Hoffmann Rózsa: ˝A jó irány felől nem volt kétségem soha˝

[namelink name="Hoffmann Rózsa"] az elmúlt négy év egyik legtöbbet szerepelt politikusa volt, s talán a legmegosztóbb is. Az oktatás teljes reformját vállalta magára 2010-ben, s nem is tétlenkedett, adott bőven témát a sajtónak, a pedagógusoknak, a diákoknak és a szülőknek egyaránt. A régi-új kormányban nem ő lesz felelős a köznevelésért, leváltását ő maga kérte a minisztertől - államtitkárként egyik utolsó interjúját a Kisalföldnek adta.

- A rendszerváltás óta az oktatás legnagyobb reformját hajtotta végre. Mi volt a cél, amelyet mindvégig szem előtt tartott? Elérte ezt? Elégedett?

-Valóban, igen nagy átalakításhoz fogtunk hozzá négy évvel ezelőtt. A cél az volt, és az is marad, hogy az egyének fejlődését és a nemzeti közösség felemelkedését egyaránt szolgáló, jól irányított, a felelősségeket tisztán kijelölő, a klebelsbergi eredményekhez mérhető minőségi köznevelési rendszert teremtsünk meg végre Magyarországon. Mindez így talán kevés és megrekedni látszik a jelszavak szintjén. Ezért azoknak, akik alaposabban tájékozódni szeretnének, javasolni tudom a Kereszténydemokrata Néppárt 2009-ben megvitatott és közölt Iskola, Erkölcs, Tudás c. oktatási programját (akár a KDNP vagy a személyes honlapomon elérhető), amely az elmúlt négy évben forgatókönyve volt a munkánknak. Az öt évvel ezelőtt megfogalmazott tervek és a mai valóság összevetéséből mindenki számára kiderülhet, hogy nem improvizáltunk, hanem egyenesen haladtunk a kitűzött célok felé.

Annyit értünk el, amennyit lehetett a szűk négy év alatt. Kialakítottuk a kereteket, megszületett minden, az átalakulást szolgáló jogszabály, és megkezdődtek a legfontosabb változások. A legkomolyabbakat  említem itt meg: új köznevelési törvény, amely a nevelést előtérbe helyezi, új Nemzeti alaptanterv, kerettantervek és tankönyvek, erkölcstan ill. választható hit- és erkölcstan oktatás, az általános iskolák délutáni nyitva tartása a dolgozó szülők ill. gyermekeik érdekében, mindennapos testnevelés, kötelező közösségi munka a középiskolákban, a korábbi önkormányzati iskolák állami fenntartásba vétele, az iskolai működés és történések átláthatóvá és egységessé tétele, pedagógus életpálya bevezetése, a társadalmi igényekre reagáló iskolai munkaszervezés, kiszámítható, minden korábbi mértéket meghaladó és a továbbiakban folytatódó pedagógus béremelés, tanfelügyelet, pedagógus minősítési rendszer, a pedagógusképzés új alapokra helyezése, Nemzeti Pedagógus Kar életre hívása, megújult szakszolgálatok., stb. Ezek nagy horderejű változások, amelyeknek irányával és mértékével elégedett vagyok, a kidolgozás részletein még sok a javítanivaló.

Hoffmann Rózsa: Annyit értünk el, amennyit lehetett a szűk négy év alatt. Fotó: MTI

-Sokat dolgozott az elmúlt négy évben, bőven adott témát nekünk…
Igen… Kevés volt a nap 24 órája.

-Van, amit másként csinálna, ha újrakezdené a munkát?

-Meghosszabbítanám, ha tehetném, a napokat. Hogy több idő jusson például elmagyarázni, megértetni mindenkivel, hogy ez a sok változás korántsem öncélú, hanem azért volt és van, hogy jobb, eredményesebb legyen az iskola. És hogy ez mindannyiunk: gyerekek, szülők, pedagógusok és a nemzet igazi érdeke. 

-Valószínűleg sokakkal kellene megértetni… Az elmúlt négy évben talán az egyik legtöbbet támadott politikus volt, tüntettek Ön ellen pedagógusok, diákok, hallgatók, szülők. Volt, hogy megingott, hogy elgondolkozott azon, hogy tényleg jó irányban halad-e?

