Kisalföld logö

2018. 08. 15. szerda - Mária 19°C | 28°C Még több cikk.

Százötven éves a legrégebbi hazai mezőgépgyár

Fennállásának 150 éves jubileumát ünnepli hazánk legrégebbi és ma is működő mezőgazdaságigép-gyára, a mosonmagyaróvári Kühne-gyár. Az üzem az elmúlt másfél évszázadban többször „szárnyalt” és ugyanennyiszer volt mélyponton is. A többszöri nehézségek ellenére mindig tudott fejlődni, változni és alkalmazkodni a folyamatosan változó világhoz.

Magtárakból műhely

A Kühne-gyár elődjét százötven évvel ezelőtt Wilhelm Heinrich Pabst, a magyaróvári mezőgazdasági tanintézet akkori igazgatója vejével, Krauss Frigyessel közösen hozta létre Mosonban. A mai Ostermayer utcában bérelt négy magtárat fejlesztették gyártóműhelyekké és kezdetben 25 munkással dolgoztattak. Az üzemben ekkor ekét, talajtúrót, boronákat, kukoricamorzsolót és kapálógépet állítottak elő. A tulajdonosok a műhelyek irányítását 1863-ban adták át a nem sokkal korábban ide érkezett és gyakornokként tevékenykedő Kühne Edének. Kezdetben szerény körülmények közt, alig egytucatnyi munkással talajművelő eszközöket és kisebb mezőgazdasági gépeket gyártottak, majd fokozatosan átálltak a kanalas sorvető gépek készítésére. Kühne folyamatosan bővítette az üzemet, új műhelyeket épített és megkezdte azok átállítását gőzüzeműre. Ekkor szerezte meg a gyár mai központjának számító egykori cukorgyári épületet, ahol aztá n megkezdődött a sorvető gépek gyártása is.

Modern gyárrá alakult

Az 1870-es években a magyar mezőgazdaság helyzete kedvezett a gépgyártásnak, így a mosoni üzem folyamatosan alakulhatott át modern gyárrá. A dinamikus fejlődésnek köszönhetően a gyár az 1885-ös budapesti Országos Általános Kiállításon már kilencvenféle mezőgazdasági géppel képviseltette magát. Az 1890-es években tovább bővítették a gyártelepet, javították a gépészeti technika színvonalát. A nagymértékű felújításoknak és bővítéseknek köszönhetően 1893-ban a tizenegy épületből álló gyártelep már 26 ezer négyzetmétert foglalt el, néhány év múlva pedig már közel a duplájára nőtt ez a terület. A bővüléssel nőtt a munkáslétszám is, 1890 körül egyik évről a másikra mintegy százzal növelte Kühne a műhelyekben foglalkoztatottak számát. Egy 1891-es kimutatás szerint már 260 embert foglalkoztattak, 1903-ra pedig 448-an dolgoztak a cégnél. A gyár első békés és dinamikusan fejlődő korszaka Kühne Ede 1903. december 13- án bekövetkezett halálával ért véget.
Az alapító halála után fia, Kühne Károly igazgatta tovább a gyárat. A kisebb ütemben, de továbbra is fejlődő üzem fennállásának ötvenedik évfordulójakor már 600 munkást és 20 hivatalnokot foglalkoztatott, ez a létszám Moson lakosságának csaknem tizedét tette ki. A szükséges fejlesztések és a versenyképesség megtartása érdekében a tulajdonosok kénytelenek voltak banktőkét is bevonni a cégbe. Ekkor jött létre a Kühne Mezőgazdasági Gépgyár Rt. A cég az első években sikeres üzletmenetet mutatott fel, a nehézségek – magas kamatterhek, a nagyobb vetélytársak költséghatékonyabb lehetőségei és a szűk piac – ellenére is dinamikusan fejlődött a gyár.

