Kisalföld logö

2018. 06. 18. hétfő - Arnold, Levente 18°C | 26°C Még több cikk.

Szentpéteri Csilla Sirálya

A Makóról induló zongoraművész, Szentpéteri Csilla igyekszik olyan szellemben élni, hogy az alkotás mellett az otthon melege is megmaradjon – talán ennek köszönhető, hogy a válsághelyzetek elkerülték a házasságát. A zongora virtuóza amikor lehet, magával viszi férjét és kisfiát útjaira.

Munkája miatt Szentpéteri Csilla rengeteget van úton, tavaly Makón is fellépett, de minden szabad percét családjának szenteli Fotó: Gyenes Kálmán
– Miként egyezteti össze a munkáját és a magánéletét? – Nagyon nehéz egyeztetni, komoly szervezés előz meg minden utamat, de amikor tehetem, viszem magammal kis családomat. Közel tíz éve élünk együtt, boldogan. Amikor külföldről érkezem haza, a családommal együtt töltött idő minden perce ünnepnek számít. Saját feladatomnak tekintem, hogy összetartsam a mi kis „triónkat", mivel osztom azt a nézetet, hogy a nő felel a tűzhely melegéért. Nem állítom, hogy nincsenek viták a férjemmel, de ezek nem veszekedések, és hamar megoldódnak. Általában arról van szó, hogy a különböző vérmérsékletünk miatt egyes helyzetekben különbözőként reagálunk. Én hajlamos vagyok azonnal felpaprikázni magam, ő viszont nyugodt, filozofikus alkat. Nehéz lenne egy hozzám hasonló, latinos temperamentummal együtt élni.

– Hogy viseli a kritikát?
– Törékeny lelkű, de öntudatos ember lévén a negatív kritikát rosszul tűröm, igaz, eddig kevésszer volt benne részem. Ami hasznos, építő gondolat, és lehet belőle tanulni, azt meg szoktam fogadni, persze az is számít, hogy kitől kapom. Megtanultam különbséget tenni az őszinte gondolatok és a bántó, rosszindulatú kritika között. Utóbbiból nagyobbat szerencsére egyszer kaptam, az „letett", és nagyon fájlaltam.

– Mi inspirálja arra, hogy valami új szülessen a kezei alatt?
– Néha elég egy képeslap, egy átélt hangulat. Néha születik egy novella, ami megelőzi magát a zenét, de a velem egy színpadon lévő zenészek is hozzáteszik saját egyéniségüket. Például a Sirály című szerzeményemet egy tenger felett lelassultan szálló madár képe ihlette.

– Hova sorolja önmagát, a komolyzenészek közé vagy valamelyik populárisabb vonalhoz?
– Magyarországon kétféle zene létezett eddig, a nagyon kommersz és az elefántcsonttoronyba zárt, sokszor érthetetlen, elvont. Zongoraművész vagyok, de ma olyan zenét szeretnék átadni a nagyközönségnek, melyben nincsenek éles műfaji határok. Megtalálhatók benne a klasszikus értékek és a mai kor stílusjegyei is. Egyfajta kettősség belőlem is árad – ami a virtuozitást illeti, egyszerre él bennem porcelánlélek és boszorkány.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Juhász Ferenc: a valódi tét a jövő nyugalma

Juhász Ferenc honvédelmi minisztert látta vendégül tegnap délutáni kampányzáróján Győrött a Magyar… Tovább olvasom