Kisalföld logö

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 13°C | 20°C

Végzetes hibák a kísérőlevélben

Az önéletrajzokat kísérő levelek sokszor tele vannak kisebb-nagyobb, az esélyeket rontó hibákkal.

A személyzetisek és fejvadászok tapasztalatai szerint mára a munkát keresők az önéletrajzírás szabályait csak-csak megtanulták, de a CV-ket kísérő levelek mégis tele vannak olyan kisebb nagyobb hibákkal, amelyek elvágják a jelentkezők esélyeit.

1. A magabiztos vesztes

„A jövőben mindenképpen önöknél kívánok dolgozni, kérem, hogy értesítsenek a felvételi megbeszélés időpontjáról" – olvasható a magabiztos kísérőlevélben. Csakhogy az efféle lehengerlő modort nem nagyon díjazzák. Különösen, ha ehhez még egy kis kérkedés is társul az eddigi nagyszerű munkasikerekről, iskolákról ismeretségekről. „Majd mi eldöntjük, hogy akarunk-e vele dolgozni" – mondják a személyzetisek. S többnyire nem akarnak, hacsak kivételesen keresett, vagy hiányt pótló szakemberről van szó. De ezeket a legritkább esetben szokták a bejelentkezők között megtalálni. Őket ugyanis folyamatosan szemmel tartják, vagy szakemberekkel kerestetik, s úgy tesznek nekik ajánlatot. Azaz ha valaki szeretne bejutni egy munkahelyre, nem próbáljon oda berontani, bármekkora is az önbizalma, mert valószínűleg önértékelési zavarban szenvedőnek minősítik, s a levelét jó esetben is egy fiók mélyére süllyesztik.

Sokan – bár nem szenvednek személyiségzavarban – mégis ilyen levelet írnak. Mégpedig azért, mert szikáran leírják, hogy mit szeretnének, s úgy gondolják, hogy ebben semmi rossz sincs. A szavak hatását azonban előre kell látni, s félreérthetetlenül kell fogalmazni a metakommunikáció sávjában is. Ha nem vagyunk kórosan magabiztosak, önteltek vagy egocentrikusak, az írásunk alapján se látsszunk annak. Ezért nagyon fontos az udvariassági formulák betartása, s általában a mértéktartó, elegáns stílus, mert ezek többnyire megóvnak bennünket a félreérthető jelzésektől.

2. Bocsánat, hogy élek

A másik gyakori hiba az előzőnek talán éppen az ellenkezője. A kísérőlevél azt sugallja, hogy a jelentkező önmagát sem becsüli valami sokra. Ha valaki azt írja, hogy „bár nyilvánvalóan jobbnál jobb jelöltek közül válogathatnak, akik közül lehet, hogy nem egy jobb nálam" akkor a címzettek ezt mondják: „valóban vannak jobbak nálad." A levélírós szándéka azonban nem önmaga leértékelése volt, hanem annak kifejezése, hogy a felvételiztetők milyen felelősségteljes munkát végeznek, s ezt mennyire tiszteli. A legjobb, amit a jelölt tehet: ne érezzen túlzott tiszteletet a felvételiztetők iránt. Csak annyit, amennyit magának is elvárna. S a legtöbben maguk sem szeretnék, ha valaki hajbókolna nekik. A direkt hajbókolás pedig, ha lehet még rosszabb.

3. Nekem a kérés nagy szégyen

Sok magyar találkozott azzal az életérzéssel, amelyet Nagy László fogalmazott meg híres Adjon az Isten című versében: „… nekem a kérés nagy szégyen, adjon ugyis, ha nem kérem". Ennek megfelelően aztán olyan kísérőlevelek írnak, amelyben nem közölnek érdemi információkat, szinte elvárják, hogy leendő munkaadójuk találja ki, hogy mit is kezdhetne egy számára teljesen ismeretlen emberrel. Azaz nem megmondani, hogy milyen szándékkal, milyen indíttatással, milyen szakterületen, milyen szinten, milyen rövid és hosszabb távú elképzelésekkel jelentkezik valaki, nos az hiba.

4. Az ördög a részletekben lakik

És az előbbinek természetesen szintén megvan az ellentétpárja. Egyes jelentkezők ugyanis szinte elárasztja információkkal a kiszemelt munkaadót. Márpedig, ahogy lenni szokott sok beszédnek sok az alja. Számos olyan részlet is kibukhat, amit pedig a jelentkező nem kívánt közölni, vagy az információk strukturálatlanul jelennek meg a felvételi ügyeket intéző szakemberek előtt, akik azon kívül, hogy nem tudnak kiigazodni a levél tartalmán, azt is gondolhatják, hogy a szerző nem képes rendszerezett gondolkodásra és munkára. Ez pedig a kapcsolat végét jelenti.

A jelentkezés során megjelenő túl sok részlet azonban még akkor sem hasznos, ha közöttük tapintható a rend. A legapróbb részletre is kiterjedő információk, vagy kívánságok, kikötések, tudakozódások szintén jellemhibára vallanak. Például azt mondhatják a hr-esek, hogy ez az ember elveszik a részletekben. Vagy még rosszabb, ha az a kép alakul ki bennük, hogy ez egy pitiáner, aki – bár a nagy egészről még fogalma sincs – de már a saját számára esetleg érdekes apróságok után kutakodik.

5. Trehány levél

Az írásos munkákból igen jó következtetések lehet levonni írójának habitusára nézve. Ha valaki azt a képzetet akarja kelteni, hogy rendszerezetten gondolkodó, megbízható ember, annak ügyelnie kell a levél külalakjára, stílusára, helyesírására és formai jegyeire is. Ha valaki bizonytalan ebben, akkor használja a szövegszerkesztők típuslevél funkcióit, s a problémái egy részére ezen a módon automatikusan megoldást kap. Egyébként pedig keressen egy hivatalos levelet (nem kérvényt vagy hasonlót, hanem egy azonos szinten lévő partnernek írt darabot) s próbálja meg hasznosítani az abban látottakat.

6. Hibás kódok

A levelek időnként olyan jelzéseket hordoznak, amelyeknek semmi keresnivalójuk sem volna ott. Például ilyen formulákat sohasem szabad használni: SOS választ kérek; A következő héten ne zavarjanak; Ide ne küldjenek választ, mert a főnököm figyeli a leveleimet; A mellékelt floppyt küldjék vissza; stb. Az ilyen és hasonló megjegyzések vagy kiszolgáltatottá tesznek, mert a jelenlegi munkahelyen lévő bizonytalanságokról árulkodnak, azt sugározzák, hogy ez az ügy nem is olyan fontos, az adott cég se túl érdekes, vagy kisszerűséget jeleznek. Némelyik a kapcsolat azonnali elvesztését eredményezi, de a jelentkezés hatásosságát biztosan egyik sem fogja erősíteni. Még az e-mailek tárgy rovatában is illik kerülni e veszélyes kis megjegyzések odabiggyesztését.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A megosztottság fogságában

A legnagyobb hiba az érdekvédelemben, hogy egy munkahelyen, ahol egy ellenfél van, több… Tovább olvasom