Kisalföld logö

2018. 10. 16. kedd - Gál 11°C | 21°C Még több cikk.

10,5% - 13 éves csúcson a munkanélküliség

Tovább nőtt a munkanélküliség 2009 szeptember-novemberében, a ráta 10,5 százalék volt.

Tovább nőtt a munkanélküliség 2009 szeptember-novemberében, a ráta 10,5 százalék volt, magasabb mint az augusztus-októberi 10,4 százalék - jelentette a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerdán.

Augusztus-októberhez képest 5.500-zal nőtt a munkanélküliek száma, mivel a foglalkoztatottak száma 800 fővel csökkent és 4.700 új álláskereső jelent meg a munkaerő piacon szeptember-novemberben az előző három hónapos periódushoz képest. Az előző három hónappal összevetve a 15-74 éves korosztály aktivitási rátája is a munkanélküliekkel azonos 0,1 százalékponttal, a 2007 augusztus-októberében utoljára mért 55,1 százalékra emelkedett.

A munkanélküliségi ráta tavaly augusztus-októberben 13 éves csúcsra emelkedett, 10,4 százalék volt.

Olvasóink írták

36 hozzászólás
12
  • 36. metermester 2010. január 08. 11:34
    „Lugánói tanulmány

    Avagy halj meg id?ben, ne okozz másoknak gondot. A lugánói tanulmány egy könyv, mely sokak szerint maga a valóság. Megint mások azt mondják, ismét egy összeesküvés elmélet azoknak akik ezekre fogékonyak. A könyv szerzőeje pusztán gondolat ébresztőnek szánja művét. Bluebox megítélése szerint a könyv elé illik az a sablon szöveg, melyet azok elé a filmek elé szoktak feliratozni, melyek ugyan a valóságot mutatják be de a jogi támadhatóság elkerülése végett a következőt deklarálják: "a könyv és a valóság közötti mindennemű hasonlóság csupán az olvasó képzeletének szüleménye."



    A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.


    Bluebox előljáróban kiemel a könyvből egy bekezdést:
    "...Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket..."



    Tehát nem a mérgezés a probléma.
    Nem is a népírtás.
    Hanem a módszer.
    De ez is csak azért mert "nyílt ellenállásra ösztönözné a kiirtásra szántakat" Nos, a terv lényegéről ennyit.








    / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / *





    A könyv rövid, kivonatos bemutatóját:


    "A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő 213 oldalas írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.

    ,,A luganói tanulmány ,, című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: ,,Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI. században".

    A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott ,,titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.

    A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a ,,titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a ,,globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók: rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem tartható fenn. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyon is valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a ,,titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.


    A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták ,,a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:

    - ,,Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a Globalizáció 22-es csapdáját."

    - ,,Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a ,,globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."


    ,,Csak az a vég, csak azt tudnám feledni..."

    ,,A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások ,,kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a ,,grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a ,,titkos megbízók" asztalára letesz.

    A tervet a ,,titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A ,,szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a ,,grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakértői kör.


    A leselkedő veszélyek

    Az ökológiai katasztrófák lehetősége
    A liberális nézetrendszer és a Globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.


    Veszedelmes növekedés
    Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet ,,veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A ,,több" és a ,,nagyobb" ugyanis nem feltétlenül ,,jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USA-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége? Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt meg növekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.


    A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
    A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.

    A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak ,,izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.


    Az országok is polarizálódnak.

    Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.


    Gengszterkapitalizmus
    Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.

    Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.


    Pénzügyi krízisek
    Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.

    Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.


    A veszélyelhárító mechanizmusok
    Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására.
    Nézzük, miért!


    A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
    A két intézmény - amelyeket ,,Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.

    Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt ,,struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.

    Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a ,,struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt ,,szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.


    Az ENSZ
    Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.

    Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.


    A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
    A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az ,,új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem ,,akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: ,,mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".

    A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Unió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.

    Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.


    A globális cégek
    A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati ,,karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.


    A pénzpiacok szabályozása
    Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.

    A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből következik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.


    Szabadság és korlátozás
    A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen ,,túlzott sikere" jelenti: vagyis a ,,liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.

