Kisalföld logö

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -7°C | 2°C Még több cikk.

106. születésnapján sokan köszöntik Gallai Rezsőt

Nagy nap ez a mai a győri Gallai Rezső életében, aki január 29-én tölti be a 106. évét. A Győri Vízügyi Igazgatóságon hatvan évet dolgozó, s onnan nyugdíjba vonuló Rezső bácsit volt munkahelyén volt kollégái, tisztelői, szerettei köszöntik.
Rezső bácsi nemcsak évei számával, de kötetével is rekorder: négy éve a SzeptemberFeszten vette át a legszebb korú alkotónak járó rekorderdiplomáját, amely a szobája falát díszíti. Nem keveri az évszámokat, a neveket, de a helyeket sem, s tenyereként ismeri Győrt, hol, melyik épületben mi működött. Boldog, hogy munkahelyén soha nem feledkeznek meg róla, s nagy szeretettel köszöntik.


Az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény területi gondozószolgálatának munkatársai segítségével ma is önellátó, kedveli a virágokat, a rádióműsorokat és a történelmi filmeket. Tavalyelőtt a 104. születésnapjára diktafont kért, mivel már kicsit nehezére esik az írás. Ha eszébe jut egy-egy kedves emlék, vagy a városhoz, a győriekhez kapcsolódó történet, azt magnóra mondja, így még ma is alkot.



Mi két szép története közreadásával köszöntjük, a hozzászólók jókívánságait pedig - ígérjük - továbbítjuk neki.

Nekem nincs apukám

A hosszú  tél elmúlásával mindenki vágyódott az áldott tavasz után, s amikor megjött, egyformán  élezte kicsiny és nagy a nap langyos melegét. Aki tehette, szabadidejét kint töltötte, ha máshol nem, a korzón.
A sétálók közt sok gyermek is volt. Egyesek szülők vagy más felnőtt kíséretében, míg mások azok nélkül. Mivel a kisfiam kórházban volt, szerettem volna valami ajándékkal kedveskedni neki. Megálltam az egyik játékbolt kirakata előtt, hogy egyelőre csak körülnézzek. Két maszatos kisgyermek azonban annyira tolakodott, hogy majd eltolt a kirakattól. Orrukat hozzálapították az üveghez s úgy bámulták a sokféle játékot. Az egyik fiú talán hat, a másik négy év körüli lehetett. A nagyobbik fiú igen magyarázta a kisebbiknek, hogy az édesapjával melyik játékot veteti meg. A kicsiny folyton csak azt hajtogatta, hogy majd ő is átmegy hozzá és engedje játszani a játékaival. A nagyobbik bele is egyezett azzal a kikötéssel, hogy a babával nem játszhat, mert hátha kihúzza kezét vagy lábát.
Egy ideig még vitatkoztak, mire a kisebbik sírva fakadt.
– Most miért sírsz? – kérdezte tőle a másik.
– Mert nem engedsz játszani a babával.
– Hát vegyen a te apukád is, aztán azzal játszhatsz!
– Nekem nincs apukám... – hüppögte a kicsiny –, itt hagyott bennünket.
Nagyon megsajnáltam. Mindjárt visszagondoltam saját gyermekkoromra, hisz én is tudom, mit jelent apa vagy anya nélkül lenni... De mint láttam, megesett a szíve a nagyobbik fiúnak is, mert a következő pillanatban kijelentette, hogy odaadja neki a babát játszani, csak vigyázzon rá.
– Nem csapsz be? – kérdezte a könnyeit törölve.
– Miért csapnálak be?
– Mert apukám is sokszor megígérte, hogy visszajön hozzánk és mégse jött vissza.
Szerettem volna magamhoz ölelni ezt a két kis emberkét, vagy megvenni nekik azt a babát, amit már előre is annyira szerettek. De sajnos nem volt annyi pénzem. Csak fillérek voltak a tárcámban. Hogy mégis valami örömet szerezzek nekik, odaléptem ahhoz az asszonyhoz, aki a közelemben pattogatott kukoricát árult, és vettem mindegyik fiúnak egy-egy fél litert. Meglett a hatása az ajándéknak. A kisebbik fiú megbarátkozva velem, elmondta, hogy ketten vannak testvérek, de a másik még nála is kisebb. Elmondotta még azt is, hogy az édesapjukat minden este várják haza, de az nem tér vissza hozzájuk, a gyermekekhez, akiért minden igazi szülőnek érdemes élni és harcolni.
(1948.)


