Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Szárszó, a Balaton-parti fák alatt

Van egy tábor a Balaton mellett, Szárszón, amelyet az elmúlt harminc év alatt közel negyvenezer Csongrád megyei fiatal ismert meg. Felejthetetlen napokat töltöttek ott a gyerekek. Néhány emléket elevenítünk fel az elmúlt időszakból.
„Szárszó! Szárszó! Ott a fák alatt!" Nem lett világsláger, mégis közel negyvenezer Csongrád megyei ember ismeri. A Neoton Família dala Balatonszárszón, a gyermeküdülőben nagy slágernek számított. Ez volt valamikor a takarodózene. Erre kellett volna elaludniuk a gyerekeknek. Ez nem mindig sikerült, hiszen a megérkezés utáni első napokban nem sok lurkó tette le időben a fejét. Párnacsaták, egymás zrikálása szerepelt inkább a műsoron. A tábor végéhez közeledve pedig egyre többen sírtak, hiszen nagy szerelmek szövődtek. Fájó volt a búcsú, a dal pedig könnyeket csalt a fiatalok szemébe.

Foci meg a slágerek

Harminc éve, 1977-ben épült meg a tábor. Jelenleg a Csongrád megyei önkormányzat működteti. Népszerű helynek számított, és napjainkban is az.

Gyönyörű környezetben, Szárszó és Földvár között, félúton található. A parttól csak néhány méterre helyezkedik el, nagy saját stranddal rendelkezik. Három nagyobb és három kisebb faház mellett egy nagy téglából épített ebédlő alkotja a tábort, közel kétszázan tudnak egyszerre megszállni.

Egy villanyvilágítással ellátott kézilabdapálya is „tartozéknak" számít.

Réges-régen hatalmas tanár-diák labdarúgó- és kézilabda-mérkőzések helyszíne volt a tábor stadionja. Többször volt telt ház, azaz kétszáz néző a meccseken. Bármily furcsa, akadt olyan év – sportnyelven szólva idény –, amikor a tanári focicsapat „körbeverte a Balatont". Több más kispályás együttessel is megmérkőzött. Igaz, olyan spílerek kergették a labdát, mint Léber, Gál, Vincze, Pethő, Bánfi, Süli, és néha-néha a táborvezető is beszállt, így Talmácsi is gólokkal vette ki részét a sikerből. Híres kis együttes volt, egyszer egy szlovák harmadikligás csapatot is megvert. Zúgott is a meccs végén: „Ria, Ria Hungária!"

A fejszámoló művész

Nemcsak Bodnár Attila volt rendszeres vendége a balatonszárszói tábornak, hanem Pataki Ferenc fejszámoló művész is. A leghíresebb hazai fenomén az 1921-ben Dombóváron született, cirkuszban Alfonzó és Rodolfó mellett lépett fel, eredetileg pedig kalapos volt a szakmája. A gyerekeket többször elbűvölte zseniális tudásával. Pataki szereti a viccet, így többször megtréfálta a fiatalokat. Kedvencei közül íme egