Kisalföld logö

2017. 05. 22. hétfő - Júlia, Rita 13°C | 25°C Még több cikk.

Jóslás a kultúrcilinderből – Kérdezz-felelek Joós Tamással

Mit gondol az idei megvonások utáni helyzetről, a színházról, és életterünk aktuális kulturális életképességéről. Erről kérdezte a vaskarika.hu Joós Tamást.

Az MMIK igazgatójával ült le a vaskarika.hu egy kötetlen és talán átfogónak mondható kérdezz-felelekre, melyből szerettük volna megtudni, hogy mit gondol az idei megvonások utáni helyzetről, a színházról, és életterünk aktuális kulturális életképességéről.

Frappánsak leszünk: mi újság van?
Dolgozunk. Dolgozunk, és valóban egy klasszikus támogatási elvonás történt ebben az évben, amire azért természetesen készültünk olyan értelemben, ahogy az várható volt: ezt a szférát nem tudják már olyan mértékben finanszírozni az önkormányzatok, ami egészséges lenne. Azért azt hozzá kell tenni, hogy azok a normatívák, amik 2009-től össze lettek vonva, nem elegendőek arra, hogy azt a feladatrendszert finanszírozzák, amely akár egy megyei, akár egy városi önkormányzatnak kell. Illetve a „kell" és a „lehetőség" között különbség van, mert általában a törvényi keretek korlátozzák jobban a lehetőségeket, és ehhez adnak hozzá az önkormányzatok többet, de a normatíva is mindig egyre kevesebb, főleg, hogy most összevonásra került az igazgatással és a sporttal, valamint érthetően az önkormányzatok bevétele is csökkent. Például a megyei önkormányzatnak jutó, a lakáseladásokból származó bevétel után járó illetékbevétel drasztikusan csökkent. Az elvonás várható volt, a mértéke viszont vitatható. Sajnos az én megítélésem szerint 2000-től (de mondhatjuk a rendszerváltás óta eltelt 20 évet is), nem feltétlenül születtek minden esetben átgondolt és éppen ezért jó szakmai döntések a kulturális hálózatban, és ennek a terheit viseljük.

35% a költségvetési megvonásotok az előző évhez képest, ha jól tudjuk. Ebben a szorult gazdasági helyzetben milyen alternatívái vannak az MMIK-nak, hogy túlélje ezt a helyzetet?
Az elsődleges cél a túlélés. Sajnos azt kell, hogy mondjam, a praxisom során ez az első olyan év, amire nem lehet igazán felkészülni, szinte lehetetlen az ilyen helyzetet kezelnünk, de kezelnünk kell. Másfelől azt gondolom, ha az idei stratégia és munkaterv alapján minden összejön, akkor ezt az évet is tudjuk teljesíteni. Bár a szakma elsősorban nem a költségvetésről szól, az csak része az egésznek. Sajnos az ember gondolkodása az elmúlt években átállt a költségvetés teljesítésére, a hangsúly most is ezen van. Mondok egy egyszerű példát: mi eltervezzük, hogy megveszünk egy programot, igény is van rá, csak nem biztos, hogy pénz van rá az embereknél. Szombathelyen a lakosság 20-25%-ával lehet igazából számolni, mint kultúrafogyasztó. Nagyon nehéz eltalálni azt, hogy a fizetőképes kereslet találkozzon a kínálattal.

Ennek a megszorított költségvetésnek esik esetleg áldozatául valamilyen tradicionális program, ami eddig az MMIK nevéhez volt köthető?
Tradicionális program nem, inkább a hozzáállás bizonyos dolgokhoz. Mi nagyon sok civil szervezetnek adunk teret itt, de ezeket már ellenszolgáltatás nélkül nem feltétlenül tudjuk adni. Hozzám naponta jönnek kérések, hogy szeretnének a színházteremben próbálni, nagyon nemes célokért, de ezt nem engedhetjük sajnos meg. Azért sem, mert támogatást nem adhatunk tovább támogatásként, másrészt meg ha továbbadhatnánk, sem tudnánk megtenni, mert a költségvetés miatt nem tudunk támogatni. Tudni kell, hogy a bérekre sem elég a fenntartói támogatás, minden egyéb költséget már a bevételekből kell, hogy finanszírozzunk. A hozzáállásunk más a rendezvényekhez is: befogadunk rendezvényeket bizonyos jutalékért, magyarul nem kockáztatunk, mert van egy minimum fix összeg, és erre jön rá magasabb nézőszám esetén a százalék. Ez a szakmaiságot veszélyezteti, mert nem azt csinálod meg, amit szeretnél, hanem amivel jön a pénz.

