19°CKúria és kemencés udvar Dunaszegen
2012.01.11. 10:10:51
A Szegi babgulyást étvágygerjesztő kicsi bográcsban tálalják a dunaszegi étteremben; az ízletes kolbászdarabkákkal "megrakott" leves bizonyult kora délutáni ebédünk legerősebb pontjának.
La Curia étterem és kemencés udvar, Dunaszeg
Besorolás: magyaros konyha
2012 első napjaiban a szigetközi úton autózunk, s Dunaszeg határában kiállított mozdonyra figyelünk fel. Mint kiderül, a "gőzös" az egykori, helyi kisvasút-vonalaknak hívatott emléket állítani. Számunkra érdekes vasúttörténeti tény, hogy még a hatvanas években is több mint 25 kilométeres szakaszon zakatolt vonat Patkányostól Kunszigeten át egészen Öttevényig.
Ha erre járnak, mindenképp érdemes pár percre megpihenni itt. Abban már közel sem vagyunk annyira biztosak, hogy a fekete mozdony szomszédságában található La Curia étterembe és kemencés udvarba is érdemes betérni, de ne siessünk ennyire előre.
A dunaszegi étterembe lépve a szilveszteri buli dekorációja fogad minket, ami - tekintettel, hogy látogatásunkkor január harmadikát mutatott a naptár - teljesen rendben van. Amennyire a sok lufit és papírdíszt képzeletben le tudjuk hámozni a falakról, egészen egységes hatású, színes belső teret kapunk, ami ugyan a mi ízlésünktől távol áll, de elfogadjuk, hogy napjainkban hasonló miliőt kedvel sok vendég.
Az ételkínálat "dicséretesen" nem hosszú, ez az étterem legalább tisztában van vele, meddig ér a takarója - mondjuk bizakodva magunk közt -, bár az egyetlen nyomtatott A/4-es lapnál elegánsabb megoldásra lenne szükség étlap gyanánt.
A fiatal felszolgáló hozzáállása (lelkesedése) a vendégekhez ugyanakkor örömteli tény; jó látni, hogy vannak huszonéves fiatalok, akik tisztelik a munkát. Első körben Újházy-húslevest és Szegi babgulyást rendelünk. Minden lakodalmak legkedveltebb húslevese megfelelően forrón és gazdagon érkezik az asztalunkra; erőssége a remek alaplé, igaz, valamivel több sárgarépát elbírt volna, míg a csiperkegomba igazolatlanul maradt távol a tányérunkból.
A Szegi babgulyást étvágygerjesztő kicsi bográcsban tálalják a dunaszegi étteremben; az ízletes kolbászdarabkákkal "megrakott" leves bizonyult kora délutáni ebédünk legerősebb pontjának.
A főétel választásunkkor azt kérdeztük felszolgálónktól, hogy télvíz idején tudnak-e bármilyen kemencében sült étellel szolgálni, de a válasz nemleges, erre csak nyáron van lehetőség.
Nos, így Sándor steaket mélyvölgyi rózsával és Nagy Bendő steaket rendelünk rösztivel, vegyes savanyúsággal és lila káposztával. A köretre ne vesztegessünk sok szót - "természetesen" nem házi, hanem mirelit -, míg a sült tarja szeleteket (Nagy Bendő steak) nem tudja megmenteni a levesből már ismert kolbászbarátunk.
Két nagy baj van velük: egyrészt a szakács piszkosul elsózta a tarját - tán nem véletlen, hogy a régiek disznóvágáskor csendet kértek a húsok sózásakor, mert ehhez bizony figyelemre van szükség -, másrészt a szeletek sütésekor érezhetően ketchupot is bevetett a konyhafőnök, ami több mint vétek.
 |
A főfogások díszítésénél pedig el kellene gondolkozni azon, hogy okos ötlet-e olyan paradicsomszeleteket a tányér mindkét szélére rakni, amelyek olyan haloványok, hogy egyből megsajnáljuk őket: rövidke életük során garantáltan nem napoztak soha.
A desszert választék elég szegényes a La Curia-ban: az étlapon szerepel háromízű palacsinta és gesztenyepüré, de mint a felszolgáló elárulja: most csak a gesztenyepüré és a gesztenyepüré közül választhatunk. Így aztán duplán tudjuk meg, hogy tisztességes pürét készítenek Dunaszegen, de köztünk szólva: ezt az édességet nehéz elrontani.
A 7700 forintos számla rendben, de úgy érezzük: csak a levesek érik meg az árukat a La Curia-ban.
Konyha: biztató levesek után csalódást keltő főételek, 5
Minden egyéb (felszolgálás, étlap, berendezés, miliő): szimpatikus, kedves felszolgálás, de új étlapokat nem ártana beszerezni, 7
34 hozzászólás
szabo1936
2012.01.29. 01:23:01 
