Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Szelavi, kultúrpláza és a moziguru

Megkértük Réz Andrást, mutassa meg , miféle alapanyagokkal főz „rézbánya” boszorkánykonyhája. 

A címben szereplő három, huszonegyedik századira formált szó Réz András saját internetes oldalán menüpontokat jelent. A Győrött járt filmesztétát megkértük, mutassa meg olvasóinknak, miféle alapanyagokkal főz „rézbánya" boszorkánykonyhája.    

A népboldogító szorongásai

– Egy kérdés erejéig visszatérve a győri előadáshoz: ön szerint nem beszéljük túl a médiakritikát? Néha olyan érzése támad az embernek, hogy sok hűhó semmiért az egész.

– Kétségtelen, hogy aránytalanul sokat foglalkozunk a médiával, azonban ez nem véletlen. A média az emberek életében meghatározó élménnyé vált. Ezért van az is, hogy a modern értelmiségi legkedvesebb mulatsága a médiakritika. De mit tegyünk? A nézetek, vélemények ma már nem közvetlen emberi közösségekben terjednek, hanem médiumok által. Sokatmondó adat, hogy még a legszűkebb világod is gyakran attól válik hitelessé, ha médianyilvánosságot kap.

– Verebes István mondta önről, hogy igazi „népboldogító". Nem tartja azonban végtelenül szomorúnak, hogy hazánkban mesterségesen kell boldogítani az embereket?

– A „népboldogító" kifejezésben azért van egy csipetnyi irónia. A lényeg azonban mégis az, hogy – ha tehetem – nem panaszkodom, nem kárálok, nem sírok vissza letűnt időket. A jelen, az engem körülvevő világ belőlem nem vált ki elvágyakozást. Szóval én nem állok harcban a világgal. Az emberekkel sem. Azt hiszem, hogy ha az ember képes humorral, iróniával, megbocsátással szemlélni a világot, akkor nem kell állandóan boldogtalannak éreznie magát. Éppen ezért a gondjaimat, válságaimat, a bánatomat soha nem teszem közszemlére. Ezeket nekem magamnak kell megoldanom, és nem érezném tisztességesnek, hogy mindezt ráborítsam a hallgatóimra, akik segíteni ugyan nem tudnak, de tönkretenném a hangulatukat.

– Hogy fordulhatott elő, hogy az örök optimista népboldogító Válogatott szorongásaim címmel írt könyvet?

– Egyrészt szerettem volna elmesélni, hogy egy ilyen vigyorgó alak sem él szorongások nélkül. Pontosan ugyanolyan vagyok, mint mindenki más. Meg aztán a Válogatott szorongásaim, ha vicces formában is, de mégis hordoz egy elég markáns kritikai vonalat. Ha úgy tetszik, szatíra. Hiszen csupa olyasmiről írok, ami talán nem csak engem foglalkoztat: a férfi és női szerepek alakulásáról, a reklámáradatról, a tévé hatásáról, az okkultba való menekülésről, az egészségmániáról, az identitástudatról. És közben minden egyes fejezet azt üzeni, hogy bár rettentően keszekusza, olykor még fenyegető világban is élünk, ha nevetni tudsz rajta, nincs minden elveszve. Persze vannak olyan kérdések, témák, amelyekről nem lehet ilyen kedélyesen anekdotázni. Ezért írtam egy regényt, a címe: Orr. Főhőse egy sikeresnek tűnő negyvenes férfi, akinek hiperszaglása lesz. És amikor beleszagol az életbe, sok mindent megérez, amit addig nem vett észre. Itt már sok olyan dologról is szó esik, amiről Réz András a maga népboldogító módján nem tudott volna beszélni.

Újdonságok és újkori ideálok

– Mint igazi nagyvárosi kozmopolita, hogy látja, a magyar emberek mostanában nem viszik túlzásba a hagyománytiszteletet, nem merengenek túlságosan sokat a múlton, miközben borzasztóan nehezen vevők az újdonságokra?