Fotó: vaskarika.hu
Fotó: vaskarika.hu

Akkor számíthatunk olyan jellegű programokra, mint amilyen pl. most az X-Faktor Gála lesz, ami populáris, ezért biztos, hogy teltházas lesz?
A kulturális szolgáltatások elég széles spektrumát kell kiszolgálnunk, és ebbe ez is beletartozik. Az X-Faktor tömegigényt elégít ki, ezért ennek közvetítésében nekünk is szerepünk van. Más a helyzet az alacsonyabb színvonalú műsorokkal, amiket akkor sem kell egy művelődési háznak befogadni, ha a fene fenét eszik.

Rendben van, hogy a piacon két magánszereplő (mondjuk két klubtulajdonos) egymással versenyez, de ha az egyik költségvetésből gazdálkodik, akkor próbáljon meg ne konkurálni a társszervezetekkel, amik ugyanabból a pénzből dolgoznak, mint ők. Mi sajnos azt látjuk, hogy mindenki védi a saját bástyáit, és ugyanannak a várnak a másik bástyáját gyakorlatilag nem veszik figyelembe, tulajdonképpen egymás ellen küzdenek a kultúrszolgáltatók. Ezen kellene változtatni, és azt mondani, hogy gyerekek, innentől kezdve össze kell dolgozni, mert különben semmit sem kaptok.

Ha egy városban egy multicég 5 ugyanolyan jellegű szolgáltató céget üzemeltet, akkor valószínű, hogy nagy hülyeséget csinál, vagy valóban van rá igény, tehát meg tud élni. Ezt rá lehet vetíteni az önkormányzatokra is. Ha ők úgy gondolják, hogy ennyi szereplő lehet a kulturális területen, akkor azt valamilyen érvek alapján gondolják. Az érvek mellett ott van a gazdasági kényszer. Én azt gondolom, hogy bár ideális lenne, ha minél több sokszínű intézmény működne, de a jelenlegi állapotban ezt nem lehet finanszírozni, és lehet, hogy nincs is rá igény. Most jött el az idő arra, hogy az önkormányzatok is átgondolják, hogy mit tudnak, és mit akarnak finanszírozni. Jó ötlet lehet, hogy le kell ültetni a szereplőket, és bizonyos kompromisszumok árán egy racionálisabb hálózatot felépíteni, én azt gondolom, ennek az évnek ez is a feladata. Ha csak a kulturális területet vesszük, az utóbbi 1-2 évben megjelent a színház és az Iseum, és nem mondom azt, hogy vetélytársként. Több "gyerekünk" lett, és az a kérdés, hogy tudjuk-e mindegyik gyereket rendesen etetni, öltöztetni, stb. Én úgy látom, ez most már nem megy. Az ésszerűsítés természetesen még nem bezárást jelent...

Ez érthető, viszont egy ilyen hatalmas épületnek az éves fűtése is brutális összeg...

Ennek a 6400 négyzetméteres épületnek az éves rezsije durván 40 millió áfával, ami végül is nem is olyan sok. Én azt mondom, az ésszerű üzemeltetés, a racionalitás nem feltétlenül kell, hogy a bezárást jelentse. Melyik önkormányzat merné magára vállalni, hogy bezárja a Képtárat vagy az MMIK-t? Azokban a középületekben egy hónapon belül olyan állapotromlás indulna el, amit valljuk be, egyik önkormányzat sem szívesen vállalna be.

A teljes cikk >>
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lekapcsolták a szombathelyi Fő tér és a Székesegyház díszvilágítását

Ebben az évben Szombathely városa is csatlakozott a WWF által életre hívott Föld Órája elnevezésű… Tovább olvasom