Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Traktorosként tanulta a találékonyságot

Egyetemista korában traktorosként tanulta a találékonyságot és a munkabírást, ma az egyik hazai, főként mezőgazdasági gépek forgalmazásával foglalkozó piacvezető cég többségi tulajdonosa.

Szaxon J. Attila, a bábolnai IKR Termelésfejlesztési és Kereskedelmi Zrt. vezérigazgatója hatvanéves. Bábolna aranykorán, a Burgert-érán, a KISZ-titkárságon át vezetett pályája, amit a tengerjárásban és a német munkamorálban szerzett tapasztalatai gazdagítottak.

Milyen szülői indíttatást kapott?

– Sátoraljaújhelyen születtem. Édesapám sajnos korán meghalt, tanulmányaimat anyukám egyedül támogatta. Még a lakását is kiadta, viszont én meg minden szünetben dolgoztam mint traktoros. Azóta rendkívüli módon becsülöm a fizikai munkásokat, bármilyen feladatot is végeznek, mert a maguk területén sokat tudnak. Rengeteget tanultam tőlük, például, hogy nincs nehézség, mindent meg kell oldani. Akkor a traktorosoknak nem volt szervizük, telefonjuk, alkatrészük se, csak a „magad uram" módszer. Ez találékonnyá és munkabíróvá tette az embert, és egyébként sok fiatalnak ma is nagyon hiányzik, hogy belekóstoljon a munkába.

A Burgert-éra és a Kádár-szignó

Mi volt az egyetem utáni első vágya?

– Akkor a gépészszakmának az volt a csúcsa, ha egy téeszben vagy
állami gazdaságban főmérnök lehetett az ember. Ez volt nekem is a vágyam. Ösztöndíjasként egy állami gazdaságban kezdtem el dolgozni, sváb vidéken, Tatabánya közelében, Szomoron. Rögtön műhelyvezető lettem, mert voltak gyakorlati élményeim, de csak másfél évig tartott ez az időszak. Szerencsés fordulatot hozott az életembe, hogy dr. Burgert Róbert, aki a Bábolnai Állami Gazdaságot irányította, akkor találta ki a termelési rendszer fogalmát. Ez érdekes időszaka volt a magyar mezőgazdasági fejlődésnek, ugyanis addig csak a szocialista gép, csak az orosz masina lehetett a legjobb, de Burgert volt olyan bátor, hogy bele mert vágni a váltásba. Még halála előtt mutatott nekem egy levelet, amit Kádár János, az egypártrendszer pártfőtitkára szignózott. Előterjesztést írt neki, hogy Bábolnára be kellene hozni néhány amerikai gépet és az volt a válasz: „Érdekes kísérlet. Próbáljuk meg!" Tehát Kádár személyesen járult hozzá, hogy kinyíljanak a kapuk és bejöjjön a korszerű nyugati technika, technológia, vetőmag. A hetvenes években itt óriási fellendülés kezdődött, nagy területeken, a legkorszerűbb technikával. A terméseredmények meredeken emelkedtek, külföldről is csodájára jártak. A nyolcvanas évek végéig ez egyértelmű sikersztorija volt a magyar mezőgazdaságnak és ebbe a programba kerestek fiatal agronómusokat, gépészmérnököket. Megtaláltak engem is és volt bátorságom eldönteni, hogy elmegyek az IKR elődjéhez szervizmérnöknek, pedig a régi helyemen már majdnem főmérnök voltam.

Szocialista cég amerikai mintára

Milyen hatások érték Bábolna akkori aranykorában?

– Nem csalódtam, rengeteget tanultam. Cégemnél megtanultam jól angolul, kinyílt számomra a világ, a szellemi pezsgés közepette öröm volt dolgozni. Tényleg aranykor volt, a magyar színvonalból kiemelkedő, nagy hatással volt rám, a kollégáimra is. Burgert kemény vezető volt, megkövetelte a rendet, a fegyelmet, a teljesítményt. Ezt igyekszünk továbbvinni ma is és fontos a külföldi tapasztalatszerzés, állandóan nézni kell, mi történik a világban és nem csak azt, aki nálunk fejlettebb, mert máshonnan is el lehet jó módszereket tanulni.

