Kisalföld logö

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 33°C Még több cikk.

A gazdasági kendő harmadik sarka a kamara

Az osztrák mintáról, a kamarák és szakszervezetek, valamint az állam által tartott háromcsücskű gazdasági kendőről sok szó esett a három elnök beszélgetésén.

Az teljesen véletlen, hogy a megyei kamara egykori vezetői közül kettő, Pintér István és Tóth Balázs nem tudott jelen lenni a kamarai tagság számára is nyitott eseményen.

Így pontosan hárman voltak ott. Kiss László, az első elnök a rendszerváltás utáni kamarai létben megyénkben. Jancsó Péter, aki tovább gondozta a kamarai gondolatot a kilencvenes évek derekától és Mihalicz Antal, akit elnökként ebben az évben választott meg újra, immár második ciklusára a tagság.


– A kamarák már elég régen gondozzák a gazdaság ügyeit a világban, védik, segítik tagjaikat, de hazánkban az igazi kamarai rendszerről csak a múlt század végétől beszélhetünk.

Kiss László: – A második világháború után Magyarországon a legtöbb vállalat vezetője nem tudta elhelyezni a kamarákat sehova. Az ország akkori vezetésének egyáltalán nem volt fontos, hogy egy ilyen szervezet működjön. Bár volt egy Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, de az egyértelműen csakis a külkapcsolatok ápolását szolgálta. A hatvankilences új gazdasági mechanizmus bevezetése után azonban megváltozott a helyzet, akkor szökkent szárba a kamarai gondolat.

Egyébként ennek hasznosságát éppen a külkereskedelem területén dolgozó cégek kezdték el elsőként felismerni. A hatalom is ismerkedett az új gondolattal, a cégek is, ebben a helyzetben kellett felépítenünk egy új kamarai rendszert. Nem volt egyszerű, szerencsére a rendszerváltás idején már támaszkodhattunk olyan tapasztalatokra, melyeket az Alpok–Adria Munkaközösségben szereztünk. A kamarai rendszer kialakításába, most már elmondható, a kezdők bátorságával vágtunk bele.

Kiss László, Jancsó Péter, akik korábban és Mihalicz Antal, aki újraválasztását követően jelenleg is a kamara elnöke. Képünk a 120 éves jubileumon, az ˝elnökök  beszélgetése˝ előtt készült az évfordul
 Kiss László, Jancsó Péter, akik korábban és Mihalicz Antal, aki újraválasztását követően jelenleg is a kamara elnöke. Képünk a 120 éves jubileumon, az ˝elnökök  beszélgetése˝ előtt készült az évfordulóra emlékeztető emlékkőnél.

– Ha kicsit tétován, de mégis kialakultak a kamarák. Kérdés azonban: ez pont így volt jó, pont ilyen rendszerben?

Jancsó Péter: – Átmeneti világ volt akkoriban. Talán még most is egyébként azt az átmeneti időszakot éljük. Hiszen az én generációm például, amely a rendszerváltást is átélte, levezényelte, még mindig ott van az ország gazdasági és politikai vezetésében. Egyébként hogy milyen kamarát kellett volna kialakítani? Mindenre találunk példát a világban, csak keresni kell. Vannak országok, ahol kötelező a tagság, akad olyan hely, ahol nem. Én abban az időszakban lettem a megyei kamara elnöke, amikor kötelező volt a tagság. Márpedig a kötelező hazánkban mindig egy kurucos ellenállást váltott ki mindenkiből. Akkoriban azt kérdezték a tagok állandóan: na de mit kapok a pénzemért?

– Az talán kevésbé volt fontos, hogy a kamara a gazdaság szereplőinek érdekeit miként képviseli a hatalom előtt?

– Erre keveseknek volt igényük. Nem sikerült tehát felépíteni az ideális rendszert, belső torzsalkodások is voltak. A kamara nem lett az a testület, amely egy erkölcsi késztetés mentén például kiszűrheti tagjai közül azokat, akik nem viselkednek méltóan szakmájuk területén. Mindehhez jött egyfajta turbulencia, a kamarák összeolvadása. És mivel minden terület kamarája másként működött, el lehet képzelni, ez micsoda helyzetet teremtett.

– Ön végül is, amikor megszüntették a kötelező tagságot, kilépett cégével együtt a kamarából.

– Hát igen. Csipkerózsika meséjében én voltam a gonosz tündér. Leköszöntem az elnökségről is, mert azt gondoltam, vagy van egy egységes kamara, amely képviseli a gazdaságot a mindenkori kormánnyal, hatalommal szemben, vagy nincs. A kamarai gondolat akkor olyan irányban indult el, amit nem tudtam felvállalni.

– De most mégis itt van újra a kamarában.

– Ennek oka az a jó érzés, ami attól tölt el, hogy szerintem jó irányban indultak el a dolgok. Úgy látom, kialakult egy egységes képviseleti rendszer, tudjuk a gazdasági szereplők érdekeit artikulálni és érdekeinknek jelentős erőt tudunk adni. A kamarának és a kamarai tagságnak is újra van értelme.

– Nyilván ez a dicséret a jelenlegi elnökségnek is szól. Bár az önök dolga sem volt egyszerű, de most már a kamara sokoldalú tevékenységéhez nem férhet kétség.

