Kisalföld logö

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 5°C | 19°C Még több cikk.

Vörösiszap: csak alapos mérések után hozhatók jó döntések

A vörösiszap-katasztrófát követően ellentmondó adatok, nyilatkozatok láttak napvilágot az ajkai kifojt vörösiszap összetételéről. Az ÁNTSZ október 5-én közzétett adatai szerint nem mérgező az ajkai vörösiszap, ám ezt az ÁNTSZ 1987-es mérési adatokra támaszkodva állapítja meg, és ennek eredményeit összeveti a 2009-es határértékekkel.
Ezen adat szerint ráadásul az iszap pH-ja 11,8, ami két nagyságrenddel kevesebb, mint a valóságban mért 13,5-ös lúgosság (a pH logaritmikus skála, azaz például a 9-es pH 10-szer erősebb lúgkoncentrációt jelent mint a 8-as pH). A Magyar Tudományos Akadémia 2010. október 7-i közlése szerint sincs toxikus fém az iszapban, ám ezen nyilatkozatát később levette az honlapjáról. A Greenpeace október 8-án tette közzé a 2 nappal korábban, Kolontár egyik vizes árkából származó mintáinak mérési eredményeit, melyek azt mutatják, hogy a rákkeltő arzén és króm, valamint az idegméreg higany koncentrációja jelentősen túllépte a talajra és a talajvízre vonatkozó határértékeket. Később kiderült, hogy az MTA is évekkel korábbi mérésekre támaszkodva tette a kijelentését, sőt az is bebizonyosodik, hogy akkor nem is vizsgálták az arzén és higany koncentrációját. Ennek ellenére egy ideig mégis sokan az MTA nyilatkozata alapján kérdőjelezték meg a Greenpeace mérési eredményeit. Közben a tragédiát előidéző Mal Zrt. tulajdonosai is úgy nyilatkoztak, hogy az iszap nem veszélyes, pedig a hírek már arról szóltak, hogy számtalan marást, égési sérülést okozott a lúg. 

Október 13-án, a baleset után 8 nappal az MTA közzétette aktuális mérési eredményeit. Ezek immár nagyjából egyeztek a Greenpeace korábbi eredményeivel, sőt néhány esetben magasabb koncentrációkat is mértek. Az MTA viszont a szennyvíziszapokra érvényes határértékkel vetette össze az eredményeket, így azok nem vagy csak kis mértékben lépték túl a „határértéket". A szennyvíziszapra vonatkozó határérték viszont egyáltalán nem viszont egyáltalán nem a falvak útjain vagy a lakásokban folyó szennyre vonatkozik. Az arzén koncentrációja pedig az MTA mérései során is gyakorlatilag túllépett minden határértéket.

A korábbi években mért értékektől eltérő eredményekre magyarázatot jelenthet, hogy míg a timföldgyár korábban hazai bauxitot dolgozott fel, addig az elmúlt években boszniai és montenegrói forrásból szerezték be a bauxitot, melynek összetétele természetesen eltér a hazaiétól. 

Az Index hírportálon és más médiumokban is megjelent, hogy nem kiemelkedően lúgos az ajkai vörösiszap. A balesetet követően a Levegő Munkacsoport nemzetközi szakmai segítséget kért, ám több értetlenkedő levelet kapott, amelyekben úgy vélték, tévedés a 13,5-ös pH, mert máshol ennél sokkal alacsonyabb. Az USA-beli Alumínium Szövetség szerint például a szokásos 5-7 szeres „mosás" után nem maradhat ennyi lúg az iszapban. Az Indexen megszólaltatott szakértő szerint a 12,8-as pH még a normális érték maximuma, ám ne feledjük el, hogy az itt mért 13,5 egy nagyságrenddel több. 13-as pH-t pedig már akkor mértek, mikor jelentősen felhígult a kifolyt folyadék, amit ráadásul korábban az esővíz is hígított, sőt egyes források 14-es pH-ról számoltak be. Tehát valóban úgy tűnik, hogy az ajkai vörösiszap az átlagosnál jóval lúgosabb.

Mivel több mint 1000 hektár területet borít jelenleg a megszáradt vörösiszap, a lakosság visszatelepítése több veszélyt is hordozhat magában. Ha nem számítjuk az újabb katasztrófa lehetőségét (reped a másik gát is), akkor is számolnunk kell a levegőbe kerülő jelentős mennyiségű vörösiszap-porral. Ez a por, ha tartalmaz még lúgot, akkor az emberi szervezetben folyadékkal érintkezve (nyálkahártyák, felső légutak, szem) újra égető, maró hatást válthat ki. Továbbá nem ismert, hogy ez a por milyen mennyiségben tartalmaz toxikus fémeket. A 14/2001 (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet 1. számú melléklet igen szigorú határértékeket ad meg a levegőben megengedett rákkeltő légszennyező anyagokra, így az arzénra, krómra és kadmiumra is: ezrelékét, illetve néhány tízezreléket annak, mint amennyi általában a szálló porra megengedett. Ezért félrevezető és akár veszélyeztető a vörösiszap levegőben terjedő porát a szálló por általános határértékéhez viszonyítani. Egyébként a szálló por legveszélyesebb, legkisebb átmérőjű összetevője a Greenpeace mérései szerint Devecser térségében kétszeresen meghaladja az Amerikai Egyesült Államokban elfogadott határértéket (uniós határérték erre az összetevőre nem létezik). Amennyiben a vörösiszap kiszárad a porszennyezés további növekedése várható.

Elengedhetetlen tehát a rákkeltő és egyéb légszennyező anyagok rendszeres mérése a vörösiszappal érintett területen, valamint a mérési eredmények megfelelő értékelése. Mindezek hiányában a lakosok visszaköltöztetésének engedélyezése akár komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Így pusztítaná el a vörös ár Mosonmagyaróvárt

Hozzávetőleges adatokkal készített modelleket egy cég arról, mi történne, ha az ország másik három,… Tovább olvasom