-Tüntettek, igen, néhány százan a százhatvanezerből. Támadtak, igen, mindig ugyanazok, nem szégyenkezve amiatt, hogy a legtöbbször valótlanságot állítottak. A jó irány felől nem volt kétségem soha. Szakmai előéletem biztos talajt jelentett, és végig bírtam a kormány, a kormányfő és a Fidesz-KDNP frakció támogatását.

- A diáktüntetések után, tavaly februárban a felsőoktatás irányításának feladatát mégis másnak adta át a miniszter.

- Ezt magam kezdeményeztem. Túl sok volt a köznevelési feladat, nem volt vállalható akkor a két terület együttes irányítása.

-Egyik utolsó államtitkári lépéseként megküldte az iskoláknak a szeptemberben kezdődő tanévre rendelhető tankönyvek listáját, ezt is sok kritika éri. Mivel indokolja, hogy díjnyertes tankönyvek kerültek le a listáról?

-A döntés a télen megalkotott tankönyvtörvény szellemében szükségszerű volt, és természetesen nem magam néztem át több ezer tankönyvet, hanem hallgattam a szakértőim véleményére. Mivel a tankönyvjegyzék szűkítése a családi költségvetéseknek kedvez, ugyanakkor üzleti érdekeket sért (korábbi magas hasznot kell néhány cégnek ezután más területről termelni), józan ésszel nem volt várható, hogy a kényelmes haszontól elesők majd tapsolni fognak a változásokhoz, belátván, hogy ez a nemzeti közösségünk érdeke.

-Minden támadás ellenére Ön végig kitartott, a most kezdődő parlamenti ciklusban azonban más foglalja el helyét. Nyilatkozta, hogy Ön jelezte a miniszternek, hogy nem szeretné államtitkárként folytatni a munkát. Az Ön által indított reformok épp hogy csak elkezdődtek, a tankönyveket érintő változások csak szeptemberben „vizsgáznak"…  Elfáradt?

-Korántsem. Amint utaltam rá, minden jogszabályt megalkottunk, mindent elindítottunk. A folytatás könnyebb lesz, bárki követ, mert az út már ki van kövezve. Nekem egész pályámon azt a feladatot adta az élet, hogy valami újat alkossak meg. Ilyen volt az ország első, Németh László nevét viselő nyolcosztályos gimnáziuma, a modern pedagógusképzés szervezeti-tartalmi kereteinek megalkotása a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen,előzmények nélküli intézményellenőrzési és értékelési rendszer kidolgozása és működtetése a katolikus közoktatási intézményekben,  Pedagógus Etikai Kódex megalkotása és bevezetése a köztudatba, az Országos Közoktatási és Értékelési Vizsgaközpont semmiből történt felépítése 1999-2000-ben, és végül mindennek betetőzéseként a magyarországi iskolaügy megújításának levezénylése az elmúlt négy évben. Hálás vagyok a gondviselésnek ezekért a gyönyörű feladatokért, és azért, hogy valamennyit megoldottam. A kialakult rendszer működtetése és csiszolása már másra vár. Az utódomat mindenben segíteni, támogatni fogom, hogy a mű befejezett legyen.

-Mire a legbüszkébb az elmúlt négy évből?

-A büszkeség tőlem idegen fogalom. Az viszont nagy örömmel töltött el és tölt el mindenkor, amikor ismeretlen emberek, pedagógusok, szülők és nagyszülők, gondolkodó honfitársaim üzennek, írnak, hívnak, hogy jó a kijelölt út, értik és támogatják a törekvéseinket. Ilyen szívet melengető élményben legutóbb éppen a napokban megyei, pontosabban mosonmagyaróvári pedagógusoknak köszönhetően volt részem. Nem tudom, kik ők, de pozitív üzenetük nemcsak jól esett, hanem megerősítő visszajelzésnek is tekintem. És szívből köszönöm!

-Nem lesz keserű a szőlő, ha más aratja majd le a babérokat? Vagy ha épp ellenkezőleg, teljesen eltérő irányba tereli majd az oktatás megújítását utódja?

-Miután nem egyszemélyes műről van szó, hanem erős politikai akarattal egyező csapatteljesítményről, nem lesz más irány. A babérok learatása pedig nem az én műfajom, az csak hiúsági kérdés.

- Tudja már, hogy mi lesz a feladata a nemsokára felálló kormányban?

-Országgyűlési képviselőként, oktatáspolitikusként, a KDNP politikusaként szolgálom a következő ciklusban a hazámat itthon és több nemzetközi szervezetben.