Kisalföld logö

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 21°C | 31°C Még több cikk.

Tragédiával avatják fel a színházat Szombathelyen

A színházavató és Az ember tragédiája premierjének lázában ég nemcsak a színház társulata, hanem Szombathely lakossága is.

Ahogy a színház épületén, úgy a darabon is az utolsó simításokat végezték a szerdai és csütörtöki főpróbákon. A még mindig feszített munkatempó mellett azért volt idő egy kis beszélgetésre is: Csonka Szilviát és Jordán Tamást kérdezte a vaskarika.hu a Tragédiáról, a megújult színházról, szerepformálásról, jelenről és jövőről.

Nagyon sok olvasata van ennek a darabnak, és magában a szövegben is van egy olyan mondat, hogy „Nem az idő halad, mi változunk.". Mitől érvényes 2011-ben is a Tragédia?

Jordán Tamás: Régen, amikor azt mondták nekem, hogy Az ember tragédiájának a főszereplője a nép, akkor ezt egy nagy hülyeségnek tartottam. Azóta eltelt egy kis idő, a Merlinben is foglalkoztunk vele, ott is előadtuk, s most mélyen vallom, hogy a főszereplő valóban a nép. Sajnos le kell vonni azt a konzekvenciát - Lucifer szövegével ellentétben -, hogy az ember nem változik. Négy és fél évezred telik el a történet szerint, és az emberi alaptulajdonságok jottányit sem változnak. Olyat, ami igazán a mának szól, többet is tudok mondani: érvényes a homousion és a homoiusion - egy „i" miatt mennek csatában. Szerintem ezt napjainkban is így éljük meg. Érvényes a londoni színben az, hogy mindenki csak törtet, és a saját javát akarja; érvényes Athénból az a tanulság, hogy nincsen demokrácia például.

Nem tartanak attól, hogy a mozgóképek fölébe kerekednek a színészi játéknak?

Jordán Tamás: De tartunk tőle, ez a veszély fennáll.

Mertz Tibor: Én vagyok olyan pökhendi, hogy azt mondom: nem, nem áll fenn. Éppen azért, mert mi változhatunk, a film nem.

Csonka Szilvia: Bízva bízunk.

Jordán Tamás: Tele van ici-pici szerepekkel a Tragédia. Néhány szerep csak 2-3 sor. Ha elképzelünk egy hagyományos Tragédia előadást, akkor rengeteg ember szerepel benne. Ilyen körülmények között van szerep, ami nem él meg, nem érvényesül. A mi adaptációnkban pedig van egy óriási közeli kép, és máris hihetetlenül erőssé válik az epizódszerep és maga a jelenet is.

A közös kérdezz-felelek után Jordán Tamással váltottunk néhány szót a darabbal kapcsolatban:

A sajtótájékoztatón direktor úr azt mondta, hogy olyan színház született, amilyet megálmodott. Valóban semmiben nem kellett megalkudni azért, hogy a színház így jöjjön létre?

Nem véletlenül hívtam már a tervek alapján, az építkezés kezdetén Csodapalotának, mert a tervekből azt olvastam ki, hogy ez egy nagyon jó színház lesz, ami minden igényt kielégít. Most, hogy már benne vagyunk, ezt az - akkor még - prognózist már jelen időben mondhatom. Olyan a színház lett, amilyet én is, és mindannyian kívántunk!

Megnehezítette a Tragédia munkálatait a költözködés, az átállás?

Nehéz volt, de mi ezt tudtuk előre. Pontosan el volt tervezve, hogy mikor mi történjen. Ezt nagyjából tudtuk is tartani. Önfegyelem kellett sokszor, hogy elviseljük azokat a mostoha körülményeket, amik az építkezés befejező szakaszában voltak.

A kilencvenes években a Merlin Színházban is színpadra állította a Tragédiát, hasonló technikai keretek között. Egy újrarendezés esetében valamiféle hiányérzet az, ami a felújítást motiválja? Mennyire lehet újat mondani ugyanarról a darabról, ugyanannak a személynek?

A kilencvenes években nekem volt egy Skoda 100-asom, most meg van egy Nissanom. Ezzel azt akarom mondani, hogy a technika, ami az előadást segíti, hihetetlen sokat változott. Mindaz, amit a film, a videó ma tud, inspirál arra, hogy az audióvizualitás eszközeivel a darabot „maivá" tegyem, meghagyva rajta a klasszikus „bőrt" is.

A teljes írás>>

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vörösiszap: `Az udvarra készültünk, mikor jött az ár - várjuk, a reményt adó tavaszt´

Az iszapkatasztrófa óta már több hónap telt el. Milyen most az élet a "vörös földeken"? Hogyan… Tovább olvasom