Breki előfizetés: Győr-Moson-Sopron megye Breki előfizetés: Csongrád megye

Mesék

Macskanéző mese

Ott, ahol az ég a földdel összeér, ott, ahol rózsaillatot hord a szél, csodálatos kis völgy ölén egy kis falu éldegél.

Apró falu sok kis háza, mindig az öröm tanyája. Pici házak zsupp teteje, szép gondosan rendbe szedve. Oly takaros az sok ház, rendjére mindenki vigyáz.

Húsvét táján a gazdasszony kimeszeli, kerítését a gazdája rendbe szedi.

Minden porta, csillog, villog. Azt hihetnéd itten nincs gond.

Verseny folyik a faluban. Kié a legszebbik porta?

Pista bácsi, Méri néni folyton a kiskertjét, nézi. Nefelejcsek illatoznak. Kékjük betölti az udvart. Öntözgetik, dédelgetik, övék legszebb, azt remélik.

Péter bátyó, Juli néne háza, az ő szemefénye. Virágos az udvar tája, kútágasán kakas várja, hogy röpüljön oda párja. Juli néni, dolgos karja, éhen a tyúkokat nem hagyja. Jóska gyerek segít neki, a tyúkokat megeteti.

Csak a gazda, ő a lusta. Dolgát mindig félbe hagyja. Nem fűlik a foga másra, csak restségre, lustaságra.

Ötlete van kazalszámra, miért ne menjen munkába.

Egyszer éppen festeni kezd. Az ötletét ki ne nevesd! Eltalálta bíz őkelme. A szivárvány színe fakó. Befesti ő, nem naplopó!

Máskor az a gondolata, patak vizét visszafogja. Mi a vége a munkának? Csurom víz lett a ruhája! Ám a patak rá sem rándít. Engem Péter, nem irányít!

Felesége Juli néni, család dolgát elintézi. Jóska fia derék, dolgos, csak az apjuk, az bolondos!

Most is éppen töri fejét, mivel töltse az idejét, Ahogy ott ül, leselkedik, mit lát ő az egyik ágon? Két kis macska ott nyivákol.

Péter bátyó indul gyorsan. Hosszú létráért elrohan.

Nagy lett bizony az ő dolga. Nehogy leessen a macska! Felmászik a zsupptetőre, felül oda, jó előre. Szemmel tartani a macskát. Ilyen balgát, senki nem lát!

Reggel kezdte a nagy munkát, végzi egész szép napon át.

Közbe, közbe fütyül, dalol. Macskaőrzés nehéz nagyon!

Nem tudja, vagy nem akarja, a macskának jó a karma! Nem látott még olyant ember, hogy a macska játszi kedvvel, lepottyanna, le a porba. Bíz az, csúnya dolog volna!

Tanítják az iskolában, hogy a cica nagykorában, talpra esik, talpra ő, nem kell neki ejtő ernyő!

Péter bátyánk ott ül szépen, már a csillag is az égen feldereng.

A két cicát anyja várja, leugranak le a sárba. Talpra állnak, nem sétálnak, futnak ők, a lókötők.

Péterünk így munka fogytán, nem ülhet fenn a ház ormán. Megéhezett, korog gyomra. Asszonya már tejet hozza. Megfejte a tehenet, pihenne már keveset. Fáj a karja, fáj a lába. Egész nap az urát várta. Segítsége kellett vóna, most fele ily fáradt volna.

Betoppan az udvarba Péter a lusta gazda.

- Asszony! Hol a vacsorám? Megéheztem, nagyon ám!

- Hinnye, azt a nemjóját!

- Péter, kend tán nem jól lát? Aki velünk dolgozott, vacsorát, csak az kapott!

- Kend másnak volt napszámba! Menjen oda vacsorára!

Így a Péter lógó orral, vigasztalja magát borral.

Csend száll már a sok kis házra, dolgos vidám lakójára.

Péter forog, gondolkodik. Már majdnem megpitymallódik, mikor kimondja a nagy szót:
- Macskát nézni, de nagy kár vót!

« Vissza a mesékhez!