Kisalföld logö

2018. 05. 25. péntek - Orbán 17°C | 25°C Még több cikk.

Székhelyi József félidős mérlege

A Szegedi Nemzeti Színház produkcióinak többsége telt házzal megy, a legsikeresebbekre egy hónappal előre nem lehet jegyet kapni. Az intézménynek nincsenek köztartozásai, adósságai, saját bevételei viszont dinamikusan emelkednek. Az igazgatói ciklusának félidején már túljutott Székhelyi József színidirektor elégedett a mérleggel, bár azt elismeri, az előadások színvonalán lehet még javítani.
Kora reggeltől késő éjjelig mókuskerékben élek. Fotó: Gyenes Kálmán
Székhelyi Józsefet 2003 tavaszán öt évre választották a csődhelyzetben lévő szegedi színház főigazgatójává. A fizetésképtelenné vált teátrum lemondta az évad végéig tervezett bemutatókat, és leépítésre is szükség volt ahhoz, hogy önkormányzati segítséggel lassan egyensúlyba kerüljön az intézmény.

Csapatépítő kapitány

– A színidirektorok feladata kicsit hasonlít a szövetségi kapitányokéhoz – mondja Székhelyi József. – Egy társulatot ugyanúgy fel kell építeni, mint egy jó csapatot. Ehhez egy olimpiai ciklusnyi felkészülési idő szükséges. Persze már az első perctől is lehetnek kiugróan sikeres mérkőzések, de egy új edzővel nem oldódik meg minden probléma egy csapásra, nem lehet már az első szezonban Bajnokok Ligáját nyerni. Azon a nagy gazdasági, morális és szakmai krízisen, amit megválasztásom idején jól jelzett a 380 millió forintos hiány, a fizetésképtelenség, a köztartozások és a bizalmi deficit, mára sikerült teljesen túljutnunk. Időarányosan jól állok, a pályázatomban vállaltak nagy részét sikerült megvalósítanom. A konok és korrekt számok is megerősítik ezt, de még inkább jelzi az a teljesítmény, amit a társulat kikényszerít magából, és az a fogadtatás, amivel nap mint nap találkozom az utcán. Számomra az adja az erőt és az elszántságot, hogy a parolákból, biztatásokból, olykor meleg hangú köszönőlevelekből is kitűnik: azt csináljuk, amit a bennünket eltartó szegedi közönség szeretne látni.

Az elmúlt két és fél évad produkcióiról vegyes kép bontakozik ki. Jelentős fegyverténynek számít, hogy országos visszhangot keltve sikerült bemutatni Huszár Lajos operáját, A csendet, amiért többen Artisjus-díjat kaptak. A Nemzeti Drogéria, a Dollárpapa, A végzet hatalma, a Kopogós römi, A nap huszonötödik órája, a Teljes napfogyatkozás, az Emigránsok, a Hegedűs a háztetőn, A kékszakállú herceg vára is sikeres előadás volt.

Made in Szeged

– Nem vagyok tökéletesen elégedett azzal a szakmai színvonallal, amit elérünk, de ezt nem lehet sürgetni. Mindenkit arra biztatok, figyelje, hogy szezonról szezonra, feladatról feladatra hogyan épülnek fel szinte az ismeretlenségből komoly művészegyéniségek. Tóth Judit az énekkarból indulva ma már ott tart, hogy máshová is hívják Carmennek. Ebben a hőshiányos világban sikerült megtalálnunk Kolozsi Kiliánt. Papp Gabi, Márkus Judit, Szilágyi Annamária, Boncz Ádám, Pataki Ferenc és Járai Máté fejlődését is büszke örömmel figyelem. Hosszan sorolhatnám tovább, de félek, igazságtalanul kihagynék valakit. A szakmában is látják már, hogy merre haladunk, ezért a régi tagok közül is többen szeretnének visszatérni – hangsúlyozza Székhelyi József, aki azt is elismeri: a szegedi színház megítélésén az országban eddig nem sokat sikerült változtatni.