Mihalicz Antal: – Szögezzük le, jó volt a szorgalmas elődöktől egy gazdaságilag stabil, kiemelkedő infrastruktúrával rendelkező kamarát átvenni. Ráadásul érezhető volt a korábbi elnökök aktív támogatása a munkámban. Persze voltak nehézségek is. Az önkéntes tagság azt jelentette, hogy olyan szolgáltatásokat is be kellett vonni a tevékenységi körünkbe, amelyektől finanszírozhatóvá válnak a tagság érdekében folytatott tevékenységeink.

Így lett erős ágazatunk a szakképzés. 2004-től pedig nagyon intenzíven elkezdtünk pályázni. Ma már nyugodtan mondhatom, kitártuk a kapukat a nagyvilágra, az EU-ra.

A tagság egyre jobban értékelte azokat a szolgáltatásokat, amelyeket nyújtunk számukra. Most célunk, hogy a gazdaságunk súlyát tekintve országos második helyet elismertségben, presztízsben a megyei kamara is elérje. Úgy vélem, jól haladunk. Bár vannak lemorzsolódások, főleg az anyagi terheket ezen nehéz időkben nem jól viselő kisvállalkozások közül, de minden jelentősebb megyei nagyvállalat tagunk. Erre büszkék lehetünk, de kihangsúlyozom, számunkra minden vállalkozás, minden vállalkozó egyaránt fontos!

– Kanyarodjunk egy kicsit megint vissza az időben. Antall József miniszterelnöksége idején a kamarai törvényt a parlament egyhangúan fogadta el. Mi volt az a gondolat, amelyet akkoriban fontosnak tartottak a képviselők, mi volt a kamara megalakításának a célja?

Kiss László: – A közjogi kamarák. Nem mondom szándékosan a kötelező tagságot, mert az riasztó lehet még mindig, de ez a kifejezés tulajdonképpen azt takarja. Ausztria a legjobb példája annak, miként működhet jól egy ilyen szervezet. Őket az úgynevezett „triparti" elv húzta ki a nehézségekből, tette virágzó országgá. Ez az elv nagyon egyszerű. A gazdaság háromcsücskű kendőjét az állam, a kamara és a szakszervezet tartja. Bármilyen kérdésben, amely érintheti az állampolgárokat, a szervezetek tagjait csakis közös megegyezéssel hozhatnak döntést.
Ez azonban csak akkor működik, ha mindegyik szervezetnek súlya van. Ez a kamaráknál akkor működik, ha mindenki tag. Ezt a kötelező tagságot azonban a kezdeti időkben sajnos túlhangsúlyoztuk.

– A kötelező tagság ahhoz is szükséges, hogy belső ereje legyen tagjaival szemben a kamarának?

– Igen. Mert csak akkor feddhetünk meg valakit, legrosszabb esetben fenyegethetjük meg a kizárással, ha annak súlya van, ha annak következményei vannak. Így védhetnénk a fogyasztókat a kóklerekkel szemben. Amíg nem kötelező a tagság a munkavégzéshez, maximum kilép a tagok közül az elmarasztalt építési vállalkozó, aztán csinálja tovább, amit addig.

– A kötelező regisztráció segíthet ezen?

– Sokat jelent, hiszen az első lépés ahhoz, hogy nyomon követhetők legyenek a vállalkozások. De ezzel sem ronthatunk ajtóstul a házba. A tagoknak meg kell érteniük a kamara előnyeit. Ezek közül az egyik legfontosabb, a kamara képviselheti őket a hatalommal szemben.

Mihalicz Antal: – A hatalom megosztása az elmúlt időszakban sem volt jellemző, a gazdaság vezetői, irányítói csak néha hallgatták meg a véleményünket. Az utóbbi jelek azonban biztatóak. Ha még nem is történt meg, amire tulajdonképpen várunk, hogy mindenki belássa, a kamara nélkül nem megy, de ezen ügyben már érezni a felelősséget mind a kormányzat, mind a vállalkozások részéről. Egyébként nem gondolom, hogy máról holnapra be lehetne vezetni a kötelező tagságot, de ha elmozdulunk a kötelező regisztráció irányába, azzal együtt több kompetenciát, feladatot és lehetőséget kaphatnának a kamarák. Így a súlyuk is nőne.

Kiss László: – A jó kamarának, a jó kamarai működésnek sok feltétele van. Győr-Moson-Sopron megyében a kereskedelmi és iparkamaránál ezek közül egyre többet megtalálnak a tagok és a külsős érdeklődők is, akik elől a kamara soha nem zárta el a lehetőségeket. Ám mindennek az alapja az az egyszerű elv, amely így szól: nem a kamaráknak vannak tagjai, hanem a tagoknak van kamarája. Ha ezt átérzik a gazdaság szereplői minden szinten, akkor egyre erősebb kamarák tudják egyre inkább megvalósítani a ˝triparti˝ elvet saját és országuk érdekeiért.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Topmenedzseri bérek: mennyit keresnek a felsővezetők?

A Merces adatbázisainak elemzésből megállapíthatjuk: a Magyarországon dolgozó felsővezetők országos… Tovább olvasom