Kisalföld logö

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 22°C Még több cikk.

A bogártrilógia második része: A nemes vad

2012.11.16. 17:30:32

A következő bogár, amivel foglalkozunk a szarvasbogaraknál kisebb és karcsúbb megjelenésű. A nevében hős állatunk a szarvasbogárhoz hasonlóan a lombosfákat, azon belül is elsősorban a tölgyet kedveli.

Az erdészek nem mindig örülnek, ha ez a faj nagy számban van jelen területükön, de azt hiszem, örülnének is egyben, ha ez a bogár lenne a legkomolyabb erdei kártevőjük. A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) - mert erről a bogárról van szó - a xilofág rovarok közé tartozik. A „xylo” szó a fatestre, míg a „fág” szócska a táplálkozásra utal. Ez annyit jelent, hogy a hőscincérek a fák, azon belül is a tölgyfák törzsének, élő részét fogyasztják. Ez a megállapítás a lárvájukra igaz, mivel az idősödő tölgyfák törzsében, annak vékony élő külső rétegében élnek és hatalmas járatrendszereket rágnak. Az öt évig lárváskodó bogár ennyi idő alatt nagy mennyiségű faanyagot képes elfogyasztani. Ugyanakkor azért nem kell félni attól, hogy erdőparcellák tűnnek el a bogár kártétele miatt. Sőt, a mai erdőgazdálkodási szokásokból kifolyólag a tölgyeseket a nagy hőscincér - és még nagyon sok hasonló életmódú rovar – szempontjából is idő előtt kitermelik, ráadásul legtöbb esetben mindezt tarvágással teszik. Így ritkán élik meg a tölgyek azt a kort, amikor is a cincérek számára a legkedvezőbbek lennének.

Töredékesen bevallom, hogy természetes közegében, élő példánnyal ez idáig még nem találkoztam. Az első bogár megpillantásáért nagyon meg is kellett dolgoznom. A nyár közepe az ideális a rovar jelenlétének kimutatása, amikor is a párzási időszakukat élik. Annak ellenére, hogy inkább alkonyatkor mozognak a kifejlett példányok, a nőstényektől bezsongó hímek nappal is szemünk elé kerülhetnek. Igyekeztem korán kiérni a területre, hátha eredményesen zárhatom majd napomat. Két szarvasbogárhoz hamar szerencsém is volt, de a hőscincér nem mutatta meg magát. Így jártam három nap múlva is: nem akadtam a nemes vad nyomára. Már negyedik alkalommal jártam a területen mikor kezdtem elkönyvelni, hogy az erdőben nem is vette meg lábát a nagy hőscincér. Most annak kéne következni: hogy már éppen indultam haza, mikor a sötét erdő mélyén valami megmozdult és akkor ott áll ő a nagy hős. De mivel ez nem egy Bruce Willis akciófilm: így a negyedik nap is cincér nélkül maradtam.

Aztán tényleg jött az „akciójelenet”. Az újabb terepnapon, mikor a párzásnak már a tetőfokára kellett hágnia, valóban megpillanthattam életem első, élő hőscincérét egy idős tölgyfa kérgén. Lehet, hogy az Olvasó kinevet, de én gyermeki örömmel vetettem rá magam és minden létező pozícióban igyekeztem lefényképezni az állatot. Kipróbáltam azt is, hogy valóban ciripelő hangot hallatnak-e. Finoman megnyomogattam a hátát és valóban utánozhatatlan módon ciripeléshez leginkább hasonlítható hangot préselt ki magából. Nem kínoztam tovább, de ezt nem bírtam megállni. Egy nagyra nőt gyönyörű hím példánnyal volt dolgom. Csápja a testének kétszeresét is kitehette. Az állat feje és tora sötét fekete, de szárnyának utolsó harmada gesztenyebarna színben pompázott.

Az újabb terepnapok alkalmával már nőstényeket is és újabb hímeket is sikerült találnom. Aktivitási időszakának vége felé, pedig már elhullott példányait is lehetett találni a tölgyfák körül. A kiszáradt állatokból elraktam, amit nemes vadként őrzök rovardobozomban.