Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

Szekérfuvaros a kamionok korában

Bozóki István családjának felmenői majd egy évszázada, 1918 óta foglalkoznak szekérfuvarozással. A negyvenéves szegedi fiatalember vállalkozói igazolványában is ott szerepel a lófogatos áruszállítás. Bár kamionja és tehergépkocsija is van, igazán a lovas kocsi bakján érzi jól magát.
Bozóki Istvánnak már a dédnagyapja is ismert fuvaros volt Szegeden, 1918-ban alapította meg szekérfuvarozó vállalkozását, a Barát utcában. Egészen a 30-as évek elejéig virágzott az ipar, amikor is megbízást kapott homok szállítására a Tisza-töltéshez. Az írástudatlan fuvaros olyan szerződésre kanyarított oda három ikszet, amit nem tudott időre teljesíteni. A bank mindkét pár lovukat elvitte, albérlők lettek a saját házukban.

Pestre is szállítottak

– A déditata, a nagypapa és a nagybátyám keserves munkával évek múltán kifizették a banki hitelt, így visszaszerezték a házat. Már éppen fellélegezhettek volna, amikor közbeszólt a háború. A nagypapát, Farkas Istvánt az oroszok lezavarták a kocsiról, a lovakat elvették, a tata pedig a frontra került. Később orosz és német fogságban is sínylődött – beszélt a család hányattatásairól a negyvenéves fuvaros.

Amikor Pista bácsi hazajött a háborúból, egy aprócska vak lóval, Mancikával újrakezdte az ipart. Az évek múlásával ismét szert tett két pár lóra, de 1952-ben a Belsped államosította a vállalkozását. A négylábúak és a kocsi nélkül, egy ostorral és egy tápai szatyorral a kezében battyogott haza. A Belspednél azonban szükség volt a szakértelmére, ezért kinevezték telepvezetőnek. A Teréz utcában hat hónapig dolgozott. Később újra saját kocsival és lovakkal fuvarozott, de 1960-ban ezeket is államosították. Kezdhetett mindent elölről. De újra talpra állt.

Pista bácsi az egyetemnek fát, a klinikáknak és az iskoláknak szenet hordott. Kisgyerekként az unokája, Bozóki István is ott ült a bakon, amikor Szőregről hordták a téglát Balástyára és Szatymazra. – A nagyapa Pestre is sokat járt lovas kocsival, vasárnap délben indultak és szombaton érkeztek vissza, utoljára ’62-ben ment fel a Kedvessel meg a Lacival. Almát vagy az alsóvárosi mesteremberek készítette cserépkályhát vittek a Haller térre, visszafelé a bicskagyárnak hoztak vasat, máskor pedig edényt és tollat. Utóbbiból 37 mázsát szállítottak egyszerre – emlékezett vissza a szekérfuvarozás hagyományait a mai napig ápoló fiatalember.

István fülébe még most is visszacseng az a jótanács, amit a nagypapájától kapott, miután fölszabadult a híres kocsigyártó mestertől, Kovács Jánostól: „Ha fuvaros leszel, soha nem fogod kinőni ezt a mesterséget. Amikor egyszer gyerekkoromban hajtottam fel az Izabella hídra, egy úri asszony azt mondta nekem, hogy ezek a lovak már nem sokáig fognak itt szaladgálni. Most 75 éves vagyok, ló is van, és te is ezzel foglalkozol. De azért nem ártana szerezned egy „C" kategóriás jogosítványt." Az unoka megfogadta az intelmet, Istvánnak a négylábúak és a lovas kocsi mellett teherautója és kamionja is van már.

Zenészek az omnibuszon

Egy igazi szekérfuvarozó az esküvőjére is lovas kocsival megy. Bozóki István is hasonlóan gondolkozott 12 évvel ezelőtt, amikor megkérte a felesége, Klárika kezét. Szeged mellett Kistelekről, Csongrádról és Ruzsáról érkeztek a fuvarozók a jeles eseményre. A lovas kocsis karaván a lányos háztól a polgármesteri hivatalon át a Mátyás téri templomig kísérte a nászmenetet, a zenészek az omnibuszon húzták a talpalávalót.

Gyurka igazi családtag

– Tizenegy évig a szekérfuvarozás volt a kenyérkeresőm. A Picknek sót és bőrt hordtunk. A nagybátyám a híres Ménesi fuvarostól örökölte a munkát, tőle meg én. Utóbb már három pár lovam volt. Építkezésekre is szállítottunk meszet, homokot és sódert a lovakkal – beszélt a megrendelésekről a férfi.

A téglagyárban akkoriban sorba kellett állniuk a tégláért. István mind a három kocsival felsorakozott, de néhány nagy öreg, így Kovács Szilveszter és Szőke Bandi is rendszeresen ott rostokolt. Istvánék a 90-es évek közepén Vásárhelyre is átjártak tégláért. Egy fuvarral kétezer darabot szállítottak szegedi építkezésekre. Éjfélkor indultak, reggel hatra értek át, nyolc órakor már megrakva haladtak visszafelé. Másnap napközben Szegeden dolgoztak, majd éjfélkor indultak újra Vásárhelyre. Ez ment márciustól egészen október végéig.

A fiatal férfi a katonaság alatt sem szabadult a lovaktól. Lovas határőrként szolgált Ásotthalom és Kelebia között, a Nagykérimajorban. – A mai napig megvan az iparom a szekérfuvarozásra, a vállalkozói igazolványomban is szerepel mint tevékenységi kör. Fuvar is akad, de már sokkal kevesebb, mint régebben. Az élőállatos fuvarozás manapság inkább idegenforgalmi értékkel bír. Azért hétvégenként, amikor kamionstop van, most is elviszünk húsz mázsa meszet a tüzépről a megrendelőnek. Igaz, hétköznapokon most már én is inkább teherautóval és kamionnal fuvarozom – árulta el az utolsó szegedi szekérfuvarozók egyike.

– Most három lovat tartok, közülük csak egy nehézsodrott, azaz olyan, ami az igazi igavonásra szolgál. A 18 éves Gyurka igazi családtag. A párja két évvel ezelőtt sántult le, muszáj volt exportba küldeni. Gyurkán kívül van még két fiatal, négyéves csikóm, Hari és Rambó – vezetett körbe bennünket az istállóban.

A fia Scaniát akart

István fia, a hétéves Berci is kedveli a lovakat, mégsem biztos, hogy fuvaros lesz, ugyanis az autók és a kamionok jobban érdeklik. – Egyszer az egyik hirdetőújságban talált egy Scaniát, és addig könyörgött, hogy el is mentem megnézni Komáromba. Szép kocsi volt, csak éppen munkára nem lehetett használni, úgyhogy nem alkudtam meg rá. A gyerek vagy tíz napig nem szólt hozzám, úgyhogy csak visszamentem és mégis megvettem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Julia nem vállalta

Míg a legtöbb hollywoodi színésznő szívesen mutogatja bájait, legalábbis a filmvásznon, Julia… Tovább olvasom