19°CAranytartalék nélkül...
2011.10.02. 20:35:42
"Elfogyott minden aranytartalékunk. Elfogytak a barátok által január óta küldött élelmiszerek, pénztárcáink üresek. Telefonomat egyirányúsították, bérleteink lejártak. Amit barátainktól kaptunk, mind elfogyott...
Télen-tavasszal még nagyon a figyelem központjában voltunk. Nyáron kevésbé. Őszre még kevésbé. Számítottunk is erre. Nem lehet ráakaszkodni másokra. Nem lehet elvárni, ha egyszer kap az ember, hogy abból rendszer legyen. (Bár néhányan sokáig valóban rendszert csináltak belőle, ezért nagy hála és köszönet.) De újra eljött az idő,amikor a legolcsóbb tartós tejre jut csak nagy nehezen, nemhogy bio-ra, mint tavasszal.
Bogival kapunk enni a kórházban és a nagymamák is kiegészítik a készletet, de Kedvesem csak most merte elárulni, otthon már nagyon nagy gondok vannak... Eszter utolsó éves, szalagavató, osztálykirándulás, tánctanulás, táncruha foglalás és társai... mindenre most kérték az előlegeket... az összes maradék otthoni pénz besétált a suliba... Tavasszal eladtuk a pesti pici lakásunkat. Abból kifizettünk minden személyes adósságot, és a nekünk megmaradt pénzmagot lekötöttük a bankban. Kereken három millió forintot. Ebből tudnánk új életet kezdeni valahol nagyon vidéken. Tegnap bánatosan-imádkozva borultunk egymás vállára párommal az öltöző kuckóban. Mit tegyünk most? Nyúljunk hozzá a gyémánt tartalékhoz, és együk meg téglánként pici, hőn vágyott házikónkat? Vajon lesz más választásunk? Albérletben lakunk, nem a magunkéban, nem nyaralóra tettünk félre, nem autóra, nem nyaralásra, hanem otthonra. Egy igazira. Tudjuk, vannak,akik ezen az úton még mélyebbre süllyednek. A legtöbben mindent felélnek. Igen, az otthonukat is. Mi nem szeretnénk. Imádkozunk. JóIsten eddig is megsegített minket... 2011. szept. 28."
http://meso.freeblog.hu/archives/2011/09/28/Oszinte_megosztas_nehezen_szantam_ra_magamat/
Nincs hozzászólás
