Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

Utoljára 51 éve érte bombázás Sopront

Sopront 1945. április 2-án, az esti órákban érte utoljára légi csapás: három-négy bomba – egyesek szerint légi akna – hullott a városra. Lovas Gyula (80) helytörténész segítségével idézzük fel a több mint tíz áldozatot követelő történelmi eseményt.
– Egykori iskolatársam, későbbi vasutas kollégám, Finta Tibor (aki sajnos már nincs az élők sorában) azok közé tartozott, akiket csak megsebesített a Sopronra utoljára ledobott bomba, s túlélték a támadást – kezdte Lovas Gyula történelmi visszatekintését. – Kalandját akkor mesélte el nekem, amikor tudomására jutott helytörténészi munkálkodásom, adatgyűjtési törekvésem. – Tibor bombázásos története valójában Nagyváradon kezdődött, ott járt hadapródiskolába, amely intézményt a szovjet–román előrenyomulás elől végül Csabrendekre menekítették. Barátom 1945 márciusában eltávozást kapott, hogy szüleihez utazhasson Sopronba, ahol viszont 1945. április 1-jén már a szovjet parancsnokság rendezkedett be, a vármegyeházán. Plakátokon adták hírül, a katonáknak az ugyancsak a megyeházán lévő magyar parancsnokságon kell jelentkezniük. Felszólították a lakosságot is, szolgáltassák be rádióikat. Április 2-án Tibor is oda indult a család rádiójával. De mint fegyelmezett katona, jelentkezett a magyar katonai parancsnokságon is. Megtudta, az új, „demokratikus” hadseregbe vonultatják be, egyenruhát és fegyvert is kapott: puskát, lőszer nélkül. Mikor egy-egy csoport összeállt, elindították őket Kapuvárra, a gyülekezőhelyre. Már Nagycenknél jártak, amikor szemben egy olyan fogolycsoporttal találkoztak, ahonnan harmincan megszöktek. A szovjet kísérők – gyakorlatuknak megfelelően – pótlásként másokat fogtak össze. Így Tibort is, aki a demokratikus hadsereg helyett egyszerre a fogolycsoport tagja lett. Sopronba vitt az út, ahol barátom kétszer is sikertelenül próbálkozott a szökéssel. P még megúszta, de aztán több szökni akarót helyben agyonlőttek az oroszok. A Várkerületen hajtották végig a szerencsétleneket. Jóllehet nem volt közvilágítás, mégis, a Bécsi út felé tartó szovjet hadoszlop járműveinek lámpájától fényárban úszott az egész környék. Hatalmas volt a motorzaj. A fogolycsoport már az Előkapunál járt, amikor repülők zúgása hallatszott. Hirtelen hatalmas villanás látszott, és robbanás csattant a magasból. Tibor fél arcát és az állát érte egy jókora szilánk. Mire eszméletre tért, az oroszok már ismét összeterelték az épen és élve maradt foglyokat. Tibor erősen vérzett, felkászálódott, de rettenetes látványt nyújthatott, mert a kísérők félretolták és otthagyták a városháza tövében. Íg y élte túl egy soproni fiatalember az Előkapuban robbant, s valószínűleg az utolsóként Sopronra dobott német légi aknát, amelynek köszönhetően a szovjet fogságtól is megmenekült.
– Az utolsó bombázáskor legalább tizenketten haltak meg, őket a tűzoltólaktanya közelében egy tömegsírba temették el. Amikor annak idején a mentőállomás építéséhez fogtak, felnyitották a hantot, s a földi maradványokat különböző temetőkbe szállították – zárta Lovas Gyula.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bővül a Sziget 2006-os fellépőinek listája

New York-i art-pop, belga gitárzene, skandináv progresszív metal, gipsy-punk, mali kora-játékos,… Tovább olvasom