Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

''Szeretem, hogy nőnek születtem''

A Nők Lapja népszerű újságírója, V. Kulcsár Ildikó rovata, a Ne félj, mesélj! hetente százszámra kapja az olvasói leveleket. A rovat fennállásának több mint tíz esztendeje alatt elkészült írásaiból immár másodszor gyűlt össze egy kötetre való. A szerzővel a Ne félj, mesélj! Újra makói bemutatója után beszélgettünk, amelyre a Nagymáté Hanna Alapítvány szervezésében került sor.
Ildikó olvasóihoz beszél. Fotó: Szabó Imre
Tíz évvel ezelőtt a Nők Lapjában A Ne félj, mesélj! rovatot az olvasók szülték – fogalmaz V. Kulcsár Ildikó. Ahogy visszaemlékezik, a hozzá érkező olvasói levelekkel ugyanis egy idő után nem tudott már mit kezdeni. Megkeresett néhány levélírót, és riportot, interjút készített, de egyre csak gyűlt a levél a dobozaiban, szekrényeiben, állandó lelkiismeret-furdalást okozva. Ekkor jött az ötlet, hogy a lap hasábjain kellene a levelekre válaszolni. A rövid írásokkal azt akarta üzenni, hogy nincs nála a bölcsek köve, nem okosabb senkinél, de lehet vele beszélgetni. Úgy látszik, az olvasók megértették ezt, mert azóta is írnak rendületlenül. A legfiatalabb levélíró nyolcéves volt, és a nyolcvanévesig mindenféle korosztály megtiszteli bizalmával Ildikót.

Legmeglepőbb módon – a férfiak is. Valószínűleg azért olyan népszerű a rovat, mert ma hiánycikké vált az emberi szó. A levélírók többsége ugyanis nő. Panaszaik mögött leginkább a sokunk által ismert probléma áll: a nőkkel szemben általános elvárás, hogy anyaként, feleségként és a munkában egyaránt sikeresek legyenek. Ennek azonban nem könnyű megfelelni.

– Nem vagyok vad feminista. Borzasztóan jól érzem magam a bőrömben, nagyon szeretem, hogy nőnek születtem. Rengeteg előnnyel jár és rengeteg szépsége van. Nem lennék férfi. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy szidhatjuk mi a férfiakat, de nélkülük nagyon rossz lenne a világ, és ők is szidhatnak minket, viszont nélkülünk nagyon unalmas lenne – hangsúlyozza V. Kulcsár Ildikó.

A makói közönségtalálkozót a Nagymáté Hanna Alapítvány szervezte. Ezt az alapítványt egy másfél éves korában elhunyt makói kislány emlékére hozták létre a szülei; Hanna egy egyszerű bakteriális fertőzésbe halt bele. Céljuk, hogy a hozzájuk befolyó összegek segítségével megpróbálják megelőzni a hasonló tragédiák bekövetkezését. Hanna és szülei története a Ne félj, mesélj! kötetben is megtalálható.

Ahogyan nincs két egyforma ember, úgy két egyforma probléma sem létezhet. Ildikó ennyi levél, emberi sors és tapasztalat birtokában azt mondja: – Szeretet nélkül nem lehet élni, létezni. Nemrégiben pont egy olvasói levél hatására kerestem fel Máriabesnyőn egy templomot, ahol egy fantasztikus fiatal pappal találkoztam. Olyan emberrel, aki nem ítélkezik az emberek felett, hanem inkább segíteni próbál. Egy szép gondolatot mondott – így karácsony előtt mindenkit megszólíthat, engem is nagyon megérintett –, hogy soha ne az emberiséget akarjuk megváltani, mert nem hagyja magát. Először önmagunkban kezdjünk rendet tenni. Ugyanis mindenkinek van magán mit javítani. Ha ezt megtettük, akkor vegyük észre, hogy a mellettünk élőnek mi a baja. Legyen az a gyerekünk vagy a szomszéd, az iskolatársunk, esetleg a dédnagymamánk, aki magányos. A lényeg, hogy nyújtsuk ki a kezünket felé. Ha ez a kis mikrovilág minőségibbé válik, a nagy egész is különb lesz egy picivel. Én ebben nagyon hiszek.

Varga Márta
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szelektív hulladékgyűjtésről Téten

„ Nincs biohulladékom, ami van, azt itthon komposztáljuk. Érthetetlen, miért akarnak… Tovább olvasom