– Mostani kultúránk imádja a múltba bambulást, mintha a múltban ott lenne a válasz minden mai kérdésünkre. Minden porcikám tiltakozik ez ellen. Számomra a világ a problémamegoldásról szól. Jancsó Miklós legutóbbi filmje, A mohácsi vész pontosan erről szól. A történet szerint, ha visszamehetnénk az időben, és valahogy sikerülne megnyerni a mohácsi csatát, akkor most minden másképp lenne. Csakhogy időgép nincs. Éppen ezért talán célszerűbb lenne, ha a nyertes vagy vesztes csaták felhánytorgatása helyett a jelen gondjaival foglalkoznánk.

– Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Egyetért ezzel a modern kori definícióval?

– Nem. Én a Gondolkodj lokálisan, cselekedj lokálisan! elvét vallom. Mielőtt elkönyvelnék a tisztelt olvasók, hogy javíthatatlanul provinciális alak vagyok, megmagyarázom, mire is gondolok. Arra, hogy a világ összezsugorodott. Ez természetesen főként információs értelemben észlelhető: részesei vagyunk közvetett módon a világ nagy történéseinek. Akár élőadásban. Rettentően sokat tudunk a nagyvilágról, mégis egyre kevesebbet a közvetlen környezetünkről, a kis világról. Márpedig igazi változásokat csak ebben a kis világban tudunk előidézni. Ilf és Petrov egyik remek regényében, az Aranyborjúban van egy gyilkos kis részlet. Öregurak a világpolitikáról fecsegnek, nagyképűen játsszák az okostojást, miközben egy lepukkant, rémes, diktatórikus világ kellős közepén tengetik mindennap-
jaikat...

– Könyveiből, publikációiból világosan kiderül, hogy nagyon sok minden érdekli. Hogy tudja mégis elkerülni, hogy túl egy határon a sokoldalúság ne menjen törvényszerűen az alaposság rovására?

– A mai tudásnak van két szélsőséges pólusa. Az egyiket azok képviselik, akik semmiről mindent tudnak. Ez az elmélyült tudományosság világa, amelyben az ember fölteszi az életét arra, hogy egyetlen korszakot, alkotót, egyetlen molekulát, egyetlen élettani kérdést ismerjen meg nagyon mélyen. A másik póluson vannak azok, akik mindenről semmit tudnak. Az ilyen emberek egyidejűleg foglalkoznak a természet- és társadalomtudományokkal, a technológia kérdéseivel. Soha nem lesznek olyan jók, mint a másik csapat, viszont esélyük van arra, hogy megtaláljanak bizonyos kapcsolódási pontokat. Én ebbe a csoportba tartozom. Nagy tudományos felismeréseket ne várjon tőlem senki, viszont arra alkalmas vagyok, hogy ezeket a felismeréseket sok-sok ember számára érthetővé, felfoghatóvá tegyem.

– Internetes oldalán több írásban is hosszasan boncolgatja korunk ideálképeit. Mi a véleménye arról a feltételezésről, hogy a mai fiatalok tízből nyolc esetben azért képzelik a kereskedelmi televíziók újkori „sztárjait" követendő példának, mert úgy érzik, hogy azt a szintet, amit Majka és társai képviselnek, ők is „lazán" elérhetik?

– A valóságshow-szereplők meglehetősen bonyolult kérdést vetnek fel. Népszerűségük oka abban keresendő, hogy semmivel sem különbek, mint a képernyő előtt ülő néző. Ezzel nekem önmagában véve még nem is lenne bajom, azt ellenben már nem érzem olyan mámorosan boldogítónak, hogy ezzel mintha kihajítottuk volna a teljesítményt mint értéket. Arról nem beszélve, hogy a mai fiatalok számára azok az emberek, akiknek csak keresztnevük van, azt sugallják, elég, ha képes vagy felhívni magadra a figyelmet, más véletlenül sem számít.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Adventi bazár

Győr. Ma délelőtt 9 órától délig hagyományos adventi bazárt rendeznek a Péterfy Sándor Evangélikus… Tovább olvasom