Bábolnán az IKR elődjének megalakításakor is amerikai kifejezést vettek át, mert ott már korábban volt iparszerű kukoricatermelési rendszer, Corn Production System. Bábolnán is megalakult a CPS. Az állami gazdaság és a szövetkezetek közös vállalata volt és ez is újszerűnek számított akkor. Később változott a név is a magyar kifejezés rövidítésére, IKR-re, amit azóta is megtartottunk hagyománytiszteletből.

Pályája felfelé ívelt.

– Oktatási osztályvezetőnek neveztek ki, aztán én lettem az alkatrészfőnök. A döntő fordulatot pedig az a pillanat hozott, amikor görögországi turistaúton a Korinthoszi-csatornán megláttam egy szép csónakot, benne a kapitányát, aki láthatóan lazán élvezte az életét, forgatta a kormányt, fogta egy szép hölgy vállát és dobozos sört ivott, amit mi akkor még csak a moziban láttunk. Azt gondoltam: „Ez nekem kell!" Megnéztem egy hajókereskedésben, mennyibe kerülne egy hajó és vagy száz év kellett volna hozzá, hogy megvehessem, pedig megbecsült ember voltam, jó fizetéssel. Ezután nemsokára jött a német cég felkérése, hogy végezzek a környező országokban üzletkötői tevékenységet. Nehezen, de belevágtam. Nehezen, mert érzelmileg ide kötődtem, de a világlátás és a jövedelem is vonzott.

„Nem féltem a magyar mezőgazdaságot"


Valószínűleg gyorsan összejött a hajóravaló.

– A többszörösét kerestem, mint itthon, így akkor jött össze munkával az első millió. Hét-nyolc évig tartott ez a fejlesztésekkel, utazásokkal teli időszak, aztán megint a ráérzés kellett a jó váltáshoz. Az IKR-nél közben vége lett a közös vállalati időszaknak, részvénytársaság lett, megtörtént a rendszerváltás, széthullottak a téeszek, csődállapotba került a cég. Az akkori vezérigazgató megkeresett, hogy jöjjek vissza helyettesének, húzzuk ki a gödörből a társaságot. Először kinevettem, aztán gondolkodni kezdtem, rám tört a nosztalgia, visszavágytam. Visszajöttem a kinti bérem töredékéért és csak azon múlt, hogy kihúztuk a céget a gödörből, hogy a fő bankunk azt mondta: „Na jól van, próbáljátok meg."

Kemény munkával, de sikerült. A kollégákat is nehéz volt átfordítani. A rendszerváltás előtt ugyanis míg mi behoztuk a méregdrága, de kitűnő nyugati gépeket, a téeszelnökök, az állami gazdaságok igazgatói álltak sorba azért, hogyan juthatnának hozzá. Ma mi állunk sorba az ő ajtajuknál a konkurenseinkkel együtt, próbáljuk elérni, hogy tőlünk vegyenek. Új jutalékszabályzatok kellettek, érdekeltté kellett tenni az alkalmazottainkat, ösztönözni kellett, hogy menjenek a vevőkhöz. Nagyon fontos a jó érdekeltségi rendszer, nálunk hétszázötven emberből kétszázötven jutalékérdekelt.

A külső körülmények hogyan befolyásolják eredményeiket?

– Mikor az elődöm nyugdíjba vonult kilencvenhatban, én lettem a vezérigazgató. Azóta egy veszteséges évünk volt, kétezer-négy, amikor úgy volt, hogy bevezetik az uniós támogatást. Ennek reményében berendeltünk sok gépet, de nem lett támogatás és a gazdálkodók nem tudták megvenni a nagy értékű gépeket. A gépszállító partner viszont meg év végén kifizettette velünk a gépek árát. Látható, hogy a támogatási rendszer a gépvásárlást jelentősen befolyásolja. A terménykereskedelemre pedig a természeti tényezők hatnak, de az árnak kiegyenlítő a hatása: ha kevés a termés, magas az ár. Persze ma már ez se mindig igaz, beindult a bioüzemanyag és a bioetanol készítése, így a repcének mindenképp magas az ára és a kukoricánál is ez várható. A magyar mezőgazdaságot ezért egyáltalán nem féltem, a növénytermesztők boldogulhatnak, mi is gazdálkodunk, tapasztaljuk. Az állattenyésztőknél nagyobb a baj, a takarmányár megy fel, erős a világverseny, nagy kérdés, hogyan élik túl.

