Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Bilibiiza-első hét

2010.10.18. 18:56:35

Szerencsésen megérkeztem a projektbe.

Nagyon hosszú volt az utazásunk. Egész nap buszoztunk, majd amikor este megérkeztünk, szembesülnünk kellett azzal, hogy a hotelek teli vannak. Nem volt más választásunk, hotelről hotelra jártunk. Egyszer majdnem ki is raboltak minket Nampula-ban. :( De elkaptuk a srácot időben, mielőtt kivágta volna a táskánkat egy üvegdarabbal.:)

A Nampula és Pemba közötti út volt a legnehezebb. Nampula-ig olyan busszal utaztunk, mint a Volan járatok, szuper volt és kényelmes. Ráadásul még talán tisztább is. A wc-ben mindig volt papír és még illatosító spray is.

Nampula és Pemba között egy másfajta busszal utaztunk, amin tömegnyomor volt és a csirkék is velünk utaztak. Nagyon izgalmas volt.....Az út 6 órásnak indult, de kifogyott a benzin es plusz két órát kellett várnunk a nagy melegben, hogy újra elinduljunk. Vicces volt nagyon.

Kedden délután négykor érkeztünk meg Pembaba, ahol mar vártak minket azok, akik 4 honapja kezdték a programot. A suli kisbuszával jöttünk a faluba, ami 3 órára van Pemba-tól. Homokos, kátyús, vörös út vezet a faluba.

Este megtörtént a második hideg vizes vödrös zuhanyom. Nem olyan vészes, mint ahogy elképzeltem. Egész kellemes. :) Az első abban a hotelben volt, amit végül nagy nehezen találtunk Nampula-ban.

Visszatérve kis falunkba, Bilibizába...kedden reggel felkeltünk és az első hír az volt, hogy megöltek egy elefántot. Múlt heten a nagy állat megölt 2 embert, ezért most megöltek egyet. Az egész falu ott volt, mi is mentünk megnézni. Csináltam képeket, majd egyszer talán sikerül feltennem a netre. :)

Aznap vacsorára mindenki elefántot evett és a fő kérdés az volt a faluban, hogy:"láttad az elefántot? Ettél belőle?" :)

A hely egyébként szuper, nagyon nagyon, nagyon jól érzem magam. Biztonságos, és mindenki nagyon kedves. :)

Igaz, amikor a falu piacára megyünk, a kisgyerekek kiabálják, hogy „kunya, kunya" (makuwaul azt jelenti, hogy fehér), de ilyenkor mindig visszaszólok makuwául, hogy „fekete", majd később, hogy nem kunya, a nevem Veronika. Nagyon hamar tanulnak. Most már ha a piacra megyek, minden gyerek kiabálja, hogy „Veronika" :)

Amúgy meg mar nem is vagyok olyan fehér. Amíg az elefánthoz sétáltunk szereztem egy kis alap szint. :)

Boldog vagyok, mert mindig van valami tennivaló. Szerdán és csütörtökön a hétvégére készültünk. Három órára tőlünk van egy kis falu, ahol szombaton megrendezték a „Mezőgazdaság napját". Bemutató és egyben vásár is volt. A nagy eseményre több közeli faluból is városból is jöttek. A mozambiki tv is ott volt. Mi a helyi készítésű jatropha szappanunkat, a bio diesel- lünket, szezám olajunkal, szezám kekszünket és a mogyoróvajunkat mutattuk be. Nagyon élveztem, mert a helyieket megtanítottuk, hogy a jatropha egy hasznos növény, és rengeteg dolgot lehet készíteni belőle.

Az esemény helyszínére pénteken reggel indultunk. Úgy volt, hogy hatkor jönnek értünk. Fél tízkor még vártunk... :) Nagy nehezen végül elindultunk, de nem volt szerencsénk, mert eleredt az eső és közlekedés szempontjából elég kényelmetlen volt. Ugyanis hátul, a kocsi platóján utaztunk három órán keresztül. Eleinte az eső volt a baj, utána pedig az égető nap. Mire megérkeztünk, rák vörösek voltunk és tiszta mocskosak a poros úttól. Az estét a házban töltöttük, vagyis jobban mondva az udvaron. A helyi kisgyerekek itt is tátott szájjal bámultak minket és jöttek a házba, ahol megszálltunk. Amikor végeztünk az előkészületekkel, elkezdtem őket tanítani. Rajzoltunk, játszottunk és ők is tanítottak. Rajzoltam valamit és megmondták makuwául, hogy mi az, ami a papíron van. Nagyon élvezték és én is.

Szombaton délután értünk vissza Bilibizára. Út közben megálltunk az óceánnál Kiszangában. Gyönyörű volt.

Vasárnap megtanultam bambusz házat építeni. A projekt vezetőm mondta, hogy most „építkezik", és ha akarok, akkor segíthetek. Reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót, amiből természetesen 9 óra lett. :) Ahogy odaértem, a gyerekek rohantak megint, hogy kunya, kunya. Mondtam nekik újra, hogy nem kunya, Veronika. Kis idő múlva, amikor több gyerek is jött, már a korábban érkezett gyerekek oktatták ki őket, hogy nem kunya, Veronika. :) Gyorsan tanulnak. Legtöbbjük tudott portugálul és megmagyaráztam nekik, hogy nem minden kunya gazdag. Ahogy a fekete is lehet szegény vagy gazdag, úgy mi fehérek is. Kíváncsian hallgattak és tanultak, miközben a sárból és agyagból együtt építettük a házat.

Miután elfáradtunk, játszottunk, fociztunk, tanítottam őket picit és én is tanultam tőlük, majd ebédeltünk. Nagyon finom ebédet készített a háziasszony. Simát matapával, ami kukoricalisztből készült gríz valami mogyorós, kókuszos szószos babbal. Jó volt végre nem sima babot enni simával. :)

Ebéd után a nők megmutatták, hogy hogyan szokták a hajukat megcsinálni. Nem igazán sikerült elsajátítani :) Elég bonyolult.

Minden vasárnapom szabad, ezért megbeszéltem, hogy minden vasárnap megyek majd hozzájuk. Befejezzük a házat, játszunk, tanulunk a gyerekekkel és együtt főzünk ebédet az asszonyokkal. Nagyon örültek az ötletnek.

A portugálom is egyre jobb, megértjük egymást és már most rengeteg új barátra tettem szert.

Az egyetlen gond az internet, de nem is igazán hiányzik, csak amikor hírt akarok adni magamról a családnak. A magyar telefon nem működik, mert nincs hálózat. Ha a helyi kártyát megvenném, az is csak egy bizonyos helyen egy fa alatt működne. Nagyon rossz a vétel. Szóval az egyetlen lehetőség az internet, ami 6 és 9 között működik. Ez időtájt kapcsolják be ugyanis a generátort, ilyenkor van csak áram. Egy óra kell ahhoz, hogy egy mailt meg tudjak nyitni. És ez komoly. Vasárnap viszont nem tudom mi történt, de fél órán keresztül folyamatosan volt net. Mondták a többiek, hogy ilyen még nem volt. Általában fél percig van net és utána elmegy, majd újra visszajön. Közben filmet nézhetünk, beszélgethetünk, eltöltjük az időt.

Eddig ennyi történt röviden összefoglalva. Igyekszem jövő héten is hírt adni.

17 hozzászólás

Elküldöm | Nyomtatom