Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Hírek Bilibizáról

2010.11.24. 18:05:21

Sajnos egy darabig nem tudtam jelentkezni, mert nem volt áram. A generátor elromlott, majd amikor megjavították, elfogyott az üzemanyag.:(

Mióta nem írtam, rengeteg dolog történt. Már csak hárman maradtunk a házban, mert a többiek visszamentek Angliába. Letelt nekik a hat hónap.

Egyre többen jönnek hozzám különböző problémákkal, mint például hasmenés, fejfájás, begyulladt szem és kisebb sebesülések. Lassan kirakhatom a házunkra a vörös keresztet. :)

Sikerült eljutnom Pembába is, a legközelebbi nagyvárosba, ami három órára van Bilibizától. Sajnos nem nagyon élveztem, mert beteg voltam. Azt hittük, hogy malária, de csináltak tesztet és mondták, hogy csak ételmérgezés volt. Egy csomót aludtam és nem volt étvágyam.

Miután visszaértünk Pembából megismerkedhettem a maláriával is, ugyanis Tamás beteg volt. Lázas volt, fájtak a végtagjai és nem volt étvágya. Ahogy megtudtam, megkerestem a projekt vezetőt és elvittük a kórházba. Sajnos a kórház, (ha lehet annak mondani) eléggé lepusztult. Inkább egy kis rendelőhöz hasonlít. Általában nincs malária tesztjük. Most sem volt, így csak a gyógyszereket adta maláriára, mert a tünetekből arra gyanakodott. Minden reggel hatkor egy bögre tejporos tejjel és a gyógyszerrel keltettem Tamást. Két-három nap után már jobban volt. Múlt héten elment Pembába tesztet csináltatni és nem maláriás, úgyhogy minden rendben van.

Az „escolinha"-ban most szünet van februárig, így több időm maradt egyéb tevékenységekre. Minden nap mentünk begyűjteni a gyerekeket a faluba, csak azt furcsálltuk, hogy a tanár sosem jött. Utólag már megértettük, hogy azért mert a szünet már október végén elkezdődött. :)

Escolinha helyett elkezdtem besegíteni az itteni középiskolába. A diákoknak vizsgaidőszakuk van és a vizsgák lebonyolításában segítek. Elvállaltam a matek felkészítőt, mert nagyon soknak nem sikerült az első vizsga. Három órát sikerült tartani, a többibe az elektromosság közbeszólt.

Nagyon vicces, mert a diákok mióta vizsgáztattam, ha meglátnak Senhora Formadora-nak hívnak. :) Ma írták a matekot, remélem jól sikerült nekik.

Most, hogy nem volt elektromosság, az estéket kártyázással töltöttük (UNO-ztunk néhány diákkal) a gyertyafényben, mert mást nem igazán tudunk csinálni és még korán volt az alváshoz. Jó, hogy kicsit dolgozhattam az iskolában is, mert jobban megismerhettem a diákokat. Múlt héten csináltam egy prezentációt róluk. Kivetítettem a képeket, amiket róluk készítettem a vizsgák alatt, stb. Annyira tetszett nekik, hogy elhatároztam, hogy minden pénteken kivetítem a képeket, amiket a hét folyamán készítek.

Amikor nem vizsgáztattam, az eredeti projektemben dolgoztam. Mogyorókrémet gyártottunk Corával, a koreai lánnyal. Délig vizsgáztattam, majd mentem a gyárba pörkölt mogyorót pucolni. Három napon keresztül pucoltuk a 20 kg mogyorót. A végén csak 15 kiló maradt, mert aki a gyár előtt elment, mindenki meg akarta kóstolni.5 kilót vesztettünk :) A következő lépés, hogy Pembában piacot találjak a mogyorókrémünknek.

A szappannal nem nagyon jutottam előre. Majd decemberben jön egy férfi, aki ért a szappangyártáshoz. Az egyetlen újdonság a kakaós és a virágos szappan. Megpróbáltam kakaóval illatosítani. Jobb illata nem lett, de legalább más színe van. :) A virággal az a baj, hogy a vegyszer, amit használok, kiszedi a színt. Másképp kell csinálnom.

Vasárnaponként továbbra is megyek a gyerekekhez a faluba, ahol a bambusz házat építettem. Eddig egyszer nem voltam, de mondták, hogy nem volt jó, mert hiányoltak. Hamar hozzám szoktak :)

Megtanítottam őket gnoccit, mangó lekvárt készíteni. Nagyon ízlett nekik. A gnocci elég sokáig tartott, mert kb. 25 gyerekre főztünk, de megérte. A gyerekekkel együtt pucoltuk a krumplit, a hagymát, és egyéb hozzávalókat. Élvezték, hogy segíthetnek, és amikor elkészült nagyon boldogok voltak. Hárman ettek egy tányérból, s közben kis kezükkel mutatták, hogy finom lett. :)...

A gyerekek között volt egy kis srác, akinek a szeme tiszta vörös volt. Mondtam neki, hogy főzzön moringából teát és borogassa minden nap. Következő héten, amikor visszamentem már messziről mosolygott és kiabált. A szeme teljesen meggyógyult. Olyan hálás volt. Nagyon örültem.

Múlt héten én voltam a soros, megtanítottak badjiát készíteni. Babból készítik, mivel itt sajnos mást nem nagyon lehet találni, de nagyon, nagyon finom. Először a babot egy betondarab segítségével összetörik, porrá zúzzák, majd porrá zúzzák. A port vízzel, sóval, piri pirivel és élesztővel összekeverik, majd bő olajban kisütik. Egyszerű és ízletes.

Most hétvégén vittem nekik zokniból készült rongybabát és kis labdákat. Az udvarban van valami növény, aminek a virága hasonló a vattához. Összegyűjtöttem és beletömtem egy zokniba, majd filccel felrajzoltam a babák arcát. Aranyos lett és tetszett nekik.

Amikor éppen nincs semmi dolgom és hazajövök, hogy lepihenjek egy picit, az iskolaigazgató kisfia mindig elcsíp, és játszani akar. Olyan aranyos, hogy nem tudok neki nemet mondani. 2 éves, és nagyon okos. Rengeteg új portugál szót tanulok tőle. :)

Mostanában rengeteg dolgom van, és kezdek elfáradni, de holnap, ha minden igaz, pihenek egy picit. Elmegyünk a legközelebbi szigetre, Ibo-ra. Egy estét maradunk, majd péntek reggel jövünk vissza. Kocsival fél órára van tőlünk a kikötő, ahonnan a hajó indul. Már nagyon várom.

3 hozzászólás

Elküldöm | Nyomtatom