Kisalföld logö

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 8°C | 11°C Még több cikk.

Tüzes ír sztepptánc, füstölő cipők

Ronan Morgan hivatásos ír sztepptáncos. Na nem egy Clark Gable, de majdnem egy Michael Flatley. Így is hirdeti magát, mivel a négyéves kora óta táncoló Ronan táncolt Flatley csapatában. Most elárulja, miért szeretjük annyira az ír szteppet.
A Riverdance Társulat
Ronan többszörös ír sztepptáncbajnok, Írország és a brit szigetek bajnoka, világbajnoki helyezéssel. Iskoláját Budapesten két éve nyitotta meg, ahol munkáját Catherine Gallagher, a Riverdance együttes egykori táncosa segítette. Győrbe a nyári fesztivál keretében látogatott el.

– Két éve van ír sztepptánc iskolája Budapesten. Mit gondol, miért szeretik a magyarok ennyire az ír táncot?
– Talán a gyorsaság, a ritmus, a szédítő iram az, ami elvarázsolja őket. Magam sem tudnám megfogalmazni, de 1989-ben, amikor először jártam Magyarországon, Hajóson az Orbán Fesztiválon, és később Szegeden,
azt figyeltem meg, hogy az embereket magával ragadja a tánc. Talán azok az érzések fogják meg a magyarokat, ami a zenénkből és a táncunkból árad. Persze a sztepptánc nagyon trükkös, elsőre talán sokkoló is, és nagyon látványos, ahogy a táncosok különböző alakzatokat öltenek.
– Van valami hasonlóság a magyar néptáncok és az ír táncok között?
– A tempó és a ritmus hasonló. Fesztiválokon mindig a csehekkel és a magyarokkal versenyeztünk, kinek jobb az állóképessége, ki a gyorsabb. Sajnos magam sose táncoltam néptáncot, bár ismerek egyet-kettőt.
– Még mindig úgy reklámozza magát, mint Michael Flatley egykori táncosa. Mit gondol, meddig lehet ezt kihasználni?
– Aki a Lord of the Dance-be bekerül, az a táncosok krémje. Ráadásul ő az egyetlen, akit a magyarok igazán ismernek ebből a műfajból. Amikor először jött Magyarországra, hatvanezer ember ment ki megnézni. Természetesen az én karrierem során nem ez volt az egyetlen csúcspont, de az ír táncosok között az a kérdés, hogy bekerül-e valaha Flatleyhez
az ember. Ez a legnagyobb dolog, ami történhetett velem, főleg, hogy én még akkor táncoltam nála, amikor nem vált ki belőle a Riverdance. Las Vegasban kilenc show-nk volt hetente, a West Enden három hónapig turnéztunk, és New Yorkban is több hónapon keresztül léptünk fel. Szóval tényleg bírnia kellett annak, aki ott volt.
– Barátságban váltak el?
– Igen, abszolút. Akkor jöttem el, amikor Jean Buttler a Riverdance-ben átvette Michael Flatley helyét. Egy idő után kicsit „ráun" az ember a hajtásra, én is új motivációkat kerestem a táncban. Most például már nem mennék vissza, ha hívnának. Nagyon félnék, hiszen 1996 óta egy kiforrott együttes alakult ki. Egy kész csapatba pedig nehéz belépni.
– Említette, hogy más csúcspontok is voltak táncos életében. Gondolom, a világbajnoki ötödik helyezésre célzott. Mennyivel más egy tánc a zsűri és a közönség előtt?
– A világon nagyon sok ír sztepptánc-koreográfia létezik. Ezek közül az eredeti ír a leggyorsabb, általában ezek jelennek meg a show-kon. A világbajnokságon ezzel szemben egyéni koreográfiák vannak. Az első körben egy laza ritmusút és egy keményet kell táncolni háromtagú zsűri előtt egy-két másik táncossal együtt. Mindannyian táncoljátok a magatokét, és ha jók vagytok, a zsűri visszahív egy szólótáncra. Ez a kétkörös menet lezajlik regionális és országos szinten, majd az ír, a brit, az ausztrál és a kanadai legjobbak ugyanezzel a szisztémával újra
összemérhetik erejüket.
– Azt hiszem, tényleg sok mindent elért az ír sztepptánccal. Már csak azt nem értem, miért pont Magyarországra jött.
– Valami hívott. Talán az emberek. Nehezen tudom megmagyarázni. Szeretem Budapestet, az itteni életstílust, csak ezt a meleget nem.
– Valljuk be, ez volt a diplomatikusabb válasz, hiszen magyar felesége van, Alföldi Aliz, Alföldi Róbert húga.
– Alizzal Németországban ismerkedtem meg még 1994-ben.
– És most négy hónapos a kisbabájuk.
– Igen, el is bújtam egy sarokba, hogy beszélni tudjunk, mert most éppen alszik.
– Magyar feleség, Magyarországon született gyermek. Nem gondolja, hogy illő lenne végre megtanulnia magyarul?
– Hú, azt hiszem már nem sokáig bocsátanak meg nekem. Őszintén szólva, annak idején még Dublinban jártam diplomatákkal egy magyar nyelviskolába, de sok mindent nem tanultam. Viszont majdnem mindent
megértek.
– Hétfőtől péntekig napi négy órában ír szteppel. Nem szokott néha kimozdulni és csak úgy rázni egyet a diszkóban?
– Van egy show-tánc tanfolyamom is, ahová abszolút őrült tinik járnak, na ők néha elcsábítanak. Pár hónapja még egy moderntánc-tanfolyamra is beiratkoztam, de hiába. Nehéz feladni önmagam, és amit tanultam. Én már nem tudom a kezem szabadon lógatni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szerencselovagok és családjukra keresők

Köztudott, hogy az ország keleti felében nagy a munkaerő-felesleg. Ezt használta ki a dunakiliti… Tovább olvasom