Kisalföld logö

2018. 04. 19. csütörtök - Emma 9°C | 22°C Még több cikk.

TŰNŐDÉSEK

2018.04.14. 14:20:08

„Miért támad kétely szívetekben?” (Lk.24/39.)

Hiszek – mondja a száj, miközben kétségek közt vergődik a lélek. Alattomosan tör az emberre a lélek éjszakája, s keríti hatalmába a bizonytalanság. Bár többször megtapasztalhatta életében a Gondviselés kézzel fogható valóságát, mégis megtorpan időnként, s nem találja a vele történtekben a logikát…

Amikor nagypénteken Jézus sírjának bejáratára ráhengerítették a zárókövet, az apostolok szomorú fájdalommal és csalódottsággal szívükben maradtak együtt Jeruzsálemben. Hiszen - úgy érezték - minden csodája és tanítása ellenére Mesterük ugyanúgy meghalt, mint bármelyik másik keresztre feszített „közönséges” ember. A szomorú gyász idején teljességgel logikátlannak tűnt, hogy akinek holttestét három nappal korábban sírkamrába zárták, egyszer csak ott álljon előttük, mintha mi sem történt volna. Ezért aztán joggal hihették, hogy szellemet látnak, amikor valóban megjelent közöttük Jézus. (Vö.Lk.24/37-43.)

Bizony mennyire meglepődünk, ha minden hűtlenségünk ellenére is a hűséggel találkozunk, ha minden gonoszságunk ellenére is a szertetettel szembesülünk, ha a sorozatos türelmetlenségünkre valaki végtelen türelemmel válaszol, ha álságoskodásunk és agresszivitásunk viszonzás helyett a békesség ígéretével találkozik… Ugye, mennyire logikátlannak tűnő helyzetek? A kicsinyesség és önzés bűvkörében élő ember legtöbbször nem is tud mit kezdeni velük.

Valóban, hétköznapi látásmódunk szemüvegén nézve Jézus egész földi élete és működése logikátlannak tűnik. Igaz előtte még senki sem jött vissza a sírjából saját erejéből és akaratából. Ezért talán megbocsátható, ha az apostolokhoz hasonlóan időnként a zavarodottság lesz úrrá rajtunk és a kétség keríti hatalmába a szívünket. Azonban vívódásaink és kilátástalanságunk idején bennünket is meglátogat az Úr. Jelet küld. Elénk tárja átszúrt oldalát és sebes kézfejét, felidézi előttünk kereszten vívott haláltusáját. A feltámadott élő Jézus – minden materiális racionalitással szemben - bizonyítja, hogy a szenvedésből és a hűséggel kiállt megpróbáltatásokból remény születik, mely a lélek éjszakáját – legyen bármilyen sötét is – végül a hajnal világosságával oszlatja el…