A tanárok jó része úgy látja, hogy nem, vagy csak ritkán érkezik visszajelzés a munkájukkal kapcsolatban, illetve ennek alig van hatása a bérezésre - derül ki az OECD e témában készített felméréséből, amelyet csütörtökön hoztak nyilvánosságra. Eszerint Magyarországon kiugróan sok tanár gondolja azt, hogy a vulgáris beszéd illetve a fizikai bántalmazások komolyan zavarják a tanulást.
Az OECD 2008 tavaszán készített, TALIS elnevezésű kutatásában 23 ország egyenként 200 iskolája, összesen körülbelül 5 ezer általános iskolában dolgozó, felső tagozatos tanár vett részt.
Mint kiderült, a pedagógusok többsége szerint nem ismerik el kellőképpen a munkájukat. Alig több mint egymarmaduk számolt be arról, hogy megdicsérték illetve egyértelmű visszajelzést kaptak, de mindössze 10 százalék gondolja úgy, hogy ezek érdemi változást hoztak az anyagi juttatásokat illetően.
Magyarországon ennél valamivel többen, 10 tanárból 4 látja úgy, hogy az iskola vezetése észreveszi és jutalmazza azt, ha fejleszti munkáját. Az oktatási intézmények légkörét is eltérően ítélték meg az egyes országokban.
Itthon a 37 százalékos TALIS átlaghoz képest kiemelkedően magas, 77 százalék volt azon pedagógusok aránya, akik szerint a vulgáris beszéd és a káromkodás komolyan akadályozza a munkát. Hasonlóan magas, 70 százalék feletti volt a tanórai rendzavarás miatt panaszkodók aránya - a többi országban ez 58 százalék körül alakult. Magyarországon az átlagnál súlyosabb problémának ítélik a rongálásokat (53 illetve 25 százalék), a diákok megfélemlítését (46 és 33 százalék) illetve a fizikai bántalmazásukat (35 és 15 százalék) is.
A TALIS-országok viszonylatában kisebb gondnak tűnik viszont az alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint az iskolából való késés. Ami a tanítási gyakorlatot illeti, nemzetközi szinten ma már erőteljesebben érvényesül az a szemlélet, amely szerint a diákok nem passzív befogadói a tananyagnak, hanem aktív résztvevői a tudás elsajátításának. Magyarország ebből a szempontból a középmezőnyben van; a tanárok közötti együttműködés terén azonban lenne mit javítani. Itthon inkább a segédanyagok cseréje és az ezekről folytatott diskurzus jellemző, a team-munkában tanítás, az hogy megosztják hivatásbeli tapasztalataikat, és a házi feladatokat összehangolják az egyes osztályokban, kevésbé elterjedt - derül ki a kutatásból.
A továbbképzésekkel viszonylag elégedettek a magyar tanárok, de furcsa módon sokkal többen vesznek rajta részt az idősebb generációból, mint a fiatalok közül. A nemzetközi átlaghoz képest (35 százalék) sokkal kevesebben vesznek részt kutatásokban, az óralátogatás azonban népszerűnek mondható.
A pedagógusok szerint egyébként három területen lenne a legnagyobb szükség továbbképzésre: a speciális tanulási igényű diákok oktatásával, a viselkedési és fegyelmezési problémákkal küzdő diákok kezelésével, valamint a számítógépes ismeretek bővítésével kapcsolatban.
Mint kiderült, a pedagógusok többsége szerint nem ismerik el kellőképpen a munkájukat. Alig több mint egymarmaduk számolt be arról, hogy megdicsérték illetve egyértelmű visszajelzést kaptak, de mindössze 10 százalék gondolja úgy, hogy ezek érdemi változást hoztak az anyagi juttatásokat illetően.
Magyarországon ennél valamivel többen, 10 tanárból 4 látja úgy, hogy az iskola vezetése észreveszi és jutalmazza azt, ha fejleszti munkáját. Az oktatási intézmények légkörét is eltérően ítélték meg az egyes országokban.
