Kisalföld logö

2018. 07. 22. vasárnap - Magdolna 19°C | 27°C Még több cikk.

Kisalföld-kampány - A nővérek sokszor családtagokká válnak a betegekkel a győri onkológián

Kicsit talán többet sírunk, mint mások - mondják az onkológiai osztály nővérei, akiknek hivatástudata, ereje és szíve sok-sok rákos betegnek segített és segít most is. Az osztály főnővére volt az, aki a hajhullást megelőző készülékért minden létező fórumon küzdött - nekünk is ő beszélt erről először.
Most már elárulhatjuk, bár nem volt soha titok: a kampány ötlete az onkológiai osztálytól ered. A győri centrum főnővérének egy amerikai konferenciáról hazatérve beszélt dr. Pintér Tamás osztályvezető főorvos arról, hogy nagyon jó eredményeket mutatott be egy bizonyos Paxman cég a hajhullás megelőzésére kifejlesztett készülékével. Ők (az osztályon dolgozók), akik nap mint nap látják – leginkább a női betegeknél –, hogy mit jelent a haj megőrzése, illetve elvesztése, eldöntötték, megpróbálnak egy ilyen készüléket a saját osztályukra is szerezni. A terv motorja Haszonitsné Jánoki Márta lett. 

Jók a visszajelzések

Célunk az, hogy kerüljön készülék erre az osztályra, s az sem titok, hogy a Kisalföld nem sokat gondolkodott azon, hogy a terv mögé álljon-e. Olvasóink eddigi visszajelzéseiből is látjuk, hogy a szívekhez eljutottak azok a történetek, amelyeket eddig bemutattunk. Most is emberi sorsokat tárunk önök elé – olyanokét, akikről általában nem tudunk, mert nem őket kérdezik, ők hagyják beszélni a betegeiket. Az onkológia nővérei pontosan tudják, mennyit ér egy bátorító kézfogás, egy szívből jövő kérdés, egy őszinte válasz. Vagy a csend, ami beszédesebb minden szónál.
 
Összetartó csapat - (balról jobbra) Varga Edit, Haszonitsné Jánoki Márta, Bakodiné Géber Judit az onkológia szakápolói évtizedek óta. Fotó: H. Baranyai Edina
Összetartó csapat – (balról jobbra) Varga Edit, Haszonitsné Jánoki Márta, Bakodiné Géber Judit az onkológia szakápolói évtizedek óta. Fotó: H. Baranyai Edina
 

Edit

Azt mondják, két "stigmatizált" osztály van a kórházakban, az egyik a pszichiátria, a másik az onkológia. Kétségkívül mindegyiknek megvan a maga bélyege, s van még egy közös bennük: Varga Edit mindkét helyen dolgozott. Véletlen, pontosabban helyettesítés okán került 1993-ban az onkológiára, előtte (1986-tól) a pszichiátrián dolgozott. Jött, helyettesített a karácsonyi ünnepek alatt, s aztán maradt is: "Mindenekelőtt a betegek miatt. Sehol máshol nem tudunk annyit kapni a páciensektől, mint itt. Köszönetet, hálát, sokszor példamutatást is. De emellett szakmai kihívásnak sem utolsó megfelelni egy ilyen osztályon, s én az érkezésem óta ezen vagyok."
 Edit az, súgja még meg a főnővér, aki ha kell, éjszaka odaül a beteg mellé. Fogja a kezét, akár órákon át, s van, hogy az ő érintése kíséri el a beteget az örök csendbe. 

Judit

A sebészeten kezdett Bakodiné Géber Judit 1982-ben, az onkológiára 1997-ben került. A kilencvenes években azok számára, akik az onkológián dolgoztak, nem nyolc-, hanem hatórás napi munkaidőt írt elő a törvény. Judit az akkor még kicsi gyerekei miatt választotta ezt a lehetőséget és az osztályt, aztán ő is itt ragadt: "A betegeink többségét évek óta ismerjük. Olyan kapcsolat alakul ki köztük és köztünk, hogy szinte családtagokká válunk. Többségük – kilencven százalékuk – úgy jön hozzánk, hogy meg akar, meg fog gyógyulni. Mi pedig segítjük őket ebben, de abban is, ha elesettekké válnak, ha a kezelések során erejüket elvesztik. A szó legnemesebb értelmében ápoljuk őket; a testüket és a lelküket is. Az ő köszönetük – látjuk rajtuk – szívből jön."
 