    A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.





    Mi befolyásolja a jövőt?

    A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:

    - a világ népessének növekedése,
    - a fogyasztás mennyisége és minősége és
    - azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.

    A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.

    A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.

    Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.

    Következtetések:
    A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:

    "minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."

    Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson.


    A liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?


    Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
    a népesség csökkentéshez alkalmazandó módszereknek

    - olcsónak kell lenniük,
    - nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
    - az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
    - az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.

    Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie.

    Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.



    Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

    A négy pillér, amire (a népirtásban *szerk) támaszkodhatunk a következő:

    - ideológiai-etikai,
    - gazdasági,
    - politikai és
    - pszichológiai.


    Nézzük röviden ezek lényegét!

    Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.


    A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.

    A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.


    A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.


    A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
    A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk.

    Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.


    Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?


    Az elhalálozások számát növelő módszerek:

    - kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;

    - a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;

    - esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;

    - magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;

    - elszegényítés, éhínség,

    - a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;

    - olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;

    - környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;

    - a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;

    - a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,

    - élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,

    - egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;

    - differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;

    - a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;

    - az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;

    - közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,

    - a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,

    - az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.

    - az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),

    - a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);

    - a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.


    A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.

    - abortusz és sterilizáció bátorítása;

    - a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;

    - a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;

    - anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket”
  • 35. szocdem 2010. január 07. 17:41
    „gjozsi88!

    Meg kell jegyeznem:

    A Fidesz ezt azért tette, mert a népek itt vergődtek, hogy: " vannak itten ollanok akaik nem daóogoznak, csak segííjjet kapnak, oszt rohadjon meg mé nem daógozik?"

    Kapóra jött neki a lázadó ..... hada, kiadáscsökkentés lett a vége, még meg is tapsolták érte magukat!”
  • 34. gjozsi88 2010. január 07. 16:41
    „akinemfél!
    31-re!
    A Fidesz kormány így javította a munkanélküli adatait, a 12 havi ellátást lecsökkentette 9 hónapra és máris megoldotta, hogy 25%-al csökkent a munkanélküliség !!!”
  • 33. szocdem 2010. január 07. 11:08
    „"...Áldjon vagy verjen soros keze,itt élned s halnod kell...."

    Szép ez a gondolat. A baj csak az hogy nem adnak érte semmit a boltban! Még egy vacak villanyszámlát se engednek el. Ezért azt sugallja pontosabban: ......"halnod kell" mert élni itt nem lehet! Normálisan legalábbis nem.

    Európában a külföldieket megszokták, nem érdekel senkit ha valaki nem abban a faluban született ahol lakik (itt még az is "idegen aki a szomszéd faluból települt be).
    Nem kell agódni senkinek aki ki akar menni ott más világ van sőt megkockáztatom: az emberek is normálisabbak mint itthon, már ami a toleranciát illeti.”
  • 32. szocdem 2010. január 07. 11:04
    „Kedves elemér olvtárs!

    Ezt írod:
    "Mo.-n a komcsik akik saját börüket mentették voltak a reformisták. Ugytudom szocdemnek hivják magukat."

    Valóban vannak egykori mszmp komiszárok, akik ma azzal hivalkodnak, hogy szocdemek. Ez viszont nem igaz. Emlékezetedbe ajánlanám, hogy 1956 november 1-én Nagy Imre a szocdemekkel alakított kormányt, amit Kádár, és a szovjet bolsik eltapostak. Hogy a fenébe lehet olyan ember "szocdem", aki ahhoz a csoporthoz köthető, amelyik a szocdemek elleni gyilkosságokat elkövette???????

    Na meg ezt is írod:
    "Eu.-ban félnek a hiteltöl, mig az USA-ban kevésbé. Használlják ha arra szükség van, mert az nem IMF hitel."

    A kisember az EU-ban nincs rákényszerítve hogy hiteleket vegyen fel! Van bérlakás elérhető áron, és van normális szociális rendszer. No és meló is vn elég. Nálunk, meg az USA-ban épp azért vesznek fel az emberek hiteleket, mert már se szociális rendszer, se munka, se normális jövedelem nincs.

