Kisalföld logö

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 32°C Még több cikk.

Visszaállítani az apaság rangját

Úton-útfélen hallunk a szolidaritásról, a versenyszellem azonban már a legkisebbeknél, az ovisoknál kísért. Ezt a fajta kettősséget jól egyensúlyban lehet tartani – sommázta a minap dr. Ranschburg Jenő pszichológus, aki – lapunk érdeklődésére – a távoltartás törvényi hátteréről is kifejtette álláspontját.
– Napjaink meglehetősen felgyorsult, kicsit családtalan világában mennyire fontos a kooperáció, az empátia, illetve mennyire érezzük meg ennek

hiányát? – kérdeztük a tanár urat.
– Bajban vannak azok a gyerekek, akik hallanak és tanulnak a szolidaritásról, ám később elrettenve tapasztalják a tényt: az iskola, a tanulás, később a munkahely ennek az ellenkezőjéről, a versengésről, a másik legyőzéséről szól. A két dolog nem áll össze a fejükben, pedig vagyunk még néhányan, akik hisszük: ez a két dolog összeegyeztethető, bármelyik hiánya pedig súlyos problémákhoz vezet. Az együttműködés és a család fogalma elválaszthatatlan egymástól és hogy e téren milyen nagy zavarok vannak, mutatja a válások nagyon magas száma. Férj és feleség képtelen együttműködni, amelynek következményeként széthullik a család. Apák vesztik el tényleges „szerepkörüket” azzal, ha úgy érzik, nincs szükség rájuk.
– Több mint tíz éve a fővárosi Anyaoltalmazó Alapítvány elnökeként is tevékenykedik. Úgy fogalmazott: a pokol különböző arcát ismerte meg itt. Miért?
– Hálás vagyok a sorsnak, hogy a tanítás, a publikálás és számos tevékenység mellett ezt is gyakorolhatom. Igaz, már csak havonta, mégis rendszeresen bejárok az otthonba, ahol gyakran elrettentő anyai és gyermeki sorsokkal találkozom. Ilyen volt például az, amikor egy 8 és egy 11 éves kisfiúval az otthonban oltalmat kereső anyával beszéltem. A nagyobbik gyereket az apja felakasztotta részegen, az anya vágta le a kötélről, így menekültek. A fiú depressziós lett, s a történtek ellenére azt mondta: belehal, ha nem beszélhet az apukájával. Amikor rákérdeztem, miért, azt válaszolta: „...csak ha iszik, akkor akaszt fel egy kicsit, különben nagyon jó ember.” Az eset üzenete újólag is az, hogy a dolgok nem tisztán fehérek vagy feketék. A gyerek sokszorosan megszenvedi a történteket is, az apa hiányát is.
– Miben, hogyan változott az elmúlt időszakban az apák szerepe?
– Sok férfi úgy érezheti, elvesztette a családban a klasszikus családfenntartó, védő-óvó, a világra a gyerek szemét kinyitó szerepét. A feleslegessé válás érzete abszolút tetten érhető, s ez nem csupán a munkanélküliekre igaz. A válásoknál az anyától többnyire azt halljuk, hogy mindent az anya csinál otthon, a férfi „csak” játszik a gyerekkel. Alapvető gazdasági problémaként jelentkezik ez, hiszen a végeredmény beszédes: a hajléktalanok többsége elvált, a lakásából kiköltöző férfi. Az okos és nőies nők ma is pontosan tudják: a párjuknak fontos az, hogy érezzék, szükség van rájuk. Ha érezteti azt, hogy megáll a lábán, eltartja a gyerekeit egyedül is, a férfi feleslegesnek érzi magát, s ez beláthatatlan következményekhez vezet. Meggyőződésem, hogy az apák elidegeníthetetlen, egyedüli feladatokat bírnak, s vissza kellene állítani az apaság rangját. Ennek érdekében már gyerekkorban tanítani kellene a fiúkat erre a szerepre.
– „Meghitt erőszak” címmel a napokban került a könyvesboltokba legújabb könyve, amely új megközelítésben tálalja a családi erőszak tényét, következményeit. Kinek szánta ezt?
– Üzenet ez a férfiaknak: ne higgyék gazembernek, ugyanakkor feleslegesnek magukat. De ugyanígy üzenet a nőknek is: ne féljenek hajóra szállni, házasságot kötni. A távoltartásról ugyan már törvényünk szól, de ez nem lehet jó megoldás, nem hiszek benne. Az agresszivitás nem születik velünk, a jól működő család pedig ma is védelem a külvilág veszélyei elől.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Modellezőkör

Győr-Ménfőcsanak. Holnap délután 5 órakor modellezőkörbe várják a régi és új tagokat, a… Tovább olvasom