Kisalföld logö

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 9°C | 11°C Még több cikk.

A kalandot élesben játsszuk?!

2017.09.07. 12:57:35

Életem legnehezebb próbatétele.....

Szeptember: Porec, Horvátország…

Újra itt vagyok ezen a gyönyörű, és számomra felejthetetlen, olykor félelmetes helyen.

Ezen a hétvégén, viharokkal megtűzdelt, gonoszabbik arcát mutatta meg a tenger. Ha belegondolok, hogy tavasszal a Rába-folyó úszásomnál milyen biztonsági előírásokat és szabályokat kellett betartanom nem is értem, hogy mertem neki vágni ennek az úszásnak, de megtettem, mert mennem kellett.  Poszeidón várta, hogy megvívjuk a csatát!

Az erőpróba előtt 2 nappal érkeztem, erősített csapattal. Kétfelé koordináltam ezt a megmérettetést. Egyrészt a Rehab-Rába Kft., másrészt a BeWeGe Sport vállalta segítségem, támogatásom a nagy úton.

HATALMAS HÁLÁM ÉS KÖSZÖNETEM ÉRTE !!!

Nélkülük nem jöhetett volna létre ez a próbatétel sem.

Volt itt minden, sajnos nem így terveztem, másként alakultak a dolgok.

A nyári napsütéstől kezdve, a hatalmas tengeri viharokig.  A horvát szervezők köztünk szólva nem tököltek a megszervezéssel kapcsolatban.

A balatoni úszásokból kiindulva nem sok esélyt adtam arra, hogy megtartják az úszást, az időjárás miatt, de tévedtem. Durr bele hadd szóljon, szinte szó szerint!

Tavalyi tenger úszásom után úgy döntöttem, hogy kísérőhajó nélkül egyedül nem vállalom. Számomra eléggé veszélyes a tengeri távon küzdeni és itt nem úgy van, mint a Balcsin, ahol csónakok állnak rendelkezésre az úszáshoz, szőlőcukorral és frissítő vízzel, itt magadra vagy utalva, frissítők és a sor hajók nélkül.

A megmérettetés előtti napon, úsztam a tengerben, gyakorolgattam, kóstolgattam milyen lesz, ugyanis egy éve nem úsztam itt.

Ismét fogadott a felismerés, hogy testem másként viselkedik a sósvízben, mint az édesben, de ezen nem tudok változtatni, ez van, így kell elfogadnom.

A hullámok, már akkor sem voltak kicsik, de hát ez a tenger.

Az úszás napja:

Másfélórával előtte leértünk a partra, ahol regisztráció és az orvosi vizsgálat után vártam a rajtot.  De most nem jó érzéssel!

Hatalmas hullámokkal és a háborgó tengerrel néztem szembe.  A kísérőhajót nem sikerült beszerezni, és ezek miatt nem igazán volt kedvem neki vágni. Ideges voltam és izgatott.  Ahogy ott ücsörögtem a gumikötelemmel és bemelegítettem a vállam, jött egy ötletem. Mi lenne ha a szervezőkkel beszélnénk meg a szitut?!

Gyerünk! Egy kedves tolmács hölgy segítségével sikerült beszélni a szervezőkkel, hogy biztosítsanak számomra egy kísérőcsónakot.  (mint már említettem a horvátok nem tökölnek!) :) Persze! Semmi akadálya jött a válasz.  A kikötés csak annyi volt, hogy a rajt után 1 órával induljak, mivel akkor ér vissza a csónak. 

Felül írtam! OK köszönjük, de én elindulnék 10 órakor és, majd a csónak érjen utól. Már nem bírtam kivárni, hogy minél hamarabb vízben legyek. :)  Az első szakasz mindig úszhatóbb, még a hullámok ellenére is.

Elindultam!

Kb. egy órával az indulásom után utolért a kísérő csapat, ahol Andi doki, Vera és Béla jelenlétével nyugodtabbá váltam és jobban tudtam koncentrálni a feladatomra.

Elhagytam a bronzérmes távot és befordultam a nyílt tengeri szakasz felé.  Olyan 300 m megtétele után, mintha rám támadott volna a tenger. A medúzák, a néhol csepergő eső, a hidegáramlatok, vagy a sósvíz a számban nem okoztak akkora problémát, és erőben is nagyon jól bírtam, de a hatalmas hullámok kikezdték a gyomrom. Konkrétan a torkomban éreztem a szorítást, fojtást. :(

Kértem egy kis teát.  (hiba volt!)

Hogy értsétek!

Ezt úgy oldottam meg, hogy a csónak szélébe kapaszkodva egy kötélen, közel 2 m hullámokban ittam ahol fel,se le dobált a tenger. A frissítés után begörcsölt a karom, ahogy kapaszkodtam.

Leráztam, picit lógattam, aztán irány a táv!

Folytattam az úszást.  

Talán 100 m-t úszhattam, amikor nagyon rosszul lettem a brutális hányinger mellett csillagokat láttam és elkapott a hidegrázás. Még egy 100-ast leúsztam, de legyőzött a rosszullét és ki kellett szállnom.

A csónakba sajnos nem tudtam beszállni, ezért egy darabon vontattak, ami nagyon nem volt kellemes a habokban.  Jött egy másik hajó, ahová segítséggel,de fel tudtam mászni, így kint voltam a vízből.  A part felé vettük az irányt, amikor kihajolva kiadtam magamból mindent.  Sorry!

A partra érve gyümölccsel próbáltam magam életre kelteni.

Nagyon sokat tanultam ismét. A TENGER NEM JÁTÉK, TISZTELNI KELL!!! Bárki, aki elindult ezen a napon, hatalmas bátorságról és emberfeletti teljesítményről tett bizonyságot. Gratulálok mindenkinek!

Összesítés: 2000 m a háborgó tengeren teljesítve, a tavalyi ezüst mellé, most lett egy bronzérmem is, ami számomra aranyként ragyog!

MINDENKINEK KÖSZÖNÖK MINDENT EZ HATALMAS LECKE VOLT!

ÜDV: ROCKY