    Érdekes: a hajdani marxisták lecserélték a moszkva imádatukat amerika imádatra, és mivel nincs agyuk, a gazdasági rendszerfelfogásukhoz kerestek egy jó kis "izmust" ami a mostani neoliberális (vadnyugati) berendezkedésünket okozza.

    Ez”
  • 31. akinemfél 2010. január 06. 23:26
    „Még egy igazán magyaros vicc : Mit csinálnak Magyarországon,ha magas a hivatalos munkanélkuliségi ráta ?
    Kevesebb embernek juttatnak munkanélkuli segélyt,és már rendbe is hoztuk a problémát !”
  • 30. akinemfél 2010. január 06. 23:21
    „Egyetlen europai ország sem úgy méri a munkanélkuliséget,ahogy Magyarország. Magyarországon azt számítják a statisztikában munkanélkulinek,aki munkanélkuli segélyt kap. Ez általában 3-400.000 fo.
    De a munkaképes lakosság kozel felének - 3.600.000 fonek még heti egyorás állando munkája sincs.
    Minden más europai országban azt mérik,hogy a munkaképes lakosságnak hány százalékának nincs állando,legalább heti 20 orás munkája.
    Nézzuk meg így az Eurosat jelentést :
    EURO övezet átlag: 9,8%
    Magyarország : 46,8 %
    Uniós átlag: 9,3%
    Lettország: 20,9%
    Spanyolország:19,3%
    Írország: 12,8%
    Szlovákia: 12,2%
    Portugália: 10,3%

    Igy már teljesen értheto az USA adat is,ami a magyarországinak az egyotode :
    USA: 10,2%”
  • 29. gabmaster 2010. január 06. 19:47
    „Te hogy tekintel a bevandorlokra?
    Kit varnak szivesen kulfoldon amikor mindenhol magas a munkanelkuliseg?
    Te varod a bevandorlokat?
    Teged varnak bevandorlonak?”
  • 28. knifemaster 2010. január 06. 17:24
    „"21. hozzászólás Sikloernyos 2010.01.06. 14:29

    hat en ezt akkor nem ertem. akkor meg is erdemlik, hogy ehezzenek, es fazzanak, tenyleg lepni kell ebbol az orszagbol...."

    "...Áldjon vagy verjen soros keze,itt élned s halnod kell...."

    Mellesleg ne hidd,hogy máshol jobb lesz....de majd rájössz Te is.”
  • 27. knifemaster 2010. január 06. 17:21
    „20.
    A mai hivatalos jelentésekkel is kitörölheted a seggedet...:D
    Aki hivatalos adatoknak hisz,ami sosem a valóságot tükrözi,az húzza már ki a fejét a homokból!!”
  • 26. elemér 2010. január 06. 15:48
    „6 és 7. hozzászólás

    Eurostat jó forrás, csak már elfelejtettem. Az USA-ban meghosszabitják a mukanélküli segélyeket és az illegálisok nemkapnak betegsegélyt. Obama többet akart, de ennyit elért. Illegálisok maradnak, mert otthol a csóro országokban nekik még szarab. Ezzel tisztában vannak még a magyarok is. Mo. nem kecsegtet. Kinába vagy Indiába nem megy normális dolgozó. Kinában a nyugdij nuku és fizetés még 1/10-e sincs az USA béreknek.

    Hamis munkanélküli kimutatásokat Reagan kezdte. Bukott gazdasági teoriáit Bush folytatta. Bankoknak és a multiknak szabad kezet adtak. Ez vezetett a világválságban. Ott pedig már minden ország felelös volt. Senki nem eröltette a magyar bankokat a külföldi hitelekre amin kerestek. Mo.-n a komcsik akik saját börüket mentették voltak a reformisták. Ugytudom szocdemnek hivják magukat. Eu.-ban félnek a hiteltöl, mig az USA-ban kevésbé. Használlják ha arra szükség van, mert az nem IMF hitel.”
  • 25. Sikloernyos 2010. január 06. 15:01
    „Tavaly elott... hm... ez buktuk be most.”
  • 24. szocdem 2010. január 06. 14:51
    „csak elotte el kell inteznem ra a hitelt...:D:D :SS

    Tavaly előtt a kiskereskedelmi forgalom ÉPP A DUPLÁJA volt a netto bérkiáramlásnak! ez azt jelenti, hogy minden reggeli zsemlét is hitelben evett a magyar polgár...

