Kisalföld logö

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

Vékony jégen

A bizalom törékeny holmi. Ha egyszer kiderül valakiről, hogy nem méltó rá, akkor vége a közös történetnek. Nincs min csodálkozni, nézzünk őszintén magunkba: ez alapvető emberi jellemvonás.

A bizalmat megszerezni nehéz. Komoly teljesítmény, évek munkája kell hozzá. Egy példa, ha megengedik. Nemcsak a népmesék, de a Biblia is szól erről, amikor a kérőt a lányos családnál hosszú és fáradságos próbára teszik. De ha belegondolunk, a bibliai történet is tartogat csavarokat, az apa, Lábán „trükkösen” visszaélt a vőjelölt Jákob bizalmával. Aki aztán (birkaügyben) nem maradt adósa. Mégsem lett harag, de ezen se csodálkozzunk, másik világ volt az.
A bizalmat eljátszani könnyű, elég hozzá egy pillanat.
Például egy hazugság, mondhatnák most sokan, és erre csak bólintani lehet, például igen, a hazugság megtörheti a bizalmat.
Például az erőszak, mondhatnák most megint csak sokan, amire ugyancsak nincs apelláta. És a támogatására sincs.
Ráadásul, csak hogy a kép bonyolultabb legyen, aki hazudott, elődeivel együtt már évek óta „bizonyított” – vagy legalábbis sokan azt hitték. Hogy a kemény munka valóban meghozhatja gyümölcsét, hogy ebben az országban talán mégis lehet úgy-ahogy normálisan élni és boldogulni tisztességgel.
Aztán kiderült – sokaknak már hónapok óta –, hogy a mese véget ért, nem lesz miénk a kiszemelt lány, viszont újabb hosszú évek fáradságos munkája vár ránk, hogy megkaphassuk – a legidősebb nővérét. Más szóval: hogy talán évek múlva megint ott lehessünk, ahol most. Hogy amit kaptunk, az nem a miénk, hanem szavazatokra váltott kölcsön volt csupán, amit most évekig, részletekben fizetünk majd vissza. Hogy elcsavarták a fejünket, mert azt mondták, amit hinni lenne jó. Mint a snájdig baka az egyszerű cselédlányét. Hát megesett. Velünk is. A kutyafáját.
Magyar ember ilyenkor érthetően indulatossá válik, csapkod és cifrázza a szót. Higgyék el, nagyon is jól megértem. De aztán – főleg a közelgő választások előtt – le kéne már higgadni és elgondolkodni.
Elgondolkodni.
Nem azt ismételni gépiesen, amit az egyik vagy a másik, vagy a harmadik vezér mond. Nem úgy csűrni-csavarni, ahogy az úgynevezett elit pillanatnyi érdekei, pártos elfogultságai diktálják.
És ha így teszünk, arra jutunk, hogy „odafönn” szükség volna egy asztalra. Le kéne mellé ülni. Tárgyalni. Nem elkenni, kimagyarázni, fölényeskedni vagy túlnagyítani, szikrát csiholni és ütni a vasat, amíg meleg. Az csak a régi nóta, hallgattuk eleget tizenhat évig.
Értelmes emberek normális párbeszédére volna szükség. Ilyen egyszerűen. Amire ezekben a napokban semmi esély, de talán néhány hét múlva kiderül, mit lehet és kell gyökeresen másként tenni, mint 1990 és 2006 között.
Mert a bizalom törékeny, mint a vékony jég. A világ most azt figyeli, bízhat-e bennünk. Ha egymással, egymás közt mi, magyarok nem tudunk normális egyezségre jutni: évekre alámerülhetünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felügyelők elemezték

a szabálysértéseket

Az útfelügyeleti szabálysértésekkel kapcsolatos eljárások, a kerékbilincselés és… Tovább olvasom