Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

Tábornoki váll-lapokról álmodik a cipészmester

Valami különös módon vonzódik Horváth György sárvári cipészmester az egyenruhákhoz, noha elmondása szerint soha életében nem akart sem hivatásos katona, sem rendőr, de még csak tűzoltó vagy vasutas sem lenni.

Ennek ellenére évtizedek óta gyűjti a zubbonyokat, sapkákat, a különböző katonai kitüntetéseket, sőt parányi műhelyének kirakatában egy-egy ünnephez kötődően rendre ki is állítja azokat.

- Ugyan már, ezzel az apró termettel fel sem vettek volna! - válaszolja, amikor arról faggatom, hogy miért nem maradt bent katonának a kétéves sorkatonaság után, ha ennyire odavan az egyenruháért. Pedig megjelenése még így földig érő kötényében, keki színű vasalt ingével, kifogástalanul fényesített cipőjével igencsak rendezett, mondhatni katonás.

Azt mondja, olvasással egybekapcsolódott gyűjtőszenvedélye már korán megmutatkozott, gyerekkorában is szívesen kézbe vette és forgatta a házban fellelt régi tárgyakat, például a sublót aljából előkerült pengőt és a már forgalomból már kivont pénzérméket. Először ezeket gyűjtötte.

Az igazi nagy változást Horváth György életében az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás hozta el. Nemcsak azért, mert cipőkészítő bérmunkásból - évtizedekig a szombathelyi és a sárvári cipőgyárakban dolgozott - magánvállalkozó, iparos lehetett, megnyithatta saját műhelyét és üzletét, hanem azért is, mert ekkor kezdte el gyűjteni a letűnt szocialista rendszer "divatjamúlt" egyenruháit, kitüntetéseit és jelvényeit.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy a ma 61 éves férfi visszasírja az előző rendszert, elmeséli, hogy családja "ellenforradalmárnak" kikiáltva élte az életét, mert 1956-ban katonaviselt vasutas édesapját kérték meg arra, hogy a forradalom napjaiban fegyveres vasútőrként őrizze a vagonokat. Később ezért ugyan nem börtönözték be, de éreztették velük, hogy politikailag megbízhatatlannak "rendszeridegennek" tartják őket.

A kuncsaftok hozzák a legtöbb érdekes tárgyat

Mindezek ellenére Horváth György gyűjteményében ugyanolyan gondozásban részesülnek a volt szocialista rendszer egyenruhái is, mint az első és második világháború idején hordott mundérok. Van közöttük katonai uniformis, határőr és pénzügyőr egyenruha, tűzoltó és természetesen vasutas egyenruha is.

Amikor arról érdeklődöm, hogy mi gyűjteményének a legkedvesebb darabja, nem is nagyon tud választani közülük. A legmagasabb katonai rangjelzés, amely a birtokába került az évek során, egy dandártábornoki egyenruhához való.

Azzal kapcsolatban, hogy gyűjtőként mit szeretne elérni a leginkább, némi tanakodás után kiböki, hogy talán az lenne a legjobb, ha az egyenruhákhoz minden meglenne, ami teljessé teszi az öltözetet, hiszen legtöbbször csak egy-egy darabhoz tud hozzájutni. Elmondja azt is, hogy lelkes tagja a helyi honvéd hagyományőrző egyesületnek, és gyűjteményének egy-egy újabb darabjáért akár utazni is hajlandó. Mégis, leginkább cipészműhelyének kuncsaftjai hozzák a legtöbb érdekes tárgyat.

Ebben a tekintetben a kis cipészműhely valóságos "aranybányának" bizonyulhatott, hiszen még a cipők tárolására használt polcok egy részét is a szépen becsomagolt, lefóliázott, katonás rendben sorakozó sapkák és élére hajtogatott zubbonyok foglalják el.

Miközben kérdezgetem az örökké mosolygós cipészmestert - németül öles betűkkel Schuster felirat díszeleg a kirakaton -, több vevő is betér a boltba. Egy idős asszony hozza téli csizmáját, amelyből kiszakadt a zipzár. A férfi kézbe veszi, forgatja a lábbelit, megjegyzi, hogy egy sarkalás is ráfér, elvállalja, fizetni később is ráér - mondja -, majd beteszi a csizmát abba a rekeszbe, amelyeknek keddre kell elkészülniük.

A következő egy fiatal pár, ők több csizmát hoznak, a szakértő szemek azonnal látják, hogy az egyik már nem javítható. "Túlságosan lent záródik, kiszakadna az első húzásánál, ha így visszavarrnám" - magyarázza az elutasítást a suszter.

Szívesen olvas is a történelmi emlékekről

Elmondása szerint évente háromszor-négyszer is rendez kiállítást az üzletében. Januárban a doni áttörésről, májusban a honvédelem napjáról, nyáron a Nádasdy-napokhoz kapcsolódva külföldi egyenruhákból és érmékből, október 23-án a forradalom évfordulójára emlékezve az akkor kor magyar egyenruháiból, decemberben pedig a tüzérek védőszentjének napja (Borbála-nap) környékén a tüzérekről és légvédelmi rakétásokról emlékezik meg.

Nemcsak gyűjti a történelmi emlékeket, de szívesen olvas is róluk, sőt ha a vendégeken látja, hogy érdeklődnek, ízes vasi tájszólással szívesen el is meséli nekik, hogy kik viselték, mikor hordták a kiállított ruhadarabokat, mit jelentenek az egyes rangjelzések, és miért jártak a zubbonyokon vagy a polcokon látható kitüntetések.

A legutóbbi évekig rendszeresen hívták falunapokra, ahol kiállíthatta féltett kincseit, előadásokat tarthatott róluk, ám ezeknek a meghívásoknak a száma csökkenőben van, mintha az emberek már nem érdeklődnének annyira az egyenruhák, a kitüntetések, egyáltalán a régi dolgok iránt.

Ennek ellenére decemberben, Borbála-napkor Horváth György újra félrehúzza majd a lábbeliket a kirakatban, és kiteszi a tüzér egyenruhát a hozzá tartozó sapkával és kitüntetésekkel egyetemben. Ingyenesen bárki megnézheti, aki betér hozzá egy sarkalásra, talpaltatásra - vagy csak egy kis beszélgetésre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

MSZP: új választás kiírása a megoldás Esztergomban

Az ellenzéki párt szerint a fideszes többség Esztergomot 2010 előtt adósságcsapdába taszította és… Tovább olvasom