Bakodiné Géber Juditról ez a kép egy éve készült. Munkája, hivatástudata nem változott. Fotó: Kisalföld-archív
Bakodiné Géber Juditról ez a kép egy éve készült. Munkája, hivatástudata nem változott. Fotó: Kisalföld-archív

Márta

A harmadik történet a már nevesített főnővéré, Haszonitsné Jánoki Mártáé, aki nem titkolja, a legnagyobb kihívás számára az volt, hogy az összetartó csapat, amelyet az onkológiai osztály nővérei alkotnak, befogadják. Sikerült persze. 

"Én sem ma kezdtem a pályámat, 1982-től dolgozom az egészségügyben, előbb az urológián, majd 1996-tól 2009-ig a gasztroenterológián dolgoztam, s lassan tíz éve lesz annak, hogy felkértek az onkológián a főnővéri állásra. A lányok itt elképesztőek: a szakmai tudásuk kikezdhetetlen, folyamatosan képezik magukat, mert nekik is ismerni kell az új gyógyszerek hatását – és a mellékhatásait is. Mert a mellékhatásokkal ők szembesülnek. Ilyen összetartó, egymásra figyelő és egymásnak segítő kollektívával még sehol nem találkoztam."

A kiégés elkerülése

A halállal, a szenvedéssel való szembesülés nagy teher. A kiégés (a "burnout") veszélye talán itt a leginkább prognosztizálható, mégis sok éve, évtizede együtt van az a nővérgárda, amelyik az onkológián dolgozik. "Programokat szervezünk magunknak, konferenciákra járunk, amelyek egyben »összetartást« is jelentenek. De mindennap külön megbeszéljük a műszakba beosztott kollégákkal, hogy kivel mi történt, mely betegekre kell esetleg jobban figyelni. S ha tudjuk valamelyik kollégánkról, hogy számára közel áll az a beteg, akinek a sorsa rosszra fordult, akkor ezt is kibeszéljük magunkból."

Az utánpótlás

A nővérek átlagéletkora ezen az osztályon is ötven év feletti, s náluk teljesen érthető, hogy negyven év munkaviszony után a nyugdíjazás lehetőségével él, aki tud. A főnővér az utánpótlás fontosságáról beszél, s arról, hogy jó lenne, ha a régi kedvezmények (a már említett hatórás munkaidő vagy az évek kedvezőbb beszámítása) valahogy még visszakerülnének a rendszerbe. Ez nyilván nem egy kórház döntése lesz, de a cél jogos.

A Mosoly ereje

Végül pedig arról, ahonnan kezdtük is: a nővérek megerősítik, sokszor számukra is szívbe markoló látni azt a küzdelmet, amit férfiak és nők egyaránt vívnak a betegségükkel. A nőknek sokszor célt jelent a család, s az nagyon fontos, amikor maguk mögött tudhatják a szeretteiket. A hajukkal szívük egy részét is elveszítik, de sokszor csak egy időre. A fiatalok talán könnyebben fogadják ezt, ők úgy vannak, gyógyulni jöttek, s a hajuk is visszanő. Az idősebbeknek fájóbb ez a seb, de ha van, aki mondja nekik, hogy így is szépek és szeretik őket, az mindennél többet ér. Persze ha lesz egy készülék (esetleg kettő), amely ettől a fájdalomtól megkíméli őket, akkor lesz miért mosolyogniuk – s velük a nővéreknek is.
 
Cikksorozatunk következő részében az Uzsoki-kórházat, illetve az ott már működő készüléket mutatjuk be.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Figyelem! Pénteken is ránk szakadhat az ég, viharfelhők várhatók

Figyelem! Pénteken is ránk szakadhat az ég, viharfelhők várhatók
A legmagasabb nappali hőmérséklet 22 és 29 fok között alakul. Tovább olvasom