A tenger és a zászlóshajó

Tizenegy éve vezérigazgató. Mit tart a cég igazi sikerének?

– Azt, hogy stabilizálódott egy komoly vevőkör, hogy a kollégák érdekeltségi rendszere is stabilizálódott, azt, hogy olyan fejlesztéseket tudtunk megvalósítani, mint például a vetőmagüzemünk, azt, hogy a műtrágyából minden harmadik tonnát mi adjuk el, azaz harmincszázalékos a piaci részesedésünk.

Idén hatvanéves, a kerek jubileum óhatatlanul összegzésre késztet. Mi tenné még boldoggá?

– Munkám igazi elismerésének azt tartom, hogy a nagyobbrészt a tulajdonomban lévő cégnél dolgozik már mindkét fiam. Az egyik gépész, a másik agrárvégzettségű. A lányom jogászgyakornok, de hamarosan ő is csatlakozik a csapatunkhoz. Jó érzés, hogy folytatják a munkám, de persze még nekem sincs kiszállás, a munka tartja karban szerintem idősen is az embert. Mi tenne még boldoggá? Ha a másik bábolnai rt.-nél, a hajdani állami gazdaságnál, ami tényleg zászlóshajója volt a magyar gazdaságnak, megállna a rendszerváltás óta tartó lefelé csúszás. Értékes gazdaság, privatizálni kellene, mert már eddig is rengetegbe került az adófizetőknek.



Villámkérdések – villámválaszok

1.
Emlékszik, milyen érzés volt az első millióját megszerezni?
A nyolcvanas évek elején elszegődtem német cégekhez dolgozni, az ottani jövedelmekből viszonylag gyorsan összejött az első millió. Óriási különbség volt a kinti és az akkori magyarországi fizetések között, ezért jó érzés volt.
2. Elég akarni a sikert?
Akarni kell, az biztos és nagyon sokat kell érte dolgozni. Jó csapatot kell építeni, a mi szakmánkban csapat nélkül nincs siker.
3. Mit tart ma a legjobb befektetésnek?
A gyermekeim taníttatását és a humán munkaerőbe való befektetést. Emellett kicsit idegenkedve nézem, de el kell fogadjam, hogy a pénzügyi befektetések hatalmas hasznot tudnak hozni. Pénzbefektetéssel sokkal nagyobb jövedelmet el lehet érni, mint akármilyen kemény munkával.
4. Mennyit áldoz jótékony célokra?
A cégnek a marketing-költségvetésében van több millió, amivel támogatunk például futballcsapatot, fesztiválokat. Magánemberként, idén először, mintegy kétmillió forintnyi összegből négy gyermeket küldök Angliába nyelvtanfolyamra, mert tapasztaltam, nálam és a gyerekeimnél is micsoda lökést adott a külföldi nyelvtanfolyam.
5. Gazdag embernek tartja magát?
Magyarországon igen, a térségben már nem.
6. Mi a sikeres vállalkozás titka?
A célokat jól kell meghatározni, akarni kell, sokat dolgozni érte és jó csapatot összerakni.
7. Lesz a vállalkozásának újabb „dobása"?
Állandóan „új dobásaink" vannak, állandóan figyelni kell a piacot, újítani kell.
8. Támogat fiatal, pályakezdő vállalkozókat, vállalkozásokat?
Vállalkozókat nem, pályakezdőket igen. Van gyakornoki programunk, minden évben egyetemről, főiskoláról kikerült fiatalokat veszünk fel, külön erre áldozunk pénzt, mert az a tapasztalatom, hogy a saját kinevelésű ember a legjobb. Az iskolákból kikerülőket nem tudjuk rögtön munkába állítani.

Rimányi Zita

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mártírságra bíztat bin Laden egy most előkerült videón

Ismét egy olyan videó került az internetre, amelyen Oszama bin Laden beszédet mond. Az al-Kaida… Tovább olvasom