Kisalföld logö

2018. 01. 23. kedd - Zelma, Rajmund -2°C | 4°C Még több cikk.

„ Most aztán jó lesz a tanároknak

Polémia címmel új rovatot indít útjára a Kisalföld. Egy-egy fontosnak vélt témáról vitára, polémiára, együtt gondolkodásra hívunk mindenkit, legyen akár közvetlenül vagy közvetve érintett az olvasó.
Az iskolakezdés ürügyén először a pedagógusok kerülnek terítékre. Gondolkodjunk együtt, fejtsék ki álláspontjukat. Várjuk válaszaikat a szerkesztőség címén. A pedagógusok hivatásukhoz méltatlan javadalmazást kaptak éveken keresztül. Mondjuk ki nyíltan: tengődtek.


Az érintettek és érdekeltek számosan keresték a lehetőséget, hogy kitörjenek ebből a beszorított körből. Amint lehetett, elhagyták a pályát. A maradókat valamilyen kényszer szorította arra, hogy ott folytassák, ahol elkezdték. E folyamat következménye, hogy a pálya presztízse, jó híre leértékelődött. A mellékállások, a „kényszervállalkozások" próbára tették a pályán maradottak energiáit.
Az iskola esetenként hasonlítani kezdett a futballmeccshez: drukkerek és ellendrukkerek

kiabáltak be a pálya széléről – néha berontottak a küzdőtérre is. Példát erre azok szolgáltattak, akiknek hozzátartozóit a „bíró" vagyis a tanár megbüntette vagy kiállította. Megbuktatta. Gyengédebb szóval: elmarasztalta, ismétlésre utasította.
A közelmúltban a kormányváltás azzal kezdődött, hogy bejelentették: szeptembertől a rendszerváltás óta először jelentősen növelik az oktatásban dolgozók bérét. Néhány nap és valósággá válik, hogy az oktatási intézményekben dolgozó diplomások bére nem lehet kevesebb százezer forintnál, az egyetemi diplomával rendelkezőké százhétezer-ötszáz forintnál. Ez az úgynevezett diplomás-minimálbér. Hatása máris érezhető. Városi iskolákban könnyebben találnak nyelvszakos kezdő tanárokat az igazgatók. Hogy később hogyan alakul a sorsuk, az oktatás sorsával együtt? Nyitott kérdés. Nem feledhető ugyanis, hogy nagyon erősek az inflációs várakozások (emelkedni fognak a húsárak) és tudvalévő, hogy nem csak kenyérrel él az ember...
Egyelőre ne legyünk pesszimisták: most aztán jó lesz minden tanárnak... Az oktatási miniszter sietett kijelenteni, hogy hazánk sorsa az iskolapadokban dől el. Szép ez a mondat, melengeti a pedagógusok szívét, de nagyon sok ember tudja: nem ilyen egyszerű ez. Hazánk sorsa sok mindentől függ, az érdekek átláthatatlan szövevényétől. (A sajtóhírek tele vannak az osztogatás és a fosztogatás leírásával.) Nem vonhatja ki magát a társadalmi, a szociális, de a mentális hatásmechanizmusok hatása alól az iskola sem. Valamennyi intézmény érdeke az, hogy minél több tanulót tanítson. Az oktatási egységek állam által adományozott „fejkvótái" a létszámtól függenek. Van is tanuló elég. Kisiskolától az egyetemig nagyon sokan tanulnak. A főiskolai és az egyetemi diploma megszerzése a nagy cél. Szinte mindenki tudja, hogy az idegen nyelv és a számítástechnika ismerete olyan alap, amely nélkül a tanulás egy döntő szakaszánál, „a kimenetnél" el kell számolni. Ha ez nincs, sokasodnak a lemaradók.
Ez kényes pont, amely túlmutat az iskolán. Innen nézvést mégis van emésztendő gondolat a miniszter idézett kulcsmondatában. Mi lesz a lemaradókkal? A válasz: nem vészharangot kell kongatni, nem huhogni kell, hanem megoldásokat keresni. A közoktatás mai irányítói úgy vélekednek, hogy ama kényes ponton úgy lehet túljutni, ha az iskolának (vagyis a pedagógusnak) a korábbinál több időt hagynak az alapozó képzésre. A szakminiszter ez ügyben számos nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy ama országok Közép-Európában (a mi térségünkben), amelyek áttértek az „angolszász" metodikára, a 6–5–4 (tanéves) rendszerre, ott mérhetők jelei: az alapkészségek erősek. Az olvasás, a szövegértés, a számolás az ő diákjaiknál biztonságos. A hazai iskolarendszer a tapasztalatok szerint e készségek elsajátítására nem hagy elég időt. Nagy kérdés az is, hogy ez lesz-e az előrelépés nyitja, és ha igen, akkor kivitelezhető-e és hogyan. A kérdés időszerű ama „mellékes" tény miatt, hogy nemzetként topogunk az EU kapujában.
A lemaradás meggátolása nem csupán egy iskola teendője. E szisztematikus pedagógiai munkát rendszerbe kell foglalni. Ennek jele a kétszintű érettségi, amelynek eljövetele 2005-ben várható. Egyelőre „csikorognak a fogaskerekek" e rendszerben, a tanárok nem kevesen aggályoskodnak, nem látják világosan, hogy az érettségi két szintje a tudás és az életesély megkaparintásakor a leszakadást, az elkülönülést, avagy a mobilitást, az átjárhatóságot erősíti-e.
Ha van még kényes pont a mai pedagógia rendszerében, akkor az a minőségi (elit) és a tömegoktatás közti szakadék. Jobb szó híján használjuk a szakadék fogalmát. Mondhatnánk ellentmondást is, amely úgy ragadható meg, hogy minél több tanulót kell közoktatásban részesíteni, minél jobb minőségben. Ez az eszmény azonban a gyakorlatban szinte mindig csorbul. Mert sajnos betegség, szegénység,

