Kisalföld logö

2018. 08. 15. szerda - Mária 19°C | 28°C Még több cikk.

''Tetszik a talpraesett lány szerepe''

Kedvesen kacag, ha dívának titulálják, közvetlen mondatokkal, okosan válaszol Ullmann Mónika.

Kedvesen kacag, ha dívának titulálják, okos, közvetlen mondatokkal válaszol, amikor pályájáról faggatják és ruganyos, magabiztos lépteivel azt a benyomást kelti, hogy nem attól speciális a színészek közt, hogy gyermekként kezdte. Inkább fordítva: épp azért válhatott már korán ismertté, mert van benne valami varázslat, amit egyre megfontoltabban vet be a közönség szórakoztatására. Most épp egy benzinkutas lányt játszva. Ullmann Mónikával a Kútfejek című film díszbemutatóján a győri Lloyd moziban beszélgettünk.

– Gyakran szokott kútfejek környékén járni?

– Épp ez az: a forgatókönyvírók és Kapitány Iván rendező megint beletalált valamibe, ami mindenkit érint, aki autót vezet, hiszen tankolni muszáj. Én azt gondolom, hogy a nők nem, a férfiak pedig kifejezetten szeretnek a benzinkútnál lenni. Én nem szeretek.

– Hogy mutatná be a benzinkutas lányt, akit alakított?

– Nagyon örülök, hogy ez a lány nem olyan, mint én vagyok, viszont a rendező bízott bennem annyira, hogy mégiscsak rám osztotta a szerepét. Ő egy határozott, nem tanult, nem diplomás lány, ám megvan a magához való esze. Egészséges szemléletű és nagyon határozott: amit mond, az úgy van. A szerep külső átalakítást is kívánt, egy szőke, „tüske" parókát kaptam.

– Sokan emlékeznek arra az édes, szőke kislányra is, aki azt énekelte, hogy Írtam a bátyámnak egy dalt és az Égig érő fű című filmben gyermekszínészként bűvölt el egy országot. Mára pedig egy díva lett belőle.

– Hát ha díva nem is, de színésznő.

– Zavarja, ha emlegetik gyermekkora sikereit? Egyáltalán emlegetik?

– Emlegetik, de hát ez hozzám tartozik. Nagyon kevesen maradnak gyerekszínészként a pályán, de azért vannak egypáran. Ha a nagy elődökre gondolok, akik gyerekszínészből lettek érett felnőtt színésszé, például Ruttkai Évára, Tolnay Klárira, akkor nincs ezen mit szégyellni és az élményeim sem rosszak. Hiszen nem lettem volna színésznő, ha gyerekként rosszul élem meg azokat a feladatokat. Én ettől vagyok más, mint egy fiatal színésznő, aki vidékről feljön, elvégzi a főiskolát és huszonnégy éves korában válhat ismertté. Én nyolcévesen váltam azzá, ettől vagyok különös helyzetben. Attól, hogy több generáció ismer, nem feltétlenül szeret, de ismer. Sok tapasztalatot kaptam és más kapcsolatban vagyok idősebb kollégákkal. Említhetem Bodrogi Gyulát, aki már huszonkilenc évvel ezelőtt játszotta az édesapámat, és ma este a színházban ugyanúgy eljátszotta az édesapámat. Huszonkilenc éve ismerem a Gyulát és azóta folyamatosan hol rendez, hol a partnerem, sőt, még egyszer el is csábítom a színpadon. Én még találkozhattam olyan legendákkal, mint Páger Antal, Rajz János.

– Sokféle a pályája. A színházi prózai szerepek mellett énekelt, balettintézetbe járt, tévésorozatból ismerhetjük és mozifilmekből. Tudatosan alakította úgy, hogy sok mindenben kipróbálhassa magát?

– Így jött. Azt szeretem a munkámban, hogy azon túl, hogy a szerepek különbözőek, a munka is mindig más. Más egy mozifilm, más a színház, más a szinkron. És meg kell hogy mondjam, nem vagyok olyan helyzetben, hogy  válogassak, hogy jaj most ehhez nincs kedvem. Egyébként is mindegyik feladat kihívás.

– Hölgyolvasóink közül sokan kedvelik, dicsérik, hogy milyen jó formában van. Minek köszönhető ez?

