Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Noha a húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, a húsvéti szokások zöme nem közvetlenül kapcsolódik a vallási eseményhez, Krisztus feltámadásához, hanem a tavasz eljövetelét köszönti. A termékenység, az újjászületés, a bőség és a tavasz hírnöke a tojás is. A tojásfestés kultikus cselekedet, gyökerei a pogány korokig nyúlnak vissza.

A húsvéti tojásadás szokását a perzsáknak köszönhetjük, akik a tavaszi évkezdetkor már befestett tojásokat ajándékoztak barátaiknak. A locsolóknak a nők részéről járó piros vagy hímes tojás sem új keletű jelkép, olyannyira, hogy már a honfoglalás előtti avar sírokban is találtak festett tojásdarabokat. Eleink amulettként tisztelték a tavasszal gyűjtött és festett tojásokat. Főképpen a nap, a tűz és a vér, vagyis az élet elemeit jelképező piros színűnek tulajdonítottak különleges mágikus erőt.
A tojásfestés, a tojáshímzés máig szerves része a húsvéthoz kapcsolódó népi hagyományoknak. Önálló népművészeti ággá fejlődött, s a díszített tojások az ünneptől függetlenül is előállítható, gyűjthető, kiállítható műtárgyakká váltak. A díszített tojás neve hímes tojás, s magát az eljárást tojáshímzésnek nevezik. A „hímzés", a tojás mintázattal való ellátása a XVI. században kezdett elterjedni Európában. A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn a XX. századig. 

A magyar népi tojásdíszítő módok legnevezetesebbike az írókázás. Tájegységenként változóak a díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése. A húsvéti tojást leggyakrabban festették – hagymalevéllel –, de díszítették viaszolással és karcolással is. Minden időben szívesen alkalmaztak levélmintákat a hímes tojás díszítéséhez. (A zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumban beszerezhető – tojásmintákat, festéket és írókát tartalmazó – egységcsomag is jól segíti az arra vállalkozó tojásfestőket. A múzeumban nagyhéten délutánonként tojásfestés-bemutatókat tartanak, így a tojásfestés technikája, módszerei is elsajátíthatók.)

A tojás fehér héján szebben mutatnak az élénk színek. Ezeket, amikor még nem voltak készen kapható festékek, házilag „állították elő": cékla levéből pirosat, csalán főzetéből zöldet, sáfrányból sárgát, gubacsból feketét. Barna héjú tojásokon érdekes, különleges színhatás érhető el barna árnyalatokkal (pl. hagyma héja, tea, vadkörtefa kérge). A festett tojások eredetileg egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Erre szolgált a vöröshagymahéj, a börzsöny, a bíbortetű. Később kialakultak a feliratos tojások. A díszítést viasszal „írták" a héjra, melyet festés után lekapartak. A minták ismerői tojásfestéssel foglalkozó asszonyok voltak, akiktől a lányok megvásárolták ezeket.

Bár ma már készen is kaphatók tojásfestékek, törekedjünk inkább a természetes festőanyagok használatára! Ezek – hagyma héja, cékla leve – szinte semmibe sem kerülnek, és később meg is ehetjük az alkalmi remekműveket. A vöröshagymahéjjal együtt főzött tojások színe mélysárga lesz, a vöröskáposzta-levélbe csomagolté pedig halványlila. Ha virágszirmokkal vagy apró levelekkel borítjuk be a tojásokat, majd hagymahéjat kötözünk rá, főzés után a szirmok és levelek kontúrjai kirajzolódnak a festett tojásokon. A fogyasztásra szánt húsvéti tojások ételszínezékkel vagy tojásfestékkel elővarázsolt színe elsősorban a fehér héjú tojásokon mutat jól. A festéket (hacsak nem ír mást a használati utasítás) tegyük a tojásfőző vízbe és adjunk hozzá két evőkanál ecetet. Így élénkebbé, teltebbé válnak a színek. A nem fogyasztásra szánt tojások akrilalapú vagy a barkácsáruházakban nagy választékban kapható dekorfestékkel, vékony ecsettel díszíthetők – türelmünktől és kézügyességünktől függően – a legegyszerűbb geometrikus mintáktól a virágmintáig.

A kemény tojást (főzési ideje legalább 10 perc) könnyebb festeni, mint a nyerset. A tojásfehérje megszilárdul, a sárgája is szárazra fő, jól morzsolható állagú lesz. A főzővízből kivéve hirtelen bő hideg vízbe szedjük, hogy jól hámozható legyen. 1–2 perc múlva kiszedjük, megtöröljük (ne hagyjuk a vízben, mert visszatapad a héj!). Innen kezdve sokféleképpen bánunk vele; azon melegében is megehetjük vagy – húsvéti tojásnak – még melegen a festékbe tesszük. A főtt tojásokat tojástartóba állítva fessük az egyik, majd száradás után a másik oldalán. A hímes tojásokat hajlakkal vagy szalonnabőrkével fényesíthetjük ki. (A kifújatlan hímes tojásokat nem szabad meleg helyen tartani, mert gáz képződhet bennük, és szétrobbanhatnak, megbüdösödhetnek). A méhviasszal írt tojásokat elég puha ronggyal átdörzsölni finoman, ezzel az egyszerű módszerrel még évek múlva is szépen kifényesíthetők.