Kisalföld logö

2017. 06. 24. szombat - Iván 18°C | 33°C Még több cikk.

A csodát Hannának nevezik

Győr - Az orvostudomány számára sebészi bravúr, amit a győri Petz-kórházban véghezvittek. A Hollós családnak ennél több: két életet kaptak vissza, amikor a fiatal kismama hasnyálmirigyéből úgy műtötték ki az óriásdaganatot, hogy a néhány hetes magzat is megmenekült.

A szilveszter csodával teli új évet ígért: Hollós Attila és felesége, Varga Tímea aznap tudta meg, hogy kisfiuknak, Leventének testvére születik. A fiatal házaspár ekkor már tizenegy éve ismerte egymás mozdulatait, szavak nélkül is tudták, mit gondol a másik. Egyet nem tudhattak, hogy hamarosan életük legnagyobb csatája vár rájuk. Tímea február elején érezte először, hogy baj van: a hasán egy daganatot tapintott ki. Ha megnyomta, fájt is. A háziorvos először arra gyanakodott, a terhességgel jár mindez, nem lehet nagy a baj. Aztán mégis jött a beutaló a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházba, s a történet innentől nem várt fordulatot vett.


Hollós család: A kicsi Levente egyszer nagyon büszke lesz édesanyjára és kis húgára, akik az orvosokkal együtt csodát vittek végbe. Az édesapa pedig remélhetőleg már csak a szülőszobában kell hogy fog
Hollós család: A kicsi Levente egyszer nagyon büszke lesz édesanyjára és kis húgára, akik az orvosokkal együtt csodát vittek végbe. Az édesapa pedig remélhetőleg már csak a szülőszobában kell hogy fogja féltőn a felesége kezét. Fotó: H. Baranyai Edina


– Hétfő volt, ultrahangra küldtek, s én láttam az orvosok arcán, nagyon nagy baj van – emlékszik vissza Tímea a legnehezebb pillanatokra. –  Mivel a terhes anyákon nem lehet a veszélyes vizsgálatokat elvégezni, így csak sejteni lehetett, hogy a hasnyálmirigynél, a lépnél vagy a vesénél lehet egy daganat. Őszinték voltak velem, rögtön az elején megmondták, ez lehet rák is, szinte biztos, hogy elkerülhetetlen a műtét, ilyen helyzetben pedig lehetetlen megmenteni a babát. Kint ültem egyedül a folyosón, erőm nem volt üvölteni, hogy miért velem történik mindez, csak zokogtam. Aki csak arra járt, próbált vigasztalni, de akkor csak az járt az eszemben, hogy hiába, nem tudnak mit tenni. Nem tudtam nem a keresztlányomra gondolni...

(Igen, itt meg kell állnunk egy pillanatra: Tímea keresztlánya az unokahúga, tehát a testvére kislánya. A kisgyermeken két és fél éves korában diagnosztizáltak hasi daganatot, műtétek és kezelések után most lesz két éve, hogy tünetmentes. Tímea az első pillanattól látta, milyen küzdelmet vív ez az apró kisgyerek az életéért, s amikor azt hallotta, hogy az ő szervezetében is daganatot találtak, nem tudott másra gondolni, mint hogy ez a család keresztje, genetikailag hajlamosak valamennyien a betegségre. De most vissza az ő emlékeihez.)

– Vizsgálatok sora jött, s az egyre nyilvánvalóbb tény, hogy műteni kell, méghozzá minél előbb. Először még „csak" tizenkét centis daganatot sejtettek az orvosok, később aztán kiderült, hogy tizenhat centiméter átmérőjű volt a sejtburjánzás, amit ki kellett vágni. Nem tudok elég hálás lenni Oláh Attila professzornak, aki műtött, Horváth Viktor sebésznek, aki minden vizsgálatban segített és a nőgyógyászomnak, Likár Zsoltnak, aki most is vigyáz rám és a babára. De persze a neheze ekkor még hátravolt. A műtét után az első emlékem az, amint a férjem fogja a kezemet – éjjel-nappal ott volt mellettem a kórházban, ilyen közel talán még soha nem voltunk egymáshoz –, a másik pedig az iszonyatos fájdalom. De mindenki biztatott, a daganatot ki tudták vágni, s úgy néz ki, nem rosszindulatú; a babát pedig nem bántották.