Hulló  gyöngyszemek 

Szürke, ködös reggelre ébredtünk. Ilyenkor az emberek nem sétálnak, hanem legtöbbjük sietve igyekszik munkába, mások pedig egyéb dolguk elvégzésére. Magam is így voltam.
Amint betértem az egyik utcába, a pék üzlete előtt megláttam egy kis emberárnyékot. Utána az üzletből kijött egy másik emberárnyék, de nagyobb a már kintlevőnél. A nagyobb ráhajol a kicsinyre, s megcsókolva őt, mond neki valamit.
Mindezt a túloldalról láttam. Átmenve arra az oldalra, ahol ők voltak, láttam, hogy anya és 8-9 éves leánykája vannak ott. Mindketten sírtak. Az anya kézfejével letörölte saját könnyeit, - talán azért, hogy gyermeke ne láthassa – s utána egy zsebkendőt elővéve itatta vele a gyermeke szeméből kihulló gyöngyszemeket.  
- Ne sírj édesem – mondta az anya, amikor észrevette, hogy figyelem, - mire hazajössz az iskolából, szerzek kenyeret…
Megértettem mindent, s végtelenül bántott, hogy nem segíthettem rajtuk. A lányka nem szólt az édesanyja kijelentésére, hanem csillogó  szemmel ránézett. Ebben a gyermektekintetben benne volt a nagy kérdés: „biztos?"
Elváltak egymástól. Az anya visszament otthona felé, a lányka pedig az iskolába tartott. Egy pillanatig néztem hol az egyik, hol a másik után, s be kell vallanom, igen fájt, amit láttam. Eszembe jutott a múlt, a gyermekkorom, hisz akkor én is sokat éheztem. De gondolataimmal hamar visszaröppentem a jelenbe, s eszembe jutottak az én gyermekeim is: féltve féltem őket az éhinségtől, hisz annál nagyobb lelki fájdalma nem lehet egy szülőnek, mint amikor a gyermekeinek nem tud enni adni.
A sors azonban segített ezen a szerencsétlen asszonyon és gyermekén, mert éppen arra jött egy ismerősöm két kenyérrel a hóna alatt és hogy az asszonyt a szemem elől el ne tévesszem, hirtelen eldaráltam neki a történteket. Az illető  utána rohant az asszonynak. 
- Asszonyom – mondta neki, - ne haragudjon, hogy zavarom…  Én is családapa vagyok, tudom mi az, amikor a családban nincs, hisz nálunk is előfordult, hogy én nem ettem, csak a gyermekeimnek legyen…  Kérem, fogadja el ezt a kenyeret – már nyújtotta is neki, - és vigye haza a családjának.
Az anya könnyes szemmel nézett az ismerősömre.
- De kérem, hiszen ön most lát engem először…hát hogy tehet ilyen jót velünk..?
Zsebkendőt kellett elővennem, s kitörölni a könnyet a szememből, mert rágondoltam az én gyermekeimre.
- Éppen azért tessék elfogadni, mert nem ismerjük egymást.
Ezzel átvette az anya a kenyeret, s futva vitte a leánya után…
(1945.)


Olvasóink írták

  • 7. bonita2 2010. január 30. 21:08
    „"Rezso bacsi a Gyor balvanya, minden gyori ot imadja." Isten eltesse sokaig!”
  • 6. SC 2010. január 30. 15:34
    „Jó erőt és egészséget a bácsinak!”
  • 5. királyfi 2010. január 29. 22:20
    „Isten éltesse még sokáig!!! Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok! királyfi”
  • 4. Accra 2010. január 29. 17:06
    „Rezső bácsinak, mint volt kollégának további jó egészséget kívánok!!!”
  • 3. sparkling 2010. január 29. 14:15
    „Minden jót kívánok én is Sopronból az Úrnak és nagyon nagyon nagyon szívesen olvasnék még jópár történetet tőle, ez a kettő is gyönyörű volt, köszönöm!!!
    Isten éltesse még sokáig!”
  • 2. Mankapunka 2010. január 29. 11:20
    „Mi is!”
  • 1. fmarco 2010. január 29. 11:11
    „Nem ismerem az idős Úrat, de én Sopronból küldöm neki jókívánságaimat az elkövetkezendőkre, és fiatal szívét még sokáig tartsa idelenn a Jóisten!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megújuló energia, megújuló munkalehetőség

Jobban ki kellene használni a szél erejét, a nap, a föld hőjét, az ilyen beruházásokat az unió is… Tovább olvasom