Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

2014. 09. 30. kedd - Jeromos

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Győr hírei, győri hírek > 2007: derű is volt, nem csak ború - Kisalföld-kerekasztal

2007: derű is volt, nem csak ború - Kisalföld-kerekasztal

Győr - A Kisalföld évértékelő kerekasztalán csak úgy röpködtek a címek. Egyszer miniszterelnöknek neveztük ki vendégeinket, utána rövidesen miniszternek. Nem jöttek zavarba, vették a lapot. Pálinger Katalin világklasszis kézilabdázó sportminiszter lett, dr. Oláh Attila sebészprofesszor egészségügyi miniszter, Horváth Péter gimnáziumi igazgató pedig oktatási miniszter.

Koloszár Tamás - 2007.12.31. 07:00
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Hol humorosan, hol elgondolkodtatóan, hol pedig komoran beszéltek a ma éjfélkor távozó 2007-es évről, meg persze egy kicsit a jövőről is. Évértékelésünk hangulata pont olyan volt, mint a távozó esztendő: derűre ború, borúra derű jött.

Dr. Oláh Attila, Pálinger Katalin és Horváth Péter a Kisalföld győri szerkesztőségében tekintett vissza 2007-re. Fotó: Krizsán Csaba

Milyen volt a ma éjfélkor végleg történelemmé váló 2007-es esztendő? Melyek voltak a legfontosabb eseményei, s mi az, ami derűre vagy éppen borúra adott okot? S milyenek a kilátások, mit rejt a jövő? A Kisalföld-szerkesztőségben hosszú évek óta hagyomány, hogy szubjektív évértékelést tartunk.

Kerekasztalunkat  idén Pálinger Katalin, az Audi-ETO női kézilabdacsapatának világklasszis, válogatott kapusa, dr. Oláh Attila sebészprofesszor, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház orvos igazgatója és Horváth Péter, a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója ülte körbe.

Kisalföld: – Bizonyára ismerik a félig folyadékkal töltött pohárhoz kapcsolódó tanmesét. Az optimista félig telinek látja, a pesszimista félig üresnek. Önök hogyan élték meg 2007-et, félig tele volt a pohár vagy félig üres?

Horváth Péter: – Kettéválasztanám a kérdést, a félig levő poharat megfelezném. Ami az év magánoldalát illeti, az nagyon jó volt, beleértve a családot és a barátaimat. A másik oldalt viszont, a közéletit pesszimistán látom.

Pálinger Katalin: – Ezt a vonalat folytatom én is. Pozitív döntésként értékelem, hogy visszatértem Győrbe, a nevelőegyesületembe. Az Audi-
ETO-val sikeresen szerepeltünk, ez is pozitív.  Ami viszont a válogatottat illeti, a világbajnoki szereplésünk alapján azt a bizonyos poharat nagyon üresnek látom. De pozitív gondolkodású ember vagyok, ezért azt mondom, igyekszünk kijavítani a hibát.

Oláh Attila: – Magánemberként én is elégedett vagyok, ha azonban szakterületemet, az egészségügyet nézem, akkor a katasztrófa szót kell segítségül hívni. Nem azért, mert zajlik egy reform, hanem azért, ahogy zajlik, s amilyen elkésve zajlik, ugyanakkor mégis elkapkodva.

Kisalföld: – Önök szerint mi volt az év eseménye, akár itthon, akár a nagyvilágban?

Pálinger Katalin: – Nekem személy szerint az, hogy hazatértem, s jól érzem magam Győrben. A franciaországi világbajnokságot nagyon vártuk,  ám ahogy sikerült, nagy csalódottságot okoz.

Horváth Péter: – Egy eseményt nehéz lenne kiemelni. Az nagy csalódottságot jelent, hogy a dolgok nem akarnak jobbá válni, s nem nagyon tudunk előbbre jutni.

Oláh Attila: – A határok megszűnése bármennyire várható volt is, nagyon nagy jelentőségű esemény. Húsz éve ez elképzelhetetlen lett volna.

Kisalföld: – Ha már határok megszűnése: őriznek valami vidám történetet Hegyeshalomból vagy Rajkáról?

Oláh Attila: – Katalin erre még nem emlékezhet, mert túl fiatal, de amikor egyetemista voltam, néhány dollárért lehetett Zakopanéban síelni, s mire vonattal elértük a csehszlovák–lengyel határt, addigra már minden tömény ital elfogyott, a gátlásaink teljesen feloldódtak. Legfeljebb attól kellett tartani, nehogy visszatoloncoljanak bennünket.

Horváth Péter: – Ettől én elhatárolódnék, ilyen velünk nem történt. (Nevet.)

