Kisalföld logö

2018. 08. 15. szerda - Mária 19°C | 28°C Még több cikk.

Vérfarkas a kocsmából

Lőrincz L. László, vagy ha úgy jobban tetszik, Leslie L. Lawrence már egyre kevesebbet foglalkozik eredeti szakmájával. Leginkább regényeket ír.
Lőrincz L. László
Évente kettőt, hogy kiadója és rajongói kedvére tegyen. A távoli Kelet kutatása mára inkább hobbi lett. Mint mondja, mindig is arra vágyott, hogy sokan olvassák a műveit. Amíg Mongóliát, Ázsiát kutatta, a világon alig negyvenen voltak kíváncsiak arra, mire jutott. Hiába, a szakma már csak ilyen vékonyka ezen a területen.

„Sokszor a szomszéd asztalnál ülő kollégám gratulált csak ahhoz, amit sikerült feldolgoznom" – mondja hamiskás mosollyal a szája szegletében, míg a dedikálásra váró embereket a győri MusiCDome-ban a biztonsági őrök feltartják. A pontos kezdésig van még egy kis idő, addig beszélgetünk.

– A Vérfarkasok kastélyában már majdnem olyan cím, mint a Vak asszony visszanéz. Brrrrr. A hideg futkos a hátamon. Muszáj volt pont ezt a legújabb művének címlapjára írni? – Korántsem a bombasztikus címalkotás vezetett, amikor kitaláltam. Egyszerűen volt egyszer már egy Vérfarkas éjszakája című könyvem, majd ezt követte a Vérfarkas visszatér és most jött ki a nyomdából a trilógia harmadik darabja. Ráadásul a vérfarkas azért került a címlapra, mert praktikusan róla szól a könyv.

 MONGÓLIÁTÓL A GALAKTIKÁIG

 Lőrincz L. László 1939-ben született, tanult az ELTE-n, aztán ösztöndíjasként Mongóliában és Németországban is. Orientalista, számos tanulmánya megjelent a keleti kultúráról. Igazából a nyolcvanas évek elején kezdte belopni magát az irodalmi, elsősorban a fantasztikus irodalmi köztudatba. Sokat köszönhet a Galaktika folyóiratnak, ahol első zsengéi megjelentek. Bár a zsenge szó enyhe túlzás, hiszen mindegyik kiállta az idő próbáját, ma is élvezetes olvasmányok. Aztán jöttek az ifjúsági regények, végül a tudományos kutatásokra épülő, de a misztikát mindig előtérbe helyező nagy regények. Mostanában évente kettő! Nemcsak hazánkban, de szerte Európában keresik a műveit. Nincs olyan nyelvterület, amelyen ne találhatnának meg a gyűjtők Leslie L. Lawrence-regényt. Egyébként használta a Frank Cockney álnevet is. Sőt, gyakran főhőseit is így nevezi el. Bár állítja, soha nem ő az, akiről egyes szám első személyben szólnak a művei. Azért egy csipetnyi biztos van bennük az íróból, a nagy tudású, kellemes, közvetlen, mindig vidám és kiegyensúlyozott Lőrincz L. Lászlóból, aki bejárta a világot, és könyvet csakis úgy ír, ha már látta a helyszínt, ahova olvasóit kalauzolja.
Nagyon régi mitológiai személyiség a kelta mitológiában (az óangol nyelven) Werwolf. Valaki ragyogóan vérfarkasnak fordította. Szóval a vérfarkasok örök élettel megvert személyek. Kicsit olyanok, mint a vámpírok, és meg vannak átkozva az átváltozás kényszerével, izgalmas, címlapra való egyéniségek.

– Milyen érdekes lenne itt és most párhuzamot vonni a magyar közélettel. Mintha itt is lennének olyan emberek, akik kényszert éreznek időnként arra, hogy átváltozzanak. Ráadásul címlapon is szerepelnek.
– Nyilván vérfarkasvér van bennük...

– Könyveiben bejárja a vi lágot, de a valóságban is sokat utazik. Mint mondja, szereti látni azokat a helyszíneket, melyeket később írásaiban is megörökít.
– Egyszerűen muszáj látni. Meggyőződésem, hogy anélkül, hogy hosszabb vagy rövidebb időt ne töltött volna el egy helyen, nem is tud róla írni az ember. Nem igazán lehet más könyveiből, lexikonokból, enciklopédiákból könyvet írni.Persze a száraz adatok onnan is kivehetők. De a cselekményen egyszerűen érződik, ha nem könyvtárakban, hanem például a kocsmákban szedte össze az ember az információkat hozzá.