– Sajnálom, hogy azoknak a vezető napilapoknak, amelyek országosként definiálják magukat, egy-két kivételtől eltekintve csak Rákospalota külsőig tart az érdeklődésük. De ez már a média felelőssége. Nekem a szegedi közönség minél magasabb színvonalú kiszolgálása jár a fejemben, és nem a morális válságban lévő szakmának, a politikának vagy az aktuális média-divathullámoknak akarok megfelelni. Sokkal fontosabbnak tartom azoknak az alapértékeknek a megtartását, amelyek eltérnek a mai színházi trendektől. A csapatépítés megszállottjaként azt gondolom, nagyon izmos, és bármelyik magyar színházéval csereszabatos, erős társulatunk épül. Kevés magyar színház jut el Lódzba, az európai színházi kultúra egyik decentrumába, ahová újra és újra visszahívnak bennünket a lengyel kollégáink. Jó találmánynak tartom a Made in Szeged-koncepciót is: saját szellemi tőkénkből, szegedi erőforrásokból kiragyogtatni egy-egy különleges produkciót, talán világpremiert is.

Székhelyi József igazgatói pályázatában hangsúlyosan szerepelt az egyetem és a színház kapcsolatának erősítése. Ennek jegyében óriási sikerrel mutatták be a hallgatók az István, a királyt, felolvasószínházi esteket rendeztek az aulában. Mégis sokan elégedetlenek, hiányolják az izgalmas, kísérletező, kifejezetten nekik szóló darabokat a szegedi teátrum kínálatából.

– Jó lenne, ha az egyetemisták személyesen is meggyőződnének róla, milyenek az előadásaink – válaszolja erre a felvetésre a direktor. – Az este 10-kor kezdődő Holdudvar-projektre is kevesen jöttek. Nem nézik elegen a Dulszkát, a Reviczkyt. Az egyetemistáknak legfeljebb öt-tíz százaléka jár színházba. Hosszan sorolhatnám azokat a produkciókat, amelyek nekik is szólnak. A következő hónapok kínálatából a Mechanikus narancsot, a Habot, a speciális Hamupipőkét, Bennett Beszélő fejek című darabját, vagy a következő bemutatónkat, Albee Kényes egyensúlyát is bátran ajánlom.

Kényes egyensúly

A kassza mérlegére viszont nem panaszkodhat az igazgató. Az előző évadban, 2004 végére 65,3 millió forintos bevételt értek el, míg az idei szezon ugyanezen időszakában, azaz 2005. december 31-éig már 99,5 millió folyt be a jegyek és a bérletek eladásából. Ez 52 százalékos növekedést jelent, miközben a helyárakat lényegesen nem emelték.

– Ez azért Guinness-rekord! De ezzel sem lehetünk elégedettek, mert egy ekkora városban egy-egy produkcióból simán lehetne akár 40-50 előadást is teljesíteni. Ma ez még a vágyak kategóriájába tartozik, legfeljebb egy-két musical és operett ér meg ilyen sikerszériát.
Székhelyi Józsefnek igazgatói tevékenységét összhangba kell hoznia színészi, rendezői feladataival is. – Emiatt időnként mély pánikban vagyok. A Kényes egyensúly jövő heti bemutatója előtt perfekciómániásként saját felkészültségi állapotomat ebben a pillanatban még nem tartom olyan színvonalúnak, amilyennek szeretném. Nehéz egyeztetni a két munkát. Reggel negyed héttől éjjel negyed tizenkettőig tartó folyamatos mókuskerékben élek, de a lelkiismeretem nyugodt, mert az eredmények igazolnak. Ha jól tudok sáfárkodni az erőmmel, és ha túlélem a magánéleti problémáimat, akkor a szakmai és a civil elfoglaltságaimmal revitalizálhatom magam. A kisfiam lassan gimnazista lesz, a nagyfiam perceken belül ledoktorál. Ha 2008-ban, immár 62 évesen igazgatói ciklusom végére érek, nem tartom valószínűnek, hogy a másfél milliárdos költségvetésű mamutintézmény vezetésére újra pályázom. Apropó pálya. Ha kellek Szegeden vagy Pesten, boldogan jövök majd játszani, rendezni, hiszen hál' istennek ma már másfél óra alatt itt is lehetek, vagy akár ott.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 01.20.

Tovább olvasom