Kisalföld logö

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 5°C | 19°C Még több cikk.

Zorán nem ül a babérjain

Zoránnak nincs szüksége fényekre, táncosokra a sikerhez: egyetlen gitárral is elvarázsolja a közönséget.


– Néztem a pápai koncertjén: kisimult és derűs volt, fiatalabbnak tűnt, mint évekkel ezelőtt. Ezek szerint minden rendben van az életében?

– Tény, hogy a koncertjeim mindenhol teltházasak, ami feldob lelkileg, s az életemben is megtalált a béke. Ez mindig nagyon fontos volt számomra, csak így tudok „repülni".

– Rengeteg fiatal kíváncsi a zenéjére, olyan tizen-, huszonévesek, akiknek sok dal már mást jelent, mint a metrós generációnak. Vajon miért?

– Ezen én is elgondolkodom néha. Ha végignézek a csapatomon, ugyanilyen széles a skála: a huszonévestől az ötvenesig dolgozom együtt emberekkel; ez is azt jelzi, hogy semmiféle generációs szakadék vagy probléma nincs köztünk. Úgy tűnik, a fiatalokat is érdekli az a fajta életfelfogás, amit a mi generációnk képvisel. Tudom, hogy sem Dusán, sem Presser Gábor nem írt soha egyetlen dalt sem célzottan, egy kifejezett korosztálynak.

Kizárólag az a fontos, hogy egy dal mennyire felel meg a saját ízlésünknek, a fejünkben élő elképzeléseknek. Nem tudnám így elénekelni a dalokat, ha nem érezném őket teljesen a sajátomnak. Hiszem, hogy nem szabad rámenősen bekebelezni a közönséget. Sokkal természetesebb és biztonságosabb az a fajta szelekció, amely során a zene maga találja meg a közönségét, mint ha manipuláljuk ezt a folyamatot, s akár a kor, akár bármi más szempont alapján célba veszünk egy réteget.

– Össze sem lehet számolni, annyi szakmai díjat, elismerést kapott. Ezek után mi az, ami igazán számít? Mikor elégedett?

– Ha megnyugtatóan jónak érzek valamit belülről. Ha egy koncert után nincs bennem tépelődés és bizonytalanság.

– Ez mennyire gyakori?

– Előfordul. Egyik alapvető tulajdonságom a maximalizmus, s ez a velem dolgozó művészekre is jellemző. Ez tartja bennünk a lelket, ennek köszönhető, hogy nem kötünk kompromisszumot csak azért, mert szorít az idő, s egyáltalán, ritkán adjuk meg magunkat külső körülményeknek. Ezért is hangsúlyozom a koncerteken a támogatóinkat. Közhely, de nekik köszönhető, hogy ezeket az elveket tartani tudjuk, hogy minden koncerten egy kicsit tovább nyújtózhatunk, mint ameddig a bevételek engednék, hogy a legjobb technikával dolgozhatunk.
Tudomásul kell venni, hogy amióta az állam kivonult az élet sok területéről, máshogy működnek a dolgok. Ezt nem volt könnyű megszokni, de ha egy koncertről vagy lemezfelvételről lekopasztjuk a művészi tartalmat, mégiscsak egy hihetetlenül komoly produkciót látunk, rengeteg összetevővel, amit mind koordinálni kell

– A koncert előtt ötször–tízszer is elpróbált egy-egy dallamot, akkordot, olyan daloknál is, amelyeket több évtizede énekel. Mit lehet még ilyenkor gyakorolni?

– Sosem tekinthető késznek semmi: mindig lehet finomítani a hangszerelésen, s próba közben bárkinek eszébe juthat valami árnyalatnyi finomság. Ilyenkor is tettenérhető, hogy nálunk nincs nyugodt üldögélés a babérokon. Látható, hallható, hogy ha visszanézünk tizenöt, húsz évvel ezelőttre, velem együtt a dalok is változtak, ami természetes, hiszen mindegyik magánéleti dolgok leképeződése.

– Az őszi turnén előad egy új szerzeményt, egy Leonard Cohen-feldolgozást is, a Zárórát. Nem rizikós olyan nézők előtt újítani, akik a régi kedvencekért ülnek be a nézőtérre, s akik nem engedik le a színpadról az „Apám hitte…" nélkül?

– Tökéletesen igaza van, rizikós. Közönségként nekem is elsősorban a megszokottra van igényem. Valamikor azonban meg kell ismertetni a közönséggel az újat, a frisset is. Bízom benne, hogy a zene és a szöveg, amit előadok, van olyan értékes, hogy eljusson a közönségig, átmenjen az üzenete.

– Néhány éve még azt nyilatkozta, hogy pályafutása befejezését fontolgatja. Ehhez képest most gőzerővel turnézik…

– Nem akartam befejezni a zenélést. Tudom, mert sok helyről hallottam már, hogy így maradt meg egy kijelentésem, de két éve egyszerűen arról volt szó, hogy szerettem volna csökkenteni a tempót. Akkor egy kicsit minden besűrűsödött körülöttem.
Egy hatvanelőadásos turné mindenkinek sok lett volna, de ezt nem panaszképpen mondom, mert nem szeretnék udvariatlan lenni azokkal a zenésztársaimmal, akiknek ezt nehezebb elérni. Egyszerűen szerettem volna egy kis nyugalmat, de hamar kiderült, hogy nem megy. Magam miatt nem ment, egy idő után viszketett a kezem a gitár után.

