Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

2.-3. hét Bilibizán

2010.10.30. 09:48:09

Ahogy telnek a napok, egyre több a tennivaló is, és ennek nagyon örülök, mert egy percig sem unatkozom.

Elkezdtem az „escolinhaban" is segíteni. Ez egy kis iskola ahova az általános iskola előtt járnak a gyerekek. Egy amerikai és egy japán lány foglalkozik a projekttel, akik szintén egy házban laknak velünk. A japán lány két hét múlva elmegy, és megkért, hogy majd folytassam helyette.

A tanórákon a létszám változó, kb. 30-an vagyunk, ha mindnyájan jönnek, de néha csak 15-en. A legnagyobb probléma az, hogy a tanár nem mindig jön. Adamo, egy helyi férfi foglalkozik a gyerekekkel, de önkéntes, tehát nem kap érte pénzt. Sajnos nem mindig tud jönni, mert ha kap valami munkát, akkor természetesen inkább oda megy. Egyébként nem tudná ellátni a családját. Sajnos nem sikerült megoldást találni arra, hogy fizetést is kapjon a tanításért, de folyamatosan jár az agyam, hogy hogyan lehetne támogatást szerezni.

Escolinha

Amikor Adamo jön, a gyerekek csendben vannak, hallgatják az órát és nagyon fegyelmezettek. Ha a tanár nem ér rá, akkor kicsit nehezebb, mert mi próbálunk meg órát tartani. Ez viszont sokkal bonyolultabb, mert a gyerekek nem értenek portugálul, csak makuwát beszélik és azt a pár szót, amit sikerült megtanítani eddig portugálul. Amikor először mentem az eskolinhába, akkor sem volt Adamu, és káosz volt. Visszafutottam a házunkhoz, mert még Angliából hoztam egy kifestő könyvet. Mindenkinek téptem ki egy oldalt és megtanítottam őket színezni. Némelyikük nagyon tehetséges, a vonalból sem ment ki. Nagyon élvezték és legalább lehiggadtak picit.

Minden nap el kell mennünk a tanárhoz és meg kell kérdeznünk, hogy tud e másnap jönni. Ha nem tud, akkor nekünk kell felkészülni és másnap reggel összegyűjteni a gyerekeket a faluból. Néhányan már korán reggel a házunk előtt zörgetnek, és várnak minket, de a többségért a faluba kell menni.

Hetente kétszer-háromszor megyek a farmereket meglátogatni és segíteni. A héten köveket hordtunk két helyre, ahol óriási esőgyűjtő gödröt, gátat építenek a helyi farmerok. Decemberben kezdődik az esős időszak és most az a projekt mindenhol, hogy minél több vizet össze tudjunk gyűjteni a későbbi öntözéshez. Tegnap és tegnapelőtt is négykor indultunk volna a kövekért, de végül mindig rá két órára indulunk. Legközelebb már nem kelek fel fél négykor, most már ismerem az itteni időkezelést J. Végre Tamás is jött velünk, akivel együtt jöttem Bilibizára. Ő arra vár, hogy egy új farmers club-ot kezdjen egy másik városban. Talán a jövő héten már elkezdheti, bár itt elég lassan mennek a dolgok. Ha elkezdi, akkor csak hárman maradunk a házban. Az amerikai lány, én és egy brazil srác jön majd. A többieknek letelik a hat hónap és visszamennek. Furcsa lesz.

Ahogy a kövekért mentünk, személyesen is láthattam, hogy Afrika bizony tényleg nagyon gazdag ásványkincsekben. A kövek ragyogtak a napfényben, és mi ezzel betonozunk. A dolgok nem igazán vannak a helyén. :(

A kövek hordásában gyerekek segítettek. Igyekeztem a kisebbek kezéből hamar elvenni, mert nehéz volt nekik. Nagyon sajnáltam őket, bár a gyerekek vidáman, lelkesen, széles mosollyal dolgoztak, mert tudták, hogy utána pénzt kapnak. Felnőttet nem is igazán lehetett a köveknél találni, csak egy kettőt. Ez itt természetes. A gyerekek nagyon hamar felnőnek. Út szélén árulnak, mangót hámoznak, kukoricát törnek a nehéz farúddal, stb. A „kés, villa, olló gyerek kezébe nem való" mondás itt nem jellemző. Az 5 éves kislány jobban hámozza a mangót, mint én 24 éves létemre.