Pálinger Katalin: – Gyermekként a szüleimmel kijártam Ausztriába bevásárolni, az első számítógépemet ott vettük meg, s ott ismerkedtem meg a Rotring tollal és a kinyomós rágógumival. Amikor pedig a határhoz értünk, szüleim mindig ránk szóltak, hogy most komolyan kell viselkedni. Az utóbbi időben csak pozitívumok értek. Tavaly Ljubljanában játszottam, s rendszeresen jártam haza autóval. Egyik alkalommal iszonyú nagy sor volt, egy arra sétáló határőr azonban felismert és a diplomatasávon átvezetett.

Horváth Péter: – Édesapám 1968–69-ben Csehszlovákiában dolgozott, hatévesen anyukám vitt ki bennünket vonattal, s visszafelé légpuskát csempésztünk be Magyarországra. Amikor a határra értünk, tele voltunk feszültséggel, s sokáig mindig éreztem ezt a feszültséget, ha átléptük a határt.

Pálinger Katalin: – Jó dolog, hogy eltörölték a határokat. Sokat utazom azonban repülővel, s azt siralmasnak tartom, ami a reptereken zajlik biztonsági ellenőrzés gyanánt. Szomorú, hogy a világ ilyen helyzetbe került, szinte már semmit sem lehet felvinni a fedélzetre,  szinte levetkőztetik az embert, ha a biztonsági kapun áthalad.

Kisalföld: – Sok országban megválasztják az év szavát. Önök melyik magyar szót mondták ki  legtöbbször 2007-ben?

Oláh Attila: – Nálunk a bűvös szó a projekt volt idén. A projekt az egészségügybe is begyűrűzött, vannak projektek, projektfelelősök, projektbizottságok.

Pálinger Katalin: – Rosszul vagyok, ha a médiában hallom, márpedig ezerszer hallom a celeb szót.

Horváth Péter: – Az oktatásban a bűvös szó a kompetencia volt. Olyan sokszor kiejtettük, hogy a kollégák egy része csak impotenciát mond helyette.

Kisalföld: – Németországban az év szava a klímakatasztrófa lett. Nálunk fontos kérdés a klímavédelem? Önök például mit tudnak tenni érte, kisebb gázzal hajtanak az autópályán, hogy védjék a klímát?

Oláh Attila: – Szkeptikus vagyok a témát illetően és laikusként kissé zavarodott is. Én Siófokról származom, s élénken emlékszem arra, amikor botrányosan lesüllyedt a Balaton vízszintje. Az okát persze senki sem tudta. Komolyabbnál komolyabb tervek születtek a Balaton megmentésére, majd egyszer csak visszaállt a normális vízszint. Mivel ennek sem tudták az okát, szkeptikus lettem.

Kisalföld: – Katalin, ha a csapat főszponzorának Audijával hajt, leveszi a lábát a gázról klímavédelem ürügyén?

Pálinger Katalin: – Megmondom őszintén, hogy nem. Egyrészt erről a kérdésről többet kellene beszélni, másrészt pedig azt is látom, hogy a klímavédelemnél nagyobb problémák is vannak, például az egészségügyben és az oktatásban, bár egyik területhez sem értek. Ha addig eljutnánk, hogy szelektíven gyűjtsük a hulladékot, mint az külföldön általános, már tettünk valamit a környezetért, sokan azonban azt sem tudják, melyik lyukba mit kell beledobni.

Horváth Péter: – A kialakult rossz szokásokat nehéz megváltoztatni felnőttkorban, ezért már a gyerekeket hozzá kell szoktatni a szelektív hulladékgyűjtéshez. Ugyanakkor vannak rossz példák, hiába van kiotói egyezmény, ha ezt azok az országok nem tartják be, amelyek szétszennyezték a világot.

Oláh Attila: – Én lelkesen gyűjteném szelektíven a szemetet, a postaládám azonban naponta másfél kilogramm reklámújságot tartalmaz. Kérdés, hányan gyalogolnak azért száz métert, hogy a megfelelő dobozba dobják be a papírt.

Kisalföld: – Igyekszem távol tartani a politikát a kerekasztaltól, egyrészt, mert az emberek hócipője tele van vele, másrészt önök is politikamentes területen dolgoznak. Az ország megosztottságát azonban nehéz kikerülni, ha évet értékelünk. Ha Szent Szilveszter jóvoltából önök töltenék be Magyarország miniszterelnöki posztját, hogyan számolnák fel az ország egyre kínosabbá váló politikai megosztottságát?

Horváth Péter: – Ennek felszámolását reménytelennek látom. Ehhez olyanfajta vezetői gondolkodás kellene, amely a saját térfelén tud és akar is tenni a dolgokért. A győri polgármester viselkedését jó példának tartom, a megosztás ellen van, s tud gesztusokat tenni a másik oldalnak is. Az országban ezt nem látom, egyik fél sem tesz gesztusokat a másik felé.

Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...