Nem tévedett Robert Fico, amikor 2010 nyarán a négypárti jobbközép kormány megalakulásakor azt állította: az Iveta Radicová vezette koalíció egy "tákolmány", amely semmiképpen nem tölti ki négyéves mandátumát. Az ellenzéki Irány-Szociáldemokrácia (Smer) elnöke, volt miniszterelnök, aki jövő tavasszal a legnagyobb valószínűséggel újra kezébe veszi a kormányrudat, azt mondta: a négypárti koalícióban, amely a valóságban legalább hat politikai csoportosulásból állt, előbb-utóbb olyan ellentétek keletkeznek, amelyek a kormány bukásához vezetnek.
Ez október elején, 15 hónappal a koalíciós kormány hatalomra kerülése után be is következett. Az európai mentőcsomag jogköreinek kibővítése ugyanis csak a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Híd számára volt elfogadható, míg a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) számára semmiképpen.
A kormány akkor bukott meg, amikor Radicová a mentőcsomagról szóló szavazást a kormány iránti bizalmi szavazással kapcsolta össze, így próbálván nyomást gyakorolni az ellenkező koalíciós képviselőkre. Többségi vélemény, hogy a két szavazás összekapcsolása súlyos politikai hiba volt; többségi vélemény azonban az is, hogy az SaS szintén nagyot hibázott, amikor semmi áron nem volt hajlandó elfogadni partnerei álláspontját, rosszul mérte fel döntésének súlyát és következményeit, s ezzel gyakorlatilag lehetővé tette, hogy Fico visszatérjen a hatalomba. Hogy a koalíciós pártok között egyre mélyülő szakadékok vannak, azt már korábban jól mutatta az új országos főügyész megválasztása körüli huzavona, amely hónapokon át foglalkoztatta a közvéleményt, valamint hogy a koalíciós pártok képviselőinek többsége az ígéretek ellenére nem szavazta meg az államnyelvtörvénynek a Híd által előterjesztett összes módosítását, s a jogszabályban végül mégis benne maradtak a büntetések, igaz enyhített formában.
A kormánypártok nyílt veszekedése azt eredményezte, hogy támogatottságuk csökkent, illetve stagnált. Elsősorban a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió pozíciói remegtek meg. Azt követően, hogy a miniszterelnök a kormány bukása után bejelentette: elhagyja a pártot, az SDKU népszerűsége 15 százalék alá esett. Szakadás következett be az ellenzéki Szlovák Nemzeti Pártban (SNS) is. A Ján Slota vezette magyarellenes nacionalista csoportosulás támogatottsága így 5-6 százalék között mozog, s bejutása az új parlamentbe nem vehető biztosra.
A Fico vezette Smer népszerűsége az országos felmérések szerint egész évben stabilan 40 százalék felett mozgott, s győzelmét a március 10-re kiírt, előre hozott parlamenti választáson senki nem vonja kétségbe. Az egyetlen ismeretlen ennek a győzelemnek a mértéke, illetve az, hogy egyedül vagy egy, esetleg két partnerrel alakít-e kormányt. Fico nemrégiben megnevezte, kik az általa elfogadható partnerek: SDKU, KDH, Híd. Azok támogatottsága azonban a legjobb esetben sem éri el a Smer támogatottságának a felét. Egy jobbközép koalíció esélye a márciusi választások után pillanatnyilag igen csekély, persze nem elképzelhetetlen. Az igazi választási kampány az év elején kezdődik. Nagy kérdés a választási részvétel is, hiszen Szlovákiában téli időszakban még sosem tartottak parlamenti választást. A Radicová-kormány gyors bukása miatt reformtervei nagyjából csak tervek maradtak, így a kabinet tevékenységét nehéz értékelni. A bejelentett privatizációs elképzelésekből - városi hőerőművek vagy a Slovak Telekom eladása - mindeddig nem lett semmi.
A projekteket az immár csak ügyvezető kormány az ősszel hivatalosan is leállította. Pozitívum, hogy a kormány által keresztülvitt takarékossági intézkedéseknek köszönhetően 2011 végére valószínűleg csökken az államadósság és a költségvetési hiány. Átláthatóbb lett a közbeszerzés, a pályázatok, a szerződések most már mind felkerülnek az internetre, így ellenőrizhetőbbekké váltak. A másik oldalon tény, hogy a munkavállalók jelentős csoportjai elégedetlenek a kormányzati gazdaságpolitikával, s béremelést követelnek.
Az ősszel az orvosok tiltakozó akciója került a figyelem középpontjába, majd december elején orvoshiány következtében számos kórházban kritikussá vált a helyzet. A zavaros belpolitikai viszonyokat jól illusztrálja, hogy míg a kormány kompromisszumos megoldásban állapodott meg az orvosi szakszervezetekkel, addig a parlament végül is szinte minden követelésükre rábólintott. A sajtó ezután azt találgatta, hogy az orvosok példáján felbuzdulva esetleg a szintén nagyon elégedetlen pedagógusok és más szakmai csoportok is radikális lépésre szánják el magukat. A szlovák gazdaság fejlődése 2011-ben visszaesett, de recesszióról nincs szó. Komoly megoldatlan probléma a munkanélküliség, amely továbbra is 13-14 százalék körül mozog országos szinten, míg a jórészt magyarok lakta déli régiókban ennél is magasabb. Jelentősebb javulásra a jövő évben sem lehet számítani.
19°C
Hozzászólok! 