Itthon a 37 százalékos TALIS átlaghoz képest kiemelkedően magas, 77 százalék volt azon pedagógusok aránya, akik szerint a vulgáris beszéd és a káromkodás komolyan akadályozza a munkát. Hasonlóan magas, 70 százalék feletti volt a tanórai rendzavarás miatt panaszkodók aránya - a többi országban ez 58 százalék körül alakult. Magyarországon az átlagnál súlyosabb problémának ítélik a rongálásokat (53 illetve 25 százalék), a diákok megfélemlítését (46 és 33 százalék) illetve a fizikai bántalmazásukat (35 és 15 százalék) is.
A TALIS-országok viszonylatában kisebb gondnak tűnik viszont az alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint az iskolából való késés. Ami a tanítási gyakorlatot illeti, nemzetközi szinten ma már erőteljesebben érvényesül az a szemlélet, amely szerint a diákok nem passzív befogadói a tananyagnak, hanem aktív résztvevői a tudás elsajátításának. Magyarország ebből a szempontból a középmezőnyben van; a tanárok közötti együttműködés terén azonban lenne mit javítani. Itthon inkább a segédanyagok cseréje és az ezekről folytatott diskurzus jellemző, a team-munkában tanítás, az hogy megosztják hivatásbeli tapasztalataikat, és a házi feladatokat összehangolják az egyes osztályokban, kevésbé elterjedt - derül ki a kutatásból.
A továbbképzésekkel viszonylag elégedettek a magyar tanárok, de furcsa módon sokkal többen vesznek rajta részt az idősebb generációból, mint a fiatalok közül. A nemzetközi átlaghoz képest (35 százalék) sokkal kevesebben vesznek részt kutatásokban, az óralátogatás azonban népszerűnek mondható.
A pedagógusok szerint egyébként három területen lenne a legnagyobb szükség továbbképzésre: a speciális tanulási igényű diákok oktatásával, a viselkedési és fegyelmezési problémákkal küzdő diákok kezelésével, valamint a számítógépes ismeretek bővítésével kapcsolatban.
hirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Kisalfold.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
Olvasóink írták
meg elenken emlekszem a nadpalcara,es a rabbi ur tenyerere,ami akkora volt hogy befedte vele a fel fejemet!!
olyan pofonokat osztott,hogy ugy harom oran at csak csingi-lingit hallottam utana!!”
Tanítani nem lehet ezeket a "fogalmakat" a gyermekeknek,de rávezetni őket igen.A kisebbeket játékos formában,a nagyobbakat komoly beszélgetésben,tanulságos,pozitív történetek kielemezésével,stb.Otthon és az iskolában is el lehet kezdeni!
Természetesen ehhez nekünk szülőknek és a pedagógusoknak jó példát kell mutatnunk,különben az egész csak álszent dolog lenne.Tehát legelőször is nekünk,felnőtteknek kell önmagunkba néznünk,hibáinkon nem átlépni,hanem kijavítani.Nekem apám volt a példaképem.Váljunk gyermekeink jó példaképeivé mi magunk.Ne a svárceneggerek,robotbojok,érték nélküli sztárocskák legyenek azok!:-)”
Egyrészről a szülő:a neveltetés miatt(hozzáteszem ez nem mindig igaz)
Másrészt a tanár:egyes tanároknak ugyanis illem órákat kéne venniük mert h várja el a tanár a diáktól h normálisan beszéjjen mikor a tanár nem képes még órán se normális beszédre
pl.idézek:lyan csúnyák vagytok h rátok se birok nézni mert hányok...erre a diák h megmutassa a tanárnak h őt se kell félteni visszaszól:legalább lefogy...no comment...
harmadrészt:a diák mert azért 5-6-7-8-9-10...-es korára megtanulhatná h mikor kell befogni!!!és kinek mit kell mondani
A verekedésekről meg annyit h a mostani diákokon azaz rajtunk sokkal nagyobb a nyomás és valahol lekell vezetni és a "primitívebb"emberkék ebbe látnak pihenőt...
DE NEM CSAK A DIÁK A HIBÁS!!!”
Akinek nem inge ne vegye magára, de a mai tizenévesekre nagyon is igazak a fent leírtak. Sőt manapság már a tanárt, osztálytársát megverjük esete a menő.”