Kisalföld logö

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 17°C | 30°C Még több cikk.

Világzene fesztivál Budapesten kubai sztárokkal

Tíz évvel ezelőtt rendezték meg először a világzenei fesztivált Budapesten - úttörőként, hiszen ez a többféle népzenei gyökérből táplálkozó, de mégis másféle muzsika akkoriban kezdett hóditani a világon, akkor vált önálló műfajjá.
A fesztivál alapítójával, Mandel Róberttel készült a beszélgetés.

Orlando Valle Maraca
- Évekig csak háromnapos volt a fesztivál.
- Így van, de évekig sikerült megszerettetni az emberekkel, eladdig, hogy most már Magyarországon több mint tíz ilyen világzenei rendezvény van rendszeresen, úgyhogy tematikusabbá, kifejezetten ma-centrikussá alakítottuk át. Így esett most, miután jubileum, gondolkodtunk azon, hogy most aprózzuk el, csináljunk két-háromnapos fesztivált sok résztvevővel. Úgy döntöttem, hogy inkább egy nagyon-nagyon jó zenekart hívok el, méghozzá a 2003-as Grammy-díjra jelölt Orlando Valle Maraca és az Afro Cuban Band együttest és előzenekarnak elhívtuk a Habana Son Club együttest, mindkét csoport egyenesen Kubából, Havannából érkezik hozzánk.

- Most egyébként az egész világon a kubai zene lett a divat, jóllehet, akik ezt annak idején elkezdték, a nagy öregek, eléggé üldözöttek voltak sokáig. Aztán az amerikaiak felfedezték őket és divatba hozták szerte a világon.
- Nagyot változott a világ, ez tény, hiszen ezek a mai kubai zenészek szabadon utaznak a világ különböző országaiba. Mi is egy nagy turné egyik állomása vagyunk. Nagyon fontos megjegyeznem, hogy míg Wim Wenders filmje kapcsán hihetetlen nagy népszerűségének örvendett hirtelen, sok-sok év szünet után a Buena Vista Social Club. Ez az együttes, amely elsején, kedden este a Budai Parkszínpadon lép fel, már a második generáció, a nagy öregek tanítványai és többen játszanak is a Buena Vista Social Clubban, tehát gyakorlatilag ez egy nagy család, a kubai profi zenészek családja, amiből most sikerült a gyöngyszemet kivennünk, úgy érzem.

Az Afro Cuban Band
- Mi ennek a titka?
- Van egy partnercég, amelyik helyettünk mazsolázza ki a legjobb lehetőségeket, hiszen itt azt is el kell csípni, hogy éppen Európában legyenek, csak úgy, külön elhozni őket az szinte lehetetlen lenne. Volt már ilyen szerencsében részünk, hiszen a közép-afrikai Mali Köztársaságból érkező Habib Koite néhány évvel ezelőtt pont amikor itt, Magyarországon volt, a lemezei akkor érték el az első helyezést a lemezlistákon. Most ez a Grammy-díj is véletlen, hiszen mi nem tudtuk, hogy a Grammy-díjra őket jelölték, amikor mi velük szerződtünk. És akkor tapintottunk rá például Ravi Shankar esetében is annakidején, aki az utolsó európai turnéját gyakorlatilag itt a Womufén fejezte be.

- Az is egy csodálatos, emlékezetes hangverseny volt. De én most kicsit rosszmájúan azt mondom, hogy nagyon szépen hangzott a magyarázat, hogy összpontosítunk. Nincs emögött valami pénzügyi ok?
- A pénzügyi ok nem az, hogy nincs pénzünk három napot csinálni, hanem inkább az, hogy arra már tényleg nem lenne pénzünk, hogy három nap ilyen híres zenekarokkal tömjük meg a programot. Tehát arra most nem láttam lehetőséget, hogy két-három napban kevésbé jelentős zenekarokat hozzunk el, hiszen sajnos a legnagyobb fesztiválok is komoly gondokkal küzdenek, ez alól persze kivétel a Sziget.

- Ez mindenütt így van a világon?
- Nem. Ezek a zenekarok, akiket mi minden évben elhozunk, például tavaly ez a nagy balkáni cigány fesztiválunk, ahol Ivo Papaszov oly mértékben híres, a cigány zenészek királya, tulajdonképpen úgy is hívják, bárhova megy a világon, 15-20 ezer ember tombol a fesztiválokon. Nálunk nagyon jó reklámkampány mellett is csak ezer és kétezer közötti nézőszám jött össze. Én nem értem a magyar közönséget, nagyon egyirányú az érdeklődésük. Én azon dolgozom, hogy tágítsuk ezt a kört. Tehát olyan együtteseket ismerjenek meg, amelyek nem a filmvásznon jelennek meg és attól válnak kultikussá, hanem a jó együtteseket is hallgassák meg. Néhány évvel ezelőtt elhoztam a Dead Can Dance nevű zenekart, amit én például nem is nagyon ismertem. Három nap alatt elfogyott rá minden jegy 1996-ban. Mert a Dead Can Dance csinálta a Barakka című szép filmnek a zenéjét. Jött utána a Buena Vista Social Club. Bármikor, bármelyik tagja - most már lassan, ha technikusa idejön, már akkor is telt ház van, több ezer ember elmegy. Tehát az emberek úgy érzem, hogy most ott tartanak, hogy szeretnének valamit abból a varázslatból megkapni, amit kiváló filmrendezők meg tudtak fogalmazni. Philip Glass nevét sem ismerte senki, mielőtt a két híres filmje meg nem jelent. Gyakorlatilag Magyarországon a film tesz valakit népszerűvé.

- De azért zárójelben, Philip Glass, akit azért még nagyon kevesen ismernek nálunk, azt hiszem, hogy a XX. század ma már egyik legnagyobb zeneszerzője.
- Ezek az együttesek, akiket mi hosszú évek óta csábítunk ide Bécsből vagy Milánóból vagy éppen Hamburgból vagy Londonból érkeznek hozzánk, azzal a hírrel jönnek, hogy ötezer ember vagy tízezer ember volt ezen a fesztiválon ahol tegnap voltunk, tegnapelőtt nyolcezer ember. Én a Budai Parkszínpadra csak kétezer embert tudok beültetni, azt viszont szeretném is beültetni. Tehát ezért minekünk, ha ezt a Womufét tovább akarjuk csinálni, csak tematikusan és csak a legjobbat szabad mindig idehoznunk. Ma ez a kubai zene már nem ugyanolyan, mint például amit az öregek játszottak. Ezért érdekes meghallgatni, mert a Buena Vista zenéje az a 20-as, 30-as, 40-es évek, a mulatóknak a zenei világa. Amit ezek a fiatalok csinálnak, ez koncert műfaj, ez előadásra van kitalálva. A Maraca hihetetlen dinamikus, ma modern, de már egy világlátással rendelkező muzsikus. Most, 2003-ban adja elő azt, amit ő pillanatnyilag érez, ettől válik ez világzenévé.

Bánkuti Gábor

(Krónika hírszolgálat)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Online is követhető a Szárszi Találkozó

Tizenegyedik alkalommal rendezi meg Farkasházy Tivadar hétvégi házában a Szárszói Találkozót. Tovább olvasom