Nagyon érdekes még, hogy itt az erdők folyamatosan lángban állnak. Valószínű az elefántokat próbálják meg távol tartani a tűzzel és így készítik a faszenet is a főzéshez. És ami elgondolkodtató...míg otthon néhány embernek nincs pénze tűzifára és talán megfagy, addig itt csak úgy égetik az erdőt, mert a fa mindenkié. Afrikában pedig sokan meghalnak a víz hiányában, míg más kontinenseken szökőkutakat építenek és liter számra pazarolják a vizet. Sajnos nem jól működnek a dolgok ezen a világon. :(

Ahogy a farmereket látogattuk, támadt egy ötletem. A legnagyobb gond általában a víz hiánya és az elefántok. Ahol van víz, ott az elefánt is felbukkan és mindent lerombol. Ahol pedig nincs víz, ott a zöldségeket nagyon nehéz termeszteni. A múlt héten meglátogattunk egy farmot, ahol szintén nagyon nagy gond van a vízzel. Hiába ástak kutakat, mindig kiszáradt. Nagyon mélyre kell ásni ahhoz, hogy a víz megmaradjon, az viszont sok pénzbe kerül. Szerencsére a szezám szárazon is megterem. Viszont a bevétel a szezámból nem elegendő, és ekkor támadt az új ötletem. Mangó lekvárt készítek. :) A faluban rengeteg mangó volt, mivel most van a szezonja. Ahogy hazaértem, megpróbáltam lekvárt készíteni belőle. Nagyon jól sikerült, mindenkinek ízlett. Ezt szeretném most a farmeroknak megtanítani, mert a gyerekek a zöld, éretlen mangót rágcsálják, és ez nem tesz jót a gyomruknak. Ők is tudnának maguknak készíteni, plusz lehet, hogy gyártunk is, és akkor a farmerektől vesszük meg a mangót. Ezzel is segítjük őket pénzhez jutni.

Amikor nem a farmerokat látogatjuk, akkor mindig a kis iskolával kezdem a napot, majd a szappanon dolgozom. Illatosítani szeretném, de itt a faluban elég bonyolult beszerezni a hozzávalókat. Most kakaóval próbálkozom. Ezen kívül a mogyorókrém csomagolásának a design-jával bíztak meg és a szappannak is kell egy csomagolást terveznem.

A múlt héten az egyik Koreai srácnak segítettem prezentációt csinálni a higiéniáról. Ő is velünk lakik és az ő projektje a leendő tanárok tanítása. Egy prezentációt készített a srác, majd különböző szituációkat adtunk elő, amibe a diákokat is bevontuk. Az egyik történet az volt, hogy az apukának hasmenése van,egy kecske megeszi az ürülékét, majd az állat bemegy a gyerekkel játszani. A kisgyerek sír, az anyuka felveszi, ölelgeti, majd kézmosás nélkül folytatja a főzést. Utána az egész család együtt eszik, majd hasmenése van mindenkinek. A diákoknak meg kellett találniuk a hibákat, hogy mi okozta a gondot a családban. Nagyon élvezték. Így magyaráztuk el, hogy nem is gondolnák, hogy a baci és fertőzés bárhol ott lehet, annak ellenére, hogy nem látják.

A szituációk után megmutattuk, hogy hogyan kell a sebeket lekezelni, fertőtleníteni és ellátni. Szintén mutattunk jó és rossz példákat. Itt általában ha valaki megsebesül, falevéllel törlik le a vért. Elmondtuk, hogy az nem a legjobb megoldás, jó lenne, ha valahonnan be tudnának szerezni kötszert. A gond viszont a pénz...Kérdezték, hogy az nem jó-e, ha egy füzet lappal letörlik. Elmagyaráztam, hogy az a füzetlap talán még több fertőzést tartalmaz, mint a falevél. Mondtam nekik, hogy ha nincs pénzük kötszerre, akkor főzzenek ki rongyot és tartsák tiszta helyen. Ha szükség van rá, akkor azt használják. Sajnos csak a prezentáció után hallottam az egyik ismerősömtől, hogy a mangó héja belülről szintén fertőtlenít. Jó lett volna ezt is mondani a prezentáción.

Megmutattuk a helyes kézmosást is, majd az előadás végén mindenki kapott egy saját készítésű szappant, és mondtam nekik, ha bármi gond van, akkor keressenek meg a házunknál és megpróbálunk megoldást találni. Kötszerem is van, ha nagyobb a gond, de sajnos nem túl sok. Igyekszem valahonnan kötszereket szerezni támogatásként.

Vasárnaponként, amikor szabadnapunk van, a bambusz házat építem még mindig és az ottani gyerekeket tanítom. Most hétvégén is megyek és mondtam nekik, hogy az ebédet én készítem, mivel már kétszer is meghívtak ebédre. Rántott hagymakarikákat sütök majd krumplipürével és megtanítom a lekvárkészítést is. Így legalább megtanulnak valami mást is főzni, mert eddig mindig sima és matapa volt, amit főztek.

A suli menzán is csak sima vagy rizs van babbal és néha spagetti és csirke vagy hal. Nap nem telik el bab és sima nélkül :).

Összefoglalva így telnek a napjaim. Nagyon nagyon szeretek itt, nagyon boldog vagyok, mert csak boldog emberek vesznek körül annak ellenére, hogy nagy a szegénység. Itt a stressz szót nem ismerik, ami nem is baj. :)

Igyekszem jövő héten is hírt adni. :) Ma nagyon jó az internet, úgyhogy megpróbálok feltenni képeket az indafotóra. Talán sikerül...

3 hozzászólás

Elküldöm | Nyomtatom