Kisalföld logö

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 17°C | 30°C Még több cikk.

Újra kialakult Oroszországban a csinovnyik öntudat

Hivatalba járni valójában sehol sem felemelő érzés, de egészen borzasztó lehet Oroszországban, ahol az emberek többségének megítélése szerint a közhivatalnokok megvesztegethetőek, közömbösek, és nem értenek ahhoz, amit csinálnak, ez alól csak saját érdekeik egyre markánsabb képviselete a kivétel.
Az orosz hivatalokban a bizonytalanság, megalázottság és kiszolgáltatottság érzése talán még elviselhetetlenebb, mint maga a korrupció, pedig az sem akármilyen. Oroszország a Transferency International nevű szervezet most közzétett korrupciós listáján egy év alatt a 90. helyről a 126. helyre süllyedt, és immár olyan országok társaságában található, mint Albánia, Niger vagy Sierra Leona. Figyelemreméltó a folyamat gyorsulása, 2003-ban például még 86. volt a 159 országot felsoroló összeállításban, pedig Putyin elnök részben éppen azzal szerezte népszerűségét, hogy megígérte: megregulázza a hagyományosan szörnyű orosz bürokráciát, és visszaszorítja a hatalommal való visszaélést, az emberek mindennapi életét megnyomorító és a gazdaság normális működését akadályozó korrupciót.

Az Orosz Akadémia Szociológiai Intézetének nagyszabású tanulmánya szerint ez nem valósult meg. Mihail Gorskov, az intézet igazgatója a tanulmányt bemutató sajtóértekezleten erről így beszélt: "Az orosz reformok évei alatt a társadalom viszonya a hivatalnokokhoz erőteljesen romlott. A lakosság kétharmada a bürokraták tevékenységét nem tartja hatékonynak, a többség szerint a bürokrácia és az üzlet szervesen összeolvadt, ami általános korrupcióba torkollott. A portré, amelyet az emberek az orosz hivatalnokról rajzolnak, szörnyű, és a leggyakrabban említett tulajdonságok sorrendje alapján a következőképpen néz ki: közömbös az emberek iránt, megvesztegethető, semmibe veszi az ország érdekeit, felelőtlen, és nem ért a dolgához. Hangsúlyozom: mi a bürokraták megítéléséről, és nem tényleges működésükről készítettünk felmérést, de azért ez az emberek személyes tapasztalatait tükrözi.

Egy ördögi kör alakul ki, egyik oldalról a hatalom, a hivatalnokok figyelmen kívül hagyják az emberek érdekeit, másik oldalról a polgárok igyekeznek megkerülni a problémamegoldás legális módjait, csak akkor fordul valaki az államapparátushoz, ha már tényleg nem megy másképpen" – mondotta Gorskov, és rögtön rámutatott: nem egyszerűen arról van szó, hogy a hivatalnokokat nem fizetik meg. "Saját igényeik kielégítése terén a hivatalnokok sokszorosan lekörözik a lakosság nagy tömegeit, a táplálkozás, ruházkodás, szabadidő-eltöltés terén egyaránt jobb a helyzetük, és jellemző, hogy saját társadalmi státuszukat ők maguk is az átlagnál lényegesen magasabbnak ítélik, az egy főre jutó orosz átlagjövedelem háromezer rubel, a hivatalnoki rétegnél tízezer rubel. Háromszor annyit keres, és közben panaszkodik a fizetésére" – mondja a kutató, és egy érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet, a hivatalnoki réteg politikai osztállyá formálódására: "A polgárok kétharmada úgy véli, hogy a hivatalnokokat a befolyás, a személyes meggazdagodás és a hatalom utáni vágy mozgatja, és érdekes módon a felmérés keretében ezt maguk a hivatalnokok is megerősítették, és egyáltalán nem szégyellték, vagyis kialakult egyfajta osztályöntudatuk. Az adott réteg befelé fordul, és osztályként kezd viselkedni, egy olyan privilegizált társadalmi réteggé vagy kaszttá vált, amely saját érdekét, nem pedig a társadalom vagy az állam érdekeit követi, úgy is mondhatjuk: az orosz csinovnyik privatizálta az államhatalmat – ez a legtragikusabb eredménye felmérésünknek."

Gorskov megállapításait az egyik legismertebb orosz szociológus, az intézet elitkutató részlegének vezetője, Olga Kristanovszkaja is megerősítette, és érdekes adatokkal szolgált a csinovnyikréteg nagyságáról: "Most először fordul elő, hogy a hivatalnokok is, az átlagemberek is úgy vélik, már nem a hatalom határoz meg mindent a társadalomban, hanem első helyen a pénz áll, és ezzel nő a pénzes szakmák presztízse, amelyikbe az ifjúság is vágyik, márpedig ma az ifjúság több mint 50 százaléka úgy véli, hogy a pénzszerzéshez éppen az állami szolgálat a kedvező, és ez az osztály szépen gyarapszik.

A Szovjetunió összeomlása óta a politikai osztály tizennégyszeresére nőtt, ez úgy jön ki, hogy a Szovjetunióban háromszáz millióan éltek, és a nomenklatúrához négyszázezren tartoztak, ma Oroszországban 145 millióan élnek, és kétmillió a hivatalnok osztály létszáma, ez a lakosság 1,5 százaléka" – számolgatja Kristanovszkaja, aki nem hisz abban, hogy különböző központilag létrehozott ellenőrző szervekkel, például a most alakuló Társadalmi Kamarával hatékonyan korlátozni lehet a hivatalnokok hatalmát, sőt szerinte az egész orosz rendszer egyre inkább a szimulált kiüresedő áldemokrácia felé halad: "Oroszországban ma sikeresen folyik a szovjetizáció és a kvázi demokratikus struktúrák kialakítása. Formálisan minden rendben van, adottak a hatalmat ellenőrző struktúrák, csak az a probléma, hogy ezek pont olyan szófogadó, bábszervezetekké váltak, mint amilyeneket jól ismerünk még a Szovjetunió idejéből, ez a tekintély elvű hierarchikus hatalom velejárója, amelynek kiépítése ma folyik. Ennek persze vannak előnyei is, egy primitív fokon könnyebbé teszi az irányítást, sőt még azt sem mondhatjuk, hogy közvetlenül önmaga szüli a korrupciót. Az összehasonlító kutatások éppen azt mutatják, hogy az igazi totalitárius rendszerekben, ahol keménykezű irányítás folyik, kisebb a korrupció, inkább valahol a demokrácia és a totalitarizmus közötti átmeneti ponton következik be a korrupció robbanása" – véli Olga Kristanovszkaja, az Elitkutató Intézet igazgatója.

Krónika hírszolgálat
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szabályozná az unió a fogyasztói tájékoztatást

Nem tudjuk, hogy mit eszünk, mit iszunk. Pontosabban fogalmazva, nem mindig tudjuk, hogy milyen… Tovább olvasom