Kisalföld logö

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 18°C Még több cikk.

Volt egyszer egy pálinkafőző Ágfalván

A legzamatosabb pálinkát szilvából főztük – mondja Pölöskei Mihály, miközben alig észrevehetően nyel egyet. Az utolsó ágfalvi főzőmester élvezettel és szakértelemmel mesél a ma már nem létező pálinkafőzőről.

Húsz éve bezárták

A magyar pálinka egyre népszerűbb, s egyre több nemzetközi versenyen érnek el kimagasló eredményt a honi pálinkafőzdék. Valamikor híres volt az ágfalvi is, de már lassan húsz éve, hogy bezárták. Azóta nincs a környéken pálinkafőző. Pölöskei Mihály több mint tíz évig vezette a főzdét.
– A legjobb, a leggazdaságosabb a szilva volt. Abból lehetett igazán jó pálinkát főzni – idézi fel az emlékeit Pölöskei Mihály. – Utána a körte következett, majd az alma. Főztünk törkölyből és borseprőből is, de az utóbbival nagyon vigyázni kellet. A jó pálinkafőző már az illatból is tudja, hogy milyen lesz a párlat. Én a mesterséget elődeimtől, Domonkos Józseftől és Lang Mátyástól tanultam, de szigorú vizsgát is kellett tenni.

Mindenki hozhatott cefrét

Ágfalván a pálinkafőzőt az egykori tűzoltószertárból alakították ki. Ma már az épület sincs meg, helyén parkot alakítottak ki.
– A termelőszövetkezetnek nagy gyümölcsöse volt, ezért találták ki, hogy dolgozzák fel maguk a nem értékesíthető gyümölcsöt – folytatta Pölöskei Mihály. – Később aztán a győri szeszipari vállalathoz kerültünk. Kétszázötven literes volt az üst. Naponta 50–60 litert főztünk a szezonban, amely általában tíz hónapig tartott. Persze nem csak a szövetkezeti gyümölcscefrét főztük ki. Mindenki hozhatott, de előírás volt, hogy a fát is nekik kellett biztosítani. Ugyancsak szigorú szabály volt, hogy a cefre tulajdonosának is ott kellett lenni a főzésnél, hogy később ne legyen vita. Ezt azonban nehezen lehetett betartani, mert aki kis mennyiséget hozott, azét mások cefréjével együtt főztük ki. Általában ötvenfokos pálinkát pároltunk, de külön kérésre akár hatvanfokosat is.
Hogy mi kell a jó pálinkához? A mester szerint a legfontosabb a jó minőségű alapanyag, a finom cefre, amelyről egy nyalintással megállapítható volt a minősége. Fontos volt, hogy a főzőmester nagyon odafigyeljen, mert ha túlfűtötte a kazánt, akkor gyorsan leszaladt a párlat, de rossz minőségű volt. Az első főzet eredménye volt az úgynevezett alszesz. Ezt ismét lepárolva csöpögött ki a tiszta, zamatos pálinka.

100-ból 75 forint az államé

– Meg, persze, hogy megkóstoltuk a főzetet, de én sohasem vittem túlzásba – válaszolja a kérdésre Pölöskei Mihály. – Miután elmentem nyugdíjba, még néhány évig üzemelt a főzde, de nem volt igazán gazdaságos, hiszen minden 100 forintból 75 került az állam kasszájába. Valamikor a rendszerváltás előtt bezárták, később pedig az épületet is elbontották. Ma már csak fényképek és az idősebbek őrzik emlékét.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Juhász Ferenc: a valódi tét a jövő nyugalma

Juhász Ferenc honvédelmi minisztert látta vendégül tegnap délutáni kampányzáróján Győrött a Magyar… Tovább olvasom