Háború és nehézségek

Az első világháborút megelőző években aztán a társaság nehéz pénzügyi helyzete miatt átmenetileg csökkenteni kellett a gyár alkalmazottainak létszámát. Mintegy 200 dolgozót küldtek el ekkor. A háború kitörését követően még alacsonyabb kereslet mutatkozott a gyár termékei iránt, a műhelyek termelőkapacitását egyáltalán nem tudták kihasználni. Hosszas huzavona után sikerült a gyárat a hadi termelésbe bekapcsolni. Számos cikket szállítottak a hadsereg számára, gyártottak például gránátokat, lőszertaligákat, gépfegyvert szállító targoncákat és tüzérségi lovas kocsikat. A haditermelésnek köszönhetően a munkáslétszám közel 900 főre emelkedett.
A mezőgazdasági gépek iránti egyre fokozódó igény miatt a vállalat helyzete 1916-tól javulni kezdett. A háborúban megsemmisült mezőgazdasági eszközök pótlására jelentkező igényeket a gyár alig tudta teljesíteni. A fokozódó igényeknek megfelelően az üzem folyamatosan tökéletesítette a már meglévő hagyományos gyártmányait és új termékeket dobott piacra. A dinamikus fejlődésnek aztán a nagy gazdasági válság vetett véget. A fennmaradás érdekében a megváltozott körülményekhez igazodva a vállalat átalakította gyártási profilját. Baromfikeltető gépek és iskolapadok gyártásával kísérleteztek, kisebb-nagyobb sikerekkel. Az új gyártmányok ellenére is szükségessé vált a munkáslétszám leépítése, így 1934-re az öntödében mindössze 82, a műhelyekben pedig 91 munkás dolgozott.
A mezőgazdasági gépipar helyzete néhány évvel később kezdett kedvezővé válni. Ez magával hozta az általános műszaki fejlesztést és a gépek tökéletesítését. Rendkívüli gyorsasággal új típusú gépek tömege került ki a gyárból. Emellett nagyon sikeresnek bizonyult a Kühne termékpalettájának legújabb eleme, a kerékpárgyártás. A sikereket jól bizonyítja, hogy 1938–39-ben összesen 8 ezer bicikli készült az üzemben. Három év alatt mintegy másfélszeresére nőtt a huszonkétféle gyártmány termelése és kifogytak a raktárkészletek is. Az 1940-es évek elejétől a Kühne által gyártott mezőgazdasági gépek sorában megtalálhatók voltak az ekék, boronák, kultivátorok, kapák, vetőgépek, fűkaszák, szénagereblyék, gabonarosták, szecskavágók, répavágók, morzsolók és darálók több típusban. A gyár aztán a közelgő második világháború miatt ismét hadiüzemmé vált. A fő profilt ekkor a különféle aknagránátok és a kocsigyártás képezte.

Államosítás, központi

irányítás


A háborút követően a Kühne sem kerülhette el az államosítást, s ekkor nevezték el Mosonmagyar-

óvári Mezőgazdasági Gépgyárnak. A mintegy 600 dolgozót foglalkoztató üzem termelése mezőgazdasági gépekből, pótalkatrészekből, öntvényekből, radiátorokból, kazánokból és kerékpárokból állt. A központi irányítás kezdeti szakaszában a gyár termelése jelentősen visszaesett, ám néhány évvel később már a negyvenhét hazai gép-

ipari üzem közül az első helyre küzdötte fel magát. Időközben megszűnt a viszonylag jól fizető radiátor- és kazángyártás, a Csepeli vasmű pedig a szerszámokkal együtt elvitte a kerékpárgyártást is. A különböző ágazatok leépítése ugyanakkor lehetővé tette az egységes mezőgazdasági profil kialakítását. A gyár centenáriumi évében már huszonhatféle gyártmánnyal foglalkoztak, közülük több volt a hagyományos termék, de számos új gyártmány is gazdagította a palettát. A központosított gyártmányfejlesztés eredményeként aztán a hatvanas évek elejére már a hagyományos termékekből alig gyártottak.
Egy 1963-as kormányhatározat eredményeként a mosonmagyar-

óváriba beolvasztottak két másik – a szentgotthárdi és a szombathelyi – gépgyárat. Az összevont vállalat főként talajművelő, gyümölcs- és zöldségfeldolgozó, vető-, szőlőfeldolgozó, állattartási, valamint takarmányfeldolgozó gépeket gyártott nagy mennyiségben. A vállalat három gyáregysége több mint százhatvanféle terméket állított elő. A mosoni gyár ekkor 1562 dolgozót foglalkoztatott.
A következő nagy átszervezés 1978. január 1-jén volt, amikor az összevont gyáregységek politikai döntéssel a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár kötelékébe kerültek. Ezzel az egykori mosoni nagyvállalat önállósága az államosítás után harminc évvel teljesen megszűnt. Az átszervezés indokaként a világgazdasági árrobbanás magyarországi kihatását hozták fel. Az átszervezés utáni első évben közel 600 munkás lépett ki a gyárból. Időközben a vállalat dolgozóiból spontán alakult bizottság elkezdett foglalkozni a gyár újbóli önállósodásának lehetőségével. Végül a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Vállalati Tanácsa a mezőgépgyár munkástanácsának kezdeményezésére 1989 decemberében határozott arról, hogy a Kühne-gyár 1990. január 1-jei hatállyal kiválik a Rába kötelékéből és önálló vállalattá alakul.

