Kisalföld logö

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 9°C | 18°C Még több cikk.

Tisza Kata: az első könyvtől a miniszterelnöki teáig

Tisza Katának nemrég jelent meg a férfi-női kapcsolatot is feldolgozó Reváns című kötete, melyről az egyik kritika dicsérően, míg a másik lesújtóan írt. Az Erdélyből származó, huszonöt éves szerző egyebek mellett rádiózik, egy tévéműsorban is feltűnt, az egyik színházi magazinban állandó rovata van, éppen egy regényen dolgozik, és nemrég felkérték, hogy írjon színdarabot. A közelmúltban pedig a miniszterelnök is kért tőle egy találkozót. Tisza Kálmán ükunokája sokat tett azért, hogy a nevét megismerjék.
Tisza Kata úgy tervezi, a nyilvánosságtól kicsit visszavonul, és a jövőben az írásra koncentrál. Fotó: Szabó Adél
– Alig egy éve figyelt fel önre a média. Azóta folyamatosan „téma", hol így, hol úgy. Az előzményekről jóval kevesebbet tudunk.

– Tizennyolc éves koromban átjöttem Erdélyből, egyetemre. De nem a szokásos diákéletet éltem, bulizásokkal, hanem tanítványokat fogadtam, mert el kellett tartanom magamat. Megkaptam a diplomát, tanítani kezdtem gimnáziumban – osztályfőnök is voltam –, ugyanakkor elkezdtem az újságíró-iskolát. Mindeközben irodalmi esszéket is írtam. Aztán egyszer megtámadtak a nyílt utcán, elvitték a pénzemet, okmányaimat, útlevelet, mindent. Itt voltam minden nélkül egy számomra ismeretlen országban. Ráadásul akkor szakadt meg hatéves, első kapcsolatom is. Feküdtem a kórházban, kifosztva, és elkezdtem „kiírni" magamból a világot, ami körülvett. Úgy, és azt írtam, amit tapasztaltam. Az újságíró-iskolában megmutattam írásaimat egy tanáromnak, és fölfigyelt rájuk egy kiadó. Ebből lett a Pesti kínálat, az első könyvem, az Inter-Active-nél. És innentől kezdve felbolydult körülöttem a világ.

– Hogyan bolydult fel?

– A könyvnek, teljesen váratlanul, sikere lett, elkezdték vinni. De mindenki, fiatalok, idősek, nők, férfiak. Újságok kerestek meg, tévék, rádiók. Nem kellett sehová sem mennem, senkit fölhívnom, állandóan csörgött a telefon. Egymás után érkeztek a felkérések szereplésekre, s persze elfogadtam őket, ki utasítana vissza például tévéműsor-vezetést, huszonévesen? Most már persze tudom, nem kellett volna elvállalnom, de akkor még nem tudtam. A tévéműsor aztán tovább gerjesztette a folyamatot, még több felkérést kaptam, még több levél érkezik, a rajongásukat kifejezőktől a halálos fenyegetésekig.

– Miként telnek a napjai?
– Megállás nélkül dolgozom. Műsort vezetek az egyik kereskedelmi rádiónál, reggel hattól kilencig. Ez azt jelenti, minden reggel négykor kelek. Emellett a kiadómnak, az Ulpius-háznak vagyok a szerzője, nemrég jelent meg új kötetem, a Reváns. Már gyűjtöm az anyagot a jövőre megjelenő regényemhez. Témája még titok, az eddigiekhez képest egészen más lesz. Egyébként a Revánsból nagyjátékfilm is készül, ez is időt igényel tőlem, egy színház is megkeresett, hogy írjak nekik színdarabot... A Premier művészeti magazinban állandó rovatom van. Közben interjúkat adok, kiállításokat, rendezvényeket nyitok meg, s így tovább... Miközben mindenhol ott vagyok, úgy érzem, épp arra marad a legkevesebb energiám, ami a legtöbbet jelenti számomra, az írásra. Éppen ezért úgy tervezem, az eddigiekhez képest visszavonulok.

– Sok szó esik arról is: együtt teázott a miniszterelnökkel. Rögtön kapcsolatba is hozták a politikai baloldallal Tisza Kálmán ükunokáját.

– Hát ez egy teljesen kiforgatott dolog. Egyszerűen csak felhívott a miniszterelnök: olvasta a könyvemet, és tetszett neki. Szeretett volna személyesen is gratulálni, javasolt is egy időpontot, és én mondtam, az nekem nem jó, mert akkor éppen kiállítást nyitok meg. Gyurcsány Ferenc ezek után eljött a kiállításmegnyitásra, leültünk egy teára, elmondta, nagyon szimpatikus neki, amit képviselek, és erőt kíván a folytatáshoz. Ez volt. Hogy ebből miért kellett kihozni, én elköteleztem volna magam a baloldalnak, nem tudom. Én sehová sem kötelezem magam: politizálni nem politizálok, otthonról konzervatív nevelést és egyszersmind szabadelvű világlátást hoztam magammal. S továbbra is nagyon örülök, hogy ennek az országnak a miniszterelnöke figyelemre méltónak tartja a munkámat. A Reváns egyébként a magánéletről, a nő–férfi kapcsolatokról, a média háttérharcairól szól, nagyon személyes stílusban.
– Mennyire valósak a leírtak, és mennyire kitaláltak?
– Mindaz, amit leírtam, az általam tapasztaltakból, hallottakból áll össze, sok esetben továbbgondolva és sarkítva, amit az írói szabadság megenged, s amit a műfaj sok esetben szinte kötelezővé is tesz. Ez azonban nem változtat az alaphelyzeten, melyre az írások rámutatnak: a felelős pozícióban lévő férfiak visszaélnek a helyzetükkel, a nők pedig belemennek mindenbe. A könyv célja épp az, hogy felrázza az olvasókat, és a siker alapján úgy tűnik: az olvasók fogékonyak is erre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A részeg rokont vitték el az áldozat helyett a rendőrök

Egy Botoşani megyei településen, Corlateni-ben a rendőrség számára nagyon nehezen kinyomozható… Tovább olvasom