Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 14°C Még több cikk.

Szoborrongálás, de minek?

Olvashattuk, hogy a mosonmagyaróvári Habsburg-szobrot festékkel leöntötték. Az én olvasatomban nem a főherceget öntötték le, a cselekmény a magyarságot 400 évig elnyomó Habsburgoknak szólt. Akik ha módjukban állt, mindig a magyarok ellen cselekedtek, és barbár tartománynak tartották az országot. Szabadságharcainkat leverték (Rákóczi, 1848), a nemzetiségeket ellenünk bujtogatták. Már akkor legalizálták az azóta is tartó magyarveréseket. Napjainkban volt Buda visszafoglalásának az évfordulója, de kevesen tudják, hogy Budára csak katolikus németeket engedtek költözni a visszafoglalás után. Soha nem tanultak meg magyarul, székhelyük soha nem Magyarországon volt. Amíg lehetett, az ipar fejlődését, így a polgárság kialakulását akadályozták, aminek az „eredményét” ma is nyögjük. Az első világháború végén IV. Károly érzéketlen maradt a magyar miniszterelnök, Wekerle kérésére, hogy a határok védelmére engedélyezze néhány hadosztály visszavonulását. Így fordulhatott elő, hogy a Felvidéket alig több mint száz cseh katona kezdte el elfoglalni, sikerrel. A dolgoknak ez az egyik oldala, a másik nagyon is mai. Jelenleg Magyarországon nem lehet szobrot állítani miniszternek, írónak, nemzeti jelképünknek. Mindezt a pluralizmus nevében nekem nehéz megérteni. Ha már annyira szobrot akartak állítani a korábbi évtizedekben oly sokat szidott főhercegnek, talán tapintatosabb lett volna a volt rezidenciája udvarán, vagy az egyetem területén keresni számára alkalmas helyet. Egyébként a szobrok rongálását elítélem, úgy Pozsonyban, mint Mosonmagyaróváron.

Bertalan Iván, Kimle

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Barkócziné Juditnak élvezet a főzés

A férjétől tanult meg főzni a vásárhelyi Barkóczi Jánosné, aki szakácstudományát azóta is… Tovább olvasom