– Az önalapvető tudásához, műveltségéhez nem férhet kétség. A távoli Kelettel nagyon behatóan foglalkozott, ösztöndíjas volt Ulánbátorban, Mongóliában. De egy-egy ilyen regényhez talán ez kevés. Kell valami pluszinspiráció. Egy hír talán a pletykalapokból?
– Inkább a tudományos alapokat szeretem. Az első vérfarkastörténet úgy született, hogy a kutatásaim révén kapcsolatba kerültem az ázsiai átváltozásokkal. Hamar kiderült, ezek a különleges hiedelmek az egész világon, így Európában is megtalálhatóak. Talán a legerősebben Írországban, a kelta mitológiában.

– Ön nem csupán írója, de főhőse is a könyveinek.
– Egyes szám első személyben íródik a könyv. Ilyenkor az olvasó mindig hajlamos azonosságot felfedezni az író és a főszereplő között. Biztos, hogy sok mindent belead az író is saját magából, de azért nem egy az egyben. Például a külalakom sem hasonlít Leslie L. Lawrence-re.

– Megnéztem az életrajzát. Óhatatlanul egybevetettem a születési dátumát azzal, hogy mikor kezdett könyveket írni. Szórakoztató könyveket, melyek meghozták a sikert az ön számára. Ettől a pillanattól, amikor már több mint negyven volt, kezdődött el az igazi önmegvalósítás korszaka?
– Az önmegvalósítás nagyon szép szó. De erre azt tudom mondani, hogy mint aki az Ikrek jegyében született, egyszerre több dolgot is szeretek csinálni. Két énem van. A tudomány és az irodalom is jól elfér bennem. Ráadásul hiszek benne, hogy az embernek időnként meg kell újítani önmagát. Fizikailag hét évenként kicserélődik a sejtállományunk, így elképzelhető, hogy szellemileg is meg kell időnként újulnunk.

– Jó, de most már lassan huszonhárom éve csak regényeket ír.
– Az átváltozás azért nem úgy képzelhető el, hogy egyik nap mint a Magyar Tudomá nyos Akadémia tagja vagyok, másnap pedig mint író ébredek fel. Ma már egy kicsit kevesebbet foglalkozom tudományos kutatással. Többnyire azokat a témákat dolgozom fel, amiket még ifjabb koromban összegyűjtöttem.

– Írói módszerek? Éjjel-nappal, vagy csak éjjel, esetleg csak nappal?
– Délelőtt. Tekintettel, hogy reggel még nincs tele az ember feje, mert kialudta magát. Reggel nyolckor kezdek el dolgozni és délelőtt tizenegy óráig (maximum) írok. Délután háromtól ötig meg kijavítom az elkészült oldalakat. Napi öt óránál többet nem dolgozom.

– És ezzel eléri, hogy Magyarország legnépszerűbb írója.
– Nagyon örülök neki, mert mindig is ez szerettem volna lenni. Hogy az első vagy a második, harmadik, az nem is olyan fontos, mint az, hogy olvassanak. Mint tudós, kutató megértem, hogy pici visszhangja van a tevékenységemnek. Az én szakterületemen negyvenen ha dolgoztunk a világban. Kis túlzással a mellettem lévő kollégámnak írtam. Akkor azt gondoltam, ez kevés. S ha egyszer csinálok valamit, akkor olyat szeretnék, amit sokan olvasnak.

– A Lőrincz L. László-könyveket sokan vásárolják, olvassák, de ennek ellenére mostanában jó pár helyen kongatják a vészharangot az olvasás felett.
– Azt hi szem, ez egy technikai kérdés. Megoldh tó. Elsősorban meg kellene a gyerekeket tanítani olvasni. Nem véletlen, hogy különböző nemzetközi szervezetek megállapítják, hogy az olvasásértéssel van a baj. Olvasnak, olvasnak, de nem értik. Aki pedig ezzel küzd, az nem válik soha olvasóvá. Mert ki az a hülye, aki nehézséget vállal saját magának? Arra kell tehát törekedni, s remélem, ez fő hangsúlyt kap a következő évek oktatásában, hogy megtanítsuk a gyerekeket olvasni. Könnyedén, flottul, ahogy bennünket tanítottak. Nem tudom, mi az ördögért fejlődött ez vissza. Nekem a saját gyerekeimet a feleségemnek és magamnak kellett helyesen megtanítani olvasni.

– A lányát jól, alaposan megtanította, de mintha az írás készséget is átörökítette volna belé.
– Ő az alma, amely nem esett messze a fájától. Már mese könyveket ír!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ünnepi könyvét - Szervezők és támogatók


Tovább olvasom