Hol reménnyel, máskor kételyekkel, később félelemmel, majd megkönnyebbüléssel teli hetek következtek. A sejt valószínűleg a terhességgel együtt (és miatt?) kezdett el nőni, de aztán újabb veszélyt jeleztek a vizsgálatok: a genetikai próba súlyos betegség gyanúját vetette fel a magzatnál, de a kontroll szerencsére mást mutatott. Előbb mindennap, később minden hét csalt újabb és újabb mosolyt az orvosok, a hozzátartozók, végül pedig már Tímea arcára is.

– Akkor még bennem élt a kicsi unokahúgom arca, nem hittem, hogy a rákot lehet gyógyítani, de ő is egészséges már, s nálam is bebizonyosodott, hogy kaptam – kaptunk – még egy esélyt az élettől. Magamnak azt mondom, a babának köszönhetem az életem, hiszen a növekedésre hajlamos sejt végig ott volt a testemben, s az is lehet, hogy mire észrevettem volna, már menthetetlen a daganat. A nőgyógyászom a múlt héten bevallotta: egészen mostanáig nem hitte, hogy a baba megmarad – persze végig biztatott. A huszonkilencedik hétben vagyok, ha a három hét múlva esedékes kontroll is jó eredményt hoz, akkor már nem lehet baj. Az orvosaim azt mondják, csoda, ami velem történt. Most már én is elhiszem.

Azon a bizonyos szilveszteren Tímea semmit sem szeretett volna jobban, mint hogy kisfia mellé kislánya szülessen. Hogy ez a vágy, az  élni akarás, az anyai ösztöne vagy a férje iránti szerelme kellett-e ahhoz, hogy most itt legyen és elmondja nekünk a történetét, nem tudhatjuk.
Talán mindegyik.

Az biztos, hogy csillog a szeme, amikor kicsit félve ugyan, de kimondja: „Hanna van a hasamban, a kislányunk."

Mennyire ritka az ilyen műtét?

Prof. Oláh Attila, a kórház orvos igazgatója s a műtétet végző főorvos nem akar elrugaszkodni a realitásoktól, de tény: ilyen hasnyálmirigydaganat-műtétet, amikor az anyára és a babára egyaránt vigyázni kellett, még nem végeztek Győrben, s Magyarországon is ritkaságszámba megy hasonló operáció. „Ez a fajta hasnyálmirigy-daganat fiatal asszonyoknál fordul elő, ebben az esetben a tumor nagysága, s az a tény tette különlegessé, hogy az anya várandós volt. A hasnyálmirigyműtétek nemzetközi publikációjában az első magyar nyelvű cikket mi (a Petz-kórház – a szerk.) közöljük, természetesen Tímea esete is benne van. Orvosi szempontból megtettük, amit lehetett, s nagyon bízom abban, hogy egészséges kisbaba születik a nyáron. Az ilyen esetekért érdemes élni."   

Olvasóink írták

  • 5. morzsa 2008. június 14. 12:32
    „ezt nem lehet megfizetni,nagyobb hangot kellene adni ezeknek a csodajellegű tetteknek.Persze az ember a bajban segít ahogy tud a legjobb tudása szerint.Műtéteket támogatni kellene nem pedig elvenni a pénzt.
    Sok örömet a családnak,hála a jó Istennek hogy megtapasztalhatták erejét.
    Persze az orvosnak is gratula!!!!!!”
  • 4. nagy gabesz 2008. június 11. 15:57
    „grtula mindenkinek.”
  • 3. Istókné H. Jolán 2008. június 11. 14:50
    „Gratulálok Oláh főorvos úrnak a sebészi bravúrhoz, amely szakmai teljesítmény magas fokon. A műtétem óta hálás betege vagyok, és büszke a hivatását jól végző szakemberre.A családnak sok boldogságot, gyors felépülést és a születendő babának, Hannának, jó egészséget.”
  • 2. Rigó Szabolcs 2008. június 10. 22:05
    „Jó egészséget, és sok szerencsét kívánok Nektek!”
  • 1. raffy2 2008. június 10. 19:35
    „teljes szívemből kívánom,hogy jók legyenek a kontroll eredményei,és hogy Hanna sok örömet szerezzen a szüleinek és a testvérének.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tavalyi béremelkedés nagyját elvitték az adók

Magyarország - Hiába emelkedtek a bruttó bérek 8 százalékkal tavaly, a növekmény kétharmadát… Tovább olvasom