Újra önállóan

A már önálló Kühne-gyár induló dolgozói létszáma 1629 volt és a vállalat több mint 2 milliárd forint árbevétellel zárta az első gazdálkodási évét. A következő esztendő kilátásai azonban rendkívül kedvezőtlenek voltak a KGST-piac összeomlása és a hazai agrárgazdaság átalakítása és forráshiánya miatt. Mindemellett az addigi viszonylag zárt piac nyitottá vált, tömegesen jelentek meg a nyugati konkurens termékek. A létszám közel harmada vált feleslegessé, a termelés és a magas készletek finanszírozása miatt pedig nőtt a hitelállomány. Az egyre sürgetőbb problémák megoldása érdekében megkezdődött a gyár vagyonelemeinek hasznosítása. A létszámcsökkentést igyekeztek humánusan megoldani, 1991-ben 186 dolgozót küldtek korengedménnyel nyugdíjba. A következő évben a helyzet tovább romlott, az 1040 dolgozóból 650-nek volt biztosítható a munkával való ellátottsága. A piacok szűkülése miatt a tervezett értékesítés nem való sult meg és a szükséges létszám-racionalizálást sem hajtották végre, így a vállalat fizetésképtelenné vált és csődöt jelentett. A felhalmozódott adósság rendezése érdekében értékesítették a tűzihorganyzó üzemet. A következő évre a dolgozói létszámot 574-re csökkentették. Az önállóvá válást követően a gyárban csak a legszükségesebb beruházásokat tudták végrehajtani, ezért a géppark elöregedése felgyorsult, romlott a vállalat versenyhelyzete. A talpon maradáshoz elkerülhetetlenné vált a külső tőke bevonása. Olyan befektetőt kerestek, aki továbbviszi a tevékenységet és a dolgozókat is továbbfoglalkoztatja. Ebben az időben ugyanis hazánkban több olyan gyárkivásárlás történt, amikor külföldi multinacionális cégek megvásárolták a privatizációra kijelölt társaságokat, majd felszámolták azokat, vagyis piacot vettek. Szerencsére a Kühne esetében nem ez történt.
Az 1993-ban privatizált gyárra 1997 júliusában jelezte vételi szándékát Krankovics István, a győri Kravtex Kft. tulajdonosa, majd nem sokkal később sor kerülhetett a részvények többségének adásvételére is. Az új tulajdonos azonnal nekilátott a gazdálkodás megszilárdításának, aminek eredményeként rövid időn belül helyreállt a pénzügyi egyensúly. Fokozatosan elkezdődött az épületek helyreállítása és a termelés korszerűsítése. A kiszámíthatatlanná vált agrárpiac miatt a társaság kereste a több lábon állás feltételeinek megteremtését. Ennek érdekében 1999-ben megkezdték a győri anyavállalattal közösen az autóbuszgyártást. A mosoni gyárban a buszvázgyártást és fémalkatrész-gyártást végzik azóta is.
A nagyobb mértékű állami támogatásoknak köszönhetően 2002-ben kiemelkedő eredményeket értek el a mezőgazdaságigép-értékesítésben és növelni tudták a buszgyártás mértékét is. A gyártmányfejlesztésben a hagyományos mezőgépek mellett egyre nagyobb szerep jutott az autóbuszváz-fejlesztésnek. A gépvásárlási támogatások csökkenése miatt a gyár forgalma lényegesen alulmaradt a tervezetthez képest. Az uniós csatlakozással együtt járó támogatási rendszer átalakításának következtében 2004-ben a Kühne az előző évihez képest csupán feleakkora forgalmat bonyolított. A kiesett árbevételt az autóbuszvázak szállításával sikerült pótolni. Az elmúlt évben a társaság már nagyobb bevételt ért el a buszvázgyártásból, mint a hagyományos mezőgazdasági termékekből.
Az elmúlt kilenc év alatt a gyár jelentős fejlődésen ment keresztül. Épületei megújultak, gépparkja korszerű technikákkal bővült. A társaság az elmúlt évben saját forrásból 227 millió forintot fordított beruházásokra.
Az alapító előtt tisztelegve augusztus 25-én nagyszabású jubileumi ünnepséggel emlékeznek meg a gyár elmúlt 150 évéről. A rendezvény részeként a gyár udvarán szobrot állítanak Kühne Edének.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vándorserleg

a legjobb horgásznak

A Szigetköz Horgász Egyesület augusztus 20-án, vasárnap rendezi meg 28. alkalommal Ásványrárón a… Tovább olvasom