Kisalföld logö

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 16°C | 26°C Még több cikk.

Szeretni kell a szerepet, s akkor minden hangsúly oda kerül, ahová való

Kilencvenöt éve, 1911. március 12-én született Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész.
P maga Zágont nevezte szülőfalujának, bár a Kolozs vármegyei Magyarlónán látta meg a napvilágot, és csak nyolchetes korában került Zágonba. Néhány hónapos volt, amikor pedagógus szülei elváltak, és mivel mindketten új családot alapítottak, őt anyai nagynénje fogadta örökbe. Tanulmányait Sepsiszentgyörgyön kezdte, a kolozsvári konzervatóriumban folytatta s közben Izsó Miklós színész-pedagógus színiiskolájába is járt. 1926-ban egyik vizsgaelőadásán részt vett Janovics Jenő, a kolozsvári színház direktora, aki nyomban szerződést kínált neki. A tizenöt éves lány szédült volt a boldogságtól, hogy színpadra léphet, szubrettszerepekben sikere is volt, mégsem akart Kolozsvárott maradni: végcélja Budapest volt.

Egy bűvész felesége lett

Ez azonban nem volt könnyű: útja előbb Miskolcra, majd Szegedre vezetett, innen pedig a szó szoros értelmében a nagyvilág várta. A dél-alföldi városban ugyanis egymásba szerettek az Ufferini bűvészcsalád Frédi nevű ifjú tagjával, akivel aztán össze is házasodtak. Otthagyta a színházat, és csatlakozott a népszerű, gazdag felszereléssel dolgozó csoporthoz, sőt, egy káprázatos produkció aktív részese is lett: esténként ő volt az élő ágyúgolyó. Évekig járták Európát, és éppen a tengerentúlra készültek, amikor Kiss Manyi megvált tőlük. Idegennek érezte magát az artistavilágban, ahol ugyan naponta találkozott a közönséggel, a taps mégsem neki szólt, hanem a technikának.

Jaj, de jó a habos sütemény

Budapesten 1936-ban a Pódium Írók Kabaréjában mutatkozott be, mindjárt hatalmas szakmai és közönségsikert aratva. A harmincas évek végén már a Fővárosi Operettszínház tagja volt, ahol Latabár Kálmánnal alkottak ellenállhatatlan, közönségcsalogató párost. A Fiatalság-bolondság című Eisemann-operettben Latabár úgy döntött, egyik duettjüket teljes egészében átengedi kolléganőjének.
Megérzése helyesnek bizonyult: a Jaj, de jó a habos sütemény refrénkezdetű dalt az egész ország együtt énekelte Kiss Manyival. 1943-tól 1953-ig a Vígszínházhoz kötötte a szerződése, ahol kezdésként megint csak Eisemann-műben aratott

óriási sikert Ajtay Andor oldalán. A Fekete Péter előadásain dörgött a taps, és a háborús viszonyok ellenére minden este zsúfolásig megtelt a Vígszínház.
1954-től haláláig a Madách Színház volt az otthona, ahol drámai és vígjátéki szerepeket egyaránt nagy sikerrel alakított. Rendkívüli tehetségű, sokoldalú művész volt. Játszotta Iluskát (Kacsóh: János vitéz), Vadász Fricit (Eisemann: Én és a kisöcsém), Olgát (Csehov: Három nővér), Kurázsi mamát (Brecht), Bodnárnét (Németh László), York hercegnét (Shakespeare: III. Richárd), özv. Mák Lajosnét (Fejes Endre: Vonó Ignác).

99 filmben szerepelt

1936-tól filmezett is, egy híján száz filmben szerepelt. A legemlékezetesebbek közé tartozik a Pénz áll a házhoz (1939), a Hintón járó szerelem (1954), a Körhinta (1955), a Házasságból elégséges (1961), a Mici néni két élete (1962), a Butaságom története (1965) és a Hahó, Öcsi (1970).
Pályafutásának négy és fél évtizede alatt mindvégig az élvonalbeli, állandóan foglalkoztatott művészek közé tartozott. Munkanapjait a színház, a rádió, a filmgyár és később a televízió között osztotta meg. A felkéréseket sohasem utasította vissza, szerepet nem mondott le, a legfárasztóbb filmforgatásokon és színházi próbákon is szó nélkül állta a sarat. Minden szerepében kiválót, emlékezeteset alakított. Az ereje azonban fogyott, egyre fáradtabb lett, de hallani sem akart sem orvosról, sem kórházi kivizsgálásról. Amikor az utolsó pillanatban végül mégiscsak kórházba került, már ő maga is érezte, hogy elkésett. Három héttel hatvanadik születésnapja után, 1971. március 29-én halt meg Budapesten.
Legalapvetőbb tulajdonsága a természetesség volt, egész pályáját erre építette. Ha a mesterség titkai felől faggatták, így válaszolt: „Elolvasom a szerepet, megtanulom, utána meg eljátszom.” Arra a kérdésre, hogy milyen technikát használ a színészi átalakuláshoz, azt mondta: „Nincs arról mit beszélni. Szeretni kell a szerepet, s akkor minden hangsúly oda kerül, ahová való.” (mti)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Részt vesz a március 15-i ünnepségeken?

Tovább olvasom