    A világvégére lyan hitelt intézz, ami legalább 98%-ban fedezi a bulit! Így igazságos!”
  • 23. Sikloernyos 2010. január 06. 14:36
    „Na, akkor megunneplem a vilagveget, veszet tortat, tuzijatekot, pezsgot mindent... csak elotte el kell inteznem ra a hitelt...:D:D :SS”
  • 22. szocdem 2010. január 06. 14:34
    „tenyleg lepni kell ebbol az orszagbol.....

    Egyelőre ez így iga. Sajnos.

    A magyar társadalom 20 éve egy olyan kapu előtt áll, amihez csak a szocdemeknek van kulcsa. Valkik azonban folyton előretolakodnak, és nem jutunk sosem tovább.

    Oylan ez mint egy bazi nagy egérkisérlet. Ugyan oyan labirintusokba berakják a cseh, a lengyel, a szlovák meg a magyar egreket, és figyelik mi történik. A cseh egerek 2% a szlovákok 12 %-a kihullik mire kitalálnak, a magyarok még mindíg bent vannak, de 36% -s a veszteség.. (A %-ok a hivatalos szegénységi ráta az egyes országokban)
    Olybá tünik, hogy egyelőre elég ostobák ezek a magyar egerek..”
  • 21. Sikloernyos 2010. január 06. 14:29
    „hat en ezt akkor nem ertem. akkor meg is erdemlik, hogy ehezzenek, es fazzanak, tenyleg lepni kell ebbol az orszagbol.....”
  • 20. szocdem 2010. január 06. 14:25
    „"hidd el, akinek nincs mit vesztenie, nem szaladna vilagga."

    Ebben sajnos tévedsz.

    Ma hivatalos adatok szerint, hazánkban 1 millió ember nélkülözik, éhezik, fázik. (Csak a hajléktalanok vannak vagy 100 ezren)
    További 3 millió kevesebből él mint a hivatalos létminimum tavalyi összegének (79 600 ft) a FELE! További két milió a létminimum közelében, éldegél, és csak nagyon kevesen felette! És ez már így megy évek óta, mégsem lázad senki..
    HA egy szakszervezet sztrájkba kezd a többség lehurrogja, csak nehogy elveszitse a kis netto minimált, amiből a számláit se képes kifizetni..

    Kinek nincs itt veszteni valója? Valójában senkinek. De ez a társadalom nem az a társadalom, améknek a tagjai puszta kézzel rontottak 56-ban a bolsi fegyveresekre..”
  • 19. Sikloernyos 2010. január 06. 14:19
    „biztos, hogy vilagga szaladna? nem kimenni szolidaritas tuntetesre, de ha ott is, itt is egyszerre mennek ki az utcara...
    es biztos, hogy vilagga szaladnanak? hidd el, akinek nincs mit vesztenie, nem szaladna vilagga.”
  • 18. szocdem 2010. január 06. 14:14
    „"es a franciak se tetlenkednenek sokaig."

    Te kimentél szolidaritás tüntetésre amikor sárközi be karta vezetni a magyar neolibsi elvonásos mutyit?

    Nem! Nálunk senki sem ment ki!

    Akkor kire is számitanál??

    más:

    nem 100 ezer embert végeznének ki csak 2-t, azt is találomra.. A többi világgá szaladna:)))”
  • 17. Sikloernyos 2010. január 06. 14:12
    „ha az orszag mar bekerul a nemzetkozi sajtoba, akkor mar megerte. 100ezer embert nem fognak kivegezni nyilvanosan, ha meg igen, akkor abbol europa szerte lazongas lesz, a tobbi keleti orszagban se rozsas a helyzet, es a franciak se tetlenkednenek sokaig.”
36 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Összehasonlíthatóak az életbiztosítások

A társaságok tavaly november végén piaci önszabályozás keretében alakították ki a mutatót. Tovább olvasom