Kisalföld logö

2018. 05. 26. szombat - Fülöp, Evelin 13°C | 25°C Még több cikk.

Patrizia Rinaldi: Piano forte

2014.06.19. 19:13:30

Íme, egy újabb könyv, amit a borítója miatt veszünk le a polcról.

Szerző: Patrizia Rinaldi
Cím: Piano forte
Kiadó: Pongrác Kiadó
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 154

Akkora kínálat van a könyvpiacon, hogy szinte lehetetlen mindent kézbe venni, megnézni, beleolvasni, így aztán a borító lesz az, ami vagy elcsábít, vagy észrevétlen marad a vásárlók előtt. A Piano forte messziről hív, hogy vegyük őt is figyelembe, pedig csak egy fehér-fekete színekből álló, sima képet láthatunk rajta. Egy gyönyörű zongora áll félhomályban, rengeteg kőtörmeléken, valamilyen régi épületben. Másra nincs is szükség a zenekedvelők számára, ettől mi már levesszük a polcról.

Azt mondja a fülszöveg, „A kisregény színhelye egy kisváros, egy hely a világban, ahol az egyetlen lehetőség a törvénytisztelet, és a lázadás egyetlen megengedett módja: igaz emberként cselekedni. Néhány gyereket és fiatal zongoratanárukat (elválaszthatatlan korcs kutyájával, Eneával együtt) földrengés zárja el a külvilágtól: rájuk omlik az iskola.” És valóban az emberségről szól. Olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek ma már nem dominálnak minden ember fejében. Frederico, a főszereplő fiú hajthatatlanul küzd az álmaiért. Zongorázni akar, s nem akadály számára, ha nincs sajátja. Zongoraórákat ad kisdiákoknak, csakhogy ő maga is játszhasson, ám azon a bizonyos június 8-án az iskola rájuk omlik egy földrengés következményeként. A hat gyereknek összezárva kell napokig túlélni az éhséget, fáradtságot, s a félelmet. Morzsákon élnek, de mindent megosztanak maguk között, s a kutyát sem hagyják éhezni. Támogatják egymást szellemileg, erőt adnak a félelem legyőzéséhez, ebben pedig legerősebbnek Frederico mutatkozik.

A kisregény végére meghatározó lelki fejlődésen mennek keresztül ezek a gyerekek, történetük végtelenül torokszorító. Mindannyian egy kicsit más emberek lesznek. A kényszerhelyzetben újonnan felfedezett tulajdonságaiknak köszönhetően túlélik a földrengést, megmentik egymást. Alig 150 oldalas olvasmány, szellős sorközzel a keménytáblák között, mégis annyi mondanivalót hordoz magában, mintha legalább kétszer ilyen hosszú lenne. A 28 rövid fejezet egy-egy neves zeneszerzőről kapta a címét, amely szintén a zeneszeretethez köthető. A regény végén egy kis könyvzene ajánlót is kapunk „érzelem- és időrendben”, amely erőt, szenvedélyt, fájdalmat, melankóliát, félelmet, szeretetet, örömöt, gyöngédséget és vidámságot közvetít, akárcsak a könyv.

Szívből ajánlom minden zenekedvelőnek, aki egy kicsi vonzalmat is érez hangszere iránt, s mindenki másnak, aki egy rövid, de érzelemdús történetet akar olvasni, alig pár óra alatt.