Kisalföld logö

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 23°C Még több cikk.

Wasabi - Mar, mint a mustár

Hubert (Jean Reno) lágyszívű, ám a kelleténél kissé drasztikusabb módszereket alkalmazó rendőrfelügyelő. Ahol ő nyomoz, ott kő kövön nem marad...

Miután csúnyán helybenhagy egy fiatalembert, akiről később kiderül, hogy a rendőrfőnök fia, felettese azt javasolja, menjen szabadságra. Hubert nem szívesen, de beleegyezik, és elhatározza, hogy végre több időt szán magánéletére.


Épp ekkor keresik Japánból: egy közjegyző értesíti, hogy Miko, a felügyelő életének húsz évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között eltűnt nagy szerelme elhalálozott. Halálának körülményei legalább olyan rejtélyesek, mint ő maga volt, ám hagyatékát a felügyelőnek személyesen kell átvennie.


Irány Tokió! Hubert Japánban először régi ügynöktársával találkozik, majd az örökséggel: egy kamaszlánnyal. Amíg nagykorú nem lesz, az emberkerülő zsaru kénytelen gondját viselni. Ami nem könnyű feladat: a helyi maffia ugyanis különös érdeklődést tanúsít a lány iránt...

INFÓ

Luc Besson és Jean Reno eredeti ötlete alapján.

Milyen film születhet a Taxi és a Taxi 2. forgatókönyv-író/producere és a Taxi 2. rendezője újabb együttműködéséből? Természetesen nagyon gyors, nagyon szellemes, nagyon eredeti és nagyon fiatalos. Olyan, amelyik úgy mar, mint a híres csípős szósz: a Wasabi.

Jean Reno:
- a szerepről:
„Hubert szerepe pontosan megfelel a rólam kialakított képnek, de személyesebb síkon is illik hozzám. Pontosan megértettem, mit érzett Hubert, amikor megtudta, hogy van egy 18 éves lánya. Ahogy öregszem, egyre fontosabbá válnak számomra a gyermekeim. Ez a látszólag nem sokat töprengő ember valójában szenved. Azért dolgozik úgy, mint egy megszállott, hogy enyhítse fájdalmát. Ebben is hasonlít rám!"

- a forgatásról:


„Nagyon gyorsan dolgoztunk, de sok problémánk volt. Először is, Japánban nehéz beszerezni a forgatási engedélyeket. A háromszintes autópályákon való közlekedés is gondot okozott. Nem a legjobb szezont fogtuk ki: folyton szakadt az eső! A nyelvi akadályokról sem szabad megfeledkezni: a stáb jelentős része japánokból állt, ezért rengeteg tolmácsra volt szükségünk."

- Ryoku Hirosue-ról:
„Ő csak japánul tud, de ez nem befolyásolta a közös munkát, mert ő igazi profi. 11 éves kora óta a pályán van! Japánban mindent csinálhatnak a művészek: játszanak, énekelnek, műsort vezetnek a tévében. Az alvást nem ismerik, egyfolytában kávét vagy energiaitalokat isznak! Ryoko is így él, és ő bírja is. Először meg kellett szoknunk egymást, aztán összebarátkoztunk. Minthogy én egy csöppnyivel idősebb vagyok, adtam neki néhány apróbb szakmai, sőt személyes jellegű tanácsot is. De persze a magánéletébe nem szóltam bele, mert abból mindig csak baj származhat forgatás közben."

Ryoko Hirosue a filmről:
„A forgatókönyv olvasása közben nyomban nagyon közel éreztem magamhoz Yumi figuráját. Sok közös vonást találtam kettőnk között. Nem szóltam bele, hogy nézzen ki Yumi, de apróbb részleteket gyakran megbeszéltem Luckel és Gérard-ral.


Tudtam, hogy a fő nehézséget a nyelv jelenti majd. Először kívülről megtanultam a szöveget fonetikusan, de a szavak jelentését észben tartva, hogy a jelenetet megfelelő gesztusokkal tudjam játszani. A hangkötésekkel meggyűlt a bajom, és néha más, azonos értelmű szót vagy kifejezést kellett keresnünk. Kezdetben nem mindent értettem, amit Gérard Krawczyk vagy Luc Besson próbált a tudtomra adni, de igyekeztem utánozni az intonációjukat és a ritmusukat. Ez teljesen újfajta munka volt számomra, de párizsi tartózkodásom során óriási örömöt jelentett, amikor részleteket mondtam a szövegemből, és megértettek! Japánban a külső forgatás sok gondot jelentett a stábnak. Az utcai jeleneteknél szerencsére körülvettek, és védelmeztek. Mindenen rajta tartották a szemüket, így biztonságban éreztem magam, és gond nélkül dolgozhattam.

Gérard Krawczyk rendező:

„Luc felhívott, és közölte, hogy írt Jean Renónak egy forgatókönyvet. Japánban fogunk forgatni, tette hozzá. Megkérdezte, érdekelne-e a film megrendezése. Miután elolvastam a forgatókönyvet, elhalasztottam a másik filmemet… Tokióban csak úgy tudtunk forgatni, hogy Jeant és Ryokót elrejtettük egy sötétített ablakú minibuszban. Gyorsan felvettünk egy-egy jelenetet, és mire összeverődött a tömeg, odébbálltunk. Japánban nehéz megszerezni a forgatási engedélyeket, mert nem egy központi hatóság adja őket, ugyanis a járdákkal, ahol forgatni akartunk, az azokhoz legközelebb álló ház vagy üzlet rendelkezik. Minden tulajdonostól külön engedélyt kellett kérni. Ha egyikük nemet mondott, új helyszín után kellett néznünk. És még az összes engedély birtokában sem tarthattuk vissza a járókelőket attól, hogy átsétáljanak a forgatás helyszínén."


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Barna Gábor – néprajzkutató

Tovább olvasom