Kisalföld logö

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 13°C | 27°C Még több cikk.

Útkúra – utópia?

A statisztikák mindig azt mutatják, hogy sorsával elégedetlen, örökké pesszimista nép a magyar, ami sok betegségnek forrása. A betegség pedig kiadással jár az egészségkasszának és nekünk is (lásd vizitdíj, ágydíj). Azt is mondják a hozzáértők, hogy a legfontosabb a prevenció, vagyis a megelőzés. Fojtsuk el már csírájában a kórt, hogy esélye se legyen a betegség kialakulásának. Nekem erre lenne egy „országos” ötletem: aki hajlamos a pesszimizmusra (állítólag a magyarok többsége), annak a háziorvosa írjon fel receptre egy kiadós nyaralást. Na nem az olasz Riviérára, vagy a svájci Alpokba, hanem valamelyik ázsiai vagy dél-amerikai országba, esetleg Erdélybe vagy Kárpátaljára. S hogy miért éppen oda? Ott ugyanis megtapasztalható, hogy leírhatatlan szegénységben, nyomorúságos körülmények között is lehet elégedett, boldog életet élni. Az útiköltséget bízzuk az egészségkasszára. Nem mondom, nem kis összeg egy ilyen kúra, de nem biztos, hogy drágább, mint amit a kórházaknak kifizetnek egy hosszan elnyúló depresszió következtében akuttá váló betegség gyógyításáért. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mennyivel érdekesebb a páciens számára az útkúra. Most azt hiszik, hülye vagyok, de minimum zöldeket beszélek. Pedig nem.

A Kisalföld szombati számában a világ új csodáit kereső sorozatunkban a perui Machu Picchuról írt egy kedves olvasónk. Ő úgy fogalmaz: „Cuscóban nyugodt, ráérős életet élő, mélyen vallásos, kultúráját szigorúan őrző néppel találkozunk.” Én hozzátenném még: küzdelmes, nálunk szinte ismeretlen nélkülözésben élő és mégis büszke kecsuák lakják az Andok szirtjeit.
Nekem azért is tetszene, ha az egészségpénztár felülvizsgálná eddigi finanszírozási gyakorlatát és évente egyszer ingyenes világjárásra küldené a biztosítottakat, mert imádok távoli tájakat felfedezni, idegen kultúrákat, embereket megismerni. Egy-egy tartalmasabb kiruccanás után fizikailag fáradtabban érkezem haza, mint amikor elmentem, de mégis megéri kimozdulni. Szellemileg ugyanis felfrissül, kikapcsolódik az ember és átértékeli a saját helyzetét.
És itt van a lényeg: pozitívabban (reálisabban) látni saját helyzetünket. Én azt mondom, panaszkodás helyet adjunk hálát a sorsnak, hogy a golyóbisnak ebbe a „szegletébe” születtünk. Az OEP pedig igenis segítse a pozitív világlátásunkat, ha már fizetjük azt a fránya tb-t.
A gyógymód tehát megvan a népbetegségre, most már csak az egészségpénztáron múlik, hogy búsul vagy vigad a magyar. Hogy utópia marad az ötletem, vagy OEP által finanszírozott terápia? Én még nem tudom, önök elég sokat utaztak?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi érdekli a befektetőt?

A Magyarországon regisztrált vállalkozások 29 százaléka Budapesten talált otthonra 2005-ben, s csak… Tovább olvasom