vagyis hátrányos helyzet mindig sújt valakit. Nem egy elemző vélekedik úgy, hogy a hátrányos helyzetűek tábora nő.
Ha csak ennyi teendő várna a pedagógusokra, akkor is megérdemelnék a méltányos béremelést. Nem feledhető, méltatlan helyzetük dacára sokan helytálltak a pályán, a rendszerváltás után a plurális iskola (alapítványok, egyházak révén) távlatokat nyitott az elitképzésnek, ahol persze a minőségelv gyakorlatba tétele a döntő követelmény. Sikeresen. De a köz-, avagy a tömegoktatás továbbra is nagy kihívás. Feladatait tanévről tanévre meg kell oldani. Az elégséges és közepes elfogadhatatlan. Csak a jó és a jeles elfogadható. Csak a jó kondícióban dolgozó pedagógus pályázhat arra, hogy ilyen kihívásnak eleget tegyen. Azt is kérdezhetnék végül: milyen most a közoktatás egészének érdemjegye?
„ Néhány nap és valósággá válik, hogy az oktatási intézményben dolgozó diplomások bére nem lehet kevesebb százezer forintnál, az egyetemi diplomával rendelkezőké százhétezer-ötszáz forintnál. Hatása máris érezhető. Városi iskolákban könnyebben szereznek nyelvszakos kezdő tanárokat az igazgatók."
„ Az oktatási miniszter sietett kijelenteni, hogy hazánk sorsa az iskolapadokban dől el. Szép ez a mondat, melengeti a pedagógusok szívét, de nagyon sok ember tudja: nem ilyen egyszerű ez. Hazánk sorsa sok mindentől függ, az érdekek átláthatatlan szövevényétől."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Notórius mutogatós

Saját bevallása szerint már hétszer volt büntetve szemérmetlen „mutogatásért” az a… Tovább olvasom