– Csalódást fogok okozni: a táncos múltnak és hogy alkatilag ilyen vagyok, mert lusta lánynak számítok. De nagyon örülök, jólesik, hogy ha beszélgetek újságírókkal, gyakran mondják, hogy a hölgyolvasók kedvelnek. Ez sokkal nagyobb dicséret, mint amikor az ember tetszik a férfiaknak. Nem keveset teszek az alakomért, és rendszeresen szaunázom, ami nagyon sokat számít az ember bőrének, belső lényének. Kikapcsol. Olyankor elgondolkozom az élet nagy dolgairól és kimegy belőlem minden rossz. Nagyon átgondolom a lépéseimet, mert nem szeretek kapkodni. Ez sokáig nem volt így, de most hagyom, hogy megérjenek a dolgok.

– Öltözködése miatt is többen mintaadónak tartják.

– Szeretem a klasszikusabb dolgokat. A színek terén egyértelmű, hogy nem megyek a divat után. Fel tudom sorolni azt a néhány színt, ami szerepel a ruhatáramban: a sötétkék, a fekete, a fehér, a piros, télen a szürke és a barna. Ezeket jól tudom kombinálni, minden évszakban. Mindig ilyen színű ruhákat veszek. Persze bizonyos fokig alakít a divat, mindig azt veszem ki belőle, ami nekem jól áll. Mondjuk nem tudnék felvenni egy pink pólót, mert az nagyon nem én vagyok, és utána jövő nyáron meg kidobhatnám, mert jön egy almazöld divat, amit szintén nem vennék fel. Azt hiszem, ha valami tanácsot tudok adni, akkor azt, hogy az alapszínek örökké divatban maradnak, mindegyik.

– Mi az, amit ebben a filmben, a szerepben igazán szeret, a forgatáskor legjobban élvezett?

– Az az igazság, hogy mindent. Nem igazán tudok külön kiemelni semmit, de néhány dolgot azért elsorolok. A szakmai része teljes mértékben profi volt. Soha nem dolgoztam még ilyen összhangban működő csapatban, ennyire megszervezett módon. Minden ki volt számítva. Előre próbáltunk, ami nem megszokott Magyarországon filmeknél. Volt egy másfél hetes felkészülés magára a filmre, a jelenetekre, próbateremben. Aztán négy kamerával dolgoztunk. A stáb hihetetlenül figyelmes, de ugyanakkor hatékony volt. Soha nem hangzott el olyan hangos szó, ami nem volt indokolt. A színészekre különösen odafigyeltek. Az ember fontosnak érezte magát egypár napra, pontosan két hétre, mert addig forgattunk, pedig rekord nagyjátékfilmet leforgatni ennyi idő alatt.
Ez így nem jelentett segítséget. Ha már megkaptam egy szerepet és ismerős volt a kolléga, akitől ezért nem kellett tartanom, hogy jaj istenem mit fog szólni, hanem örült nekem és hogy újra találkoztunk, az jó érzés volt. Ennyiből igen, segítséget jelentett, hogy korán kezdtem a színészetet, de egyébként nem.

– Emiatt könnyebb volt felnőttként elismertséget szerezni?

– Nem hiszem, mert ők színészek. Azok a rendezők, akikkel gyermekként dolgoztam, azért már nem nagyon aktívak. Sőt, először ki is rúgtak a főiskoláról, csak másodszorra vettek fel.
Mindegyiket szeretem, de nem tudnék beülni egy irodába.

– Most milyen darabokban játszik?

– A Balfácánt vacsorára című darabban Koltai Robival és Kern Andrissal, az Osztrigás Miciben szintén a Robival és a Bodrogi Gyulával, a Csak kétszer vagy fiatal-ban, a Menzel rendezte Hogy szeret a másik?-ban, a Kaviár című Csíky Gergely-darabban, és az Őnagysága kabaréjában, ami egy kétszemélyes darab.

– Mik a tervei?

– Most nagy várakozást jelent nekem ez a film. Nagyon szeretném, ha szeretnék. Én még nem nevettem ennyit egy forgatás alatt életemben. Ha ennek csak a töredékét tudjuk visszaadni, az már nagyon jó.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kisalföld-exkluzív Törökországból

Tovább olvasom