– Mindenki megdöbbent, amikor felröppentek a hírek, hogy titokban házasságot kötött Hegyi Barbarával, a legjobban azonban akkor lepődtünk meg, amikor nyilatkozott kapcsolatukról egy bulvárlapnak. Ezzel feladta azt az elvet, hogy a magánéletét szigorúan elrejti a nyilvánosság elől. Mi késztette erre?


– Amikor ez az elvem született, még egyáltalán nem volt bulvársajtó. Tudomásul vettem, hogy ma már az ember nem csak önszántából jelenik meg az újságokban, mégis sokáig ellenálltunk minden megkeresésnek. Mindig jó volt a kapcsolatom a sajtóval, és mint minden színpadi műfajnak, az én produkciómnak is szüksége van nyilvánosságra – de nem minden áron.

Aztán a médiában járatos barátaink meggyőztek, hogy engedjünk egy kicsit, menjünk elébe a dolgoknak, hiszen mindig érdekesebb olyan embert becserkészni, aki mereven elzárkózik mindenféle nyilvánosság elől. Sokáig dédelgettük Barbarával azt az elképzelésünket, hogy egyszer, egyetlen újságírónak, akit ismerünk és kedvelünk, mesélünk majd az életünkről, a többiek meg legfeljebb mehetnek utána és szemezgethetnek abból, amit neki elmondtunk. Sajnos megelőztek, és több lap is megjelentetett rólunk cikkeket. Ahogy ezeket visszaolvastuk, alig volt bennük olyan mondat, ami valóban a mi szánkból  hangzott el…

– Testvére, Dusán fia egy popegyüttesben zenél, s az ön lánya is kacérkodik a szerepléssel, többször színpadra állt egy neves színiiskola társulatában. Komoly a dolog?

– Sandra óvodás kora óta jár Földessy Margit színiiskolájába, ahonnan ugyan kikerültek ismert színészek, mégsem elsősorban a profi színészet, sokkal inkább a kommunikáció, a mozgás, a talpraesettség elsajátítása a cél. A lányom mindig kacérkodott a színpaddal, de ez megmaradt a kacérkodás szintjén.

– Ha komolyan gondolná, hogy színpadi ember lesz, támogatná vagy lebeszélné róla?

– Akkor támogatnám, ha mindent elsöprő tehetségnek tartanám. Ha látnám, hogy az öntörvényűsége, az akaratereje képes lenne keresztülvinni azt a rengeteg akadályt, ami vár rá, mert ez egy rengeteg bukdácsolással, csalódással teli pálya. Persze nem akarom, hogy bárki azt higgye, csak a mi generációnk lehet tehetséges, vagy hogy évtizedek kellenek a tehetség kiütközéséhez. Ehhez nagyon kevés idő is elég, s időnként felfedezek tehetséges fiatalokat.

Néha viszont rögtön észreveszem, hogy amit hallok, az mindössze az aktuális trend gépies meglovagolása. Sokszor még a közönség sem ismeri fel, melyik produkció mögött áll tényleges tudás és tehetség, s melyik mögött mindössze fejlett technikai ismeretek. Ezért is ragaszkodom szinte mániákusan az élő zenéhez. A színpadon jön el az igazság órája.

– Gondolom, elsősorban a kis kamarakoncerteken, ahol ötödmagával kell megtöltenie a teret.

– Valóban, a kisebb, bensőséges hangulatú fellépések, amikor ketten gitározunk Sipeki Zolival, a három vokalista lánnyal éneklünk sok szempontból nehezebbek, mint egy nagyzenekaros előadás. Nagyobb rajtunk a nyomás, sok minden ránk hárul, amit egyébként a zenekar nyújt a hallgatóságnak.

Ilyenkor minden kis részlet számít, a közönség olykor az egészen apró dolgokat is észreveszi. Meglepődve tapasztalom, hogy az ő kritikájuk gyakran mélyebb és elemzőbb, mint a kifinomult kritikusok véleménye.

– Apropó, tehetségek: Presser Gábort sokan bírálták, amiért elvállalta a Megasztár zsűritagságát. Ön beülne a zsűribe?

– Nem ismerem Presser indítékait. Úgy érzem, amíg én is ezt a kenyeret eszem, amíg magam is a zenei világban élek, nincs jogom és erkölcsi alapom ítélkezni mások felett.

A Kisalföld Vasárnap Reggel előfizetési árai:
 
1 havi előfizetés: 399 forint
3 havi: 1.197 forint
6 havi: 2.394 forint
12 havi: 4.788 forint

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Adáshiba: időutazás televízióval

A győri színház vígjátéka különös időutazásra visz:a 4. emeleten, de a 60-as évek végén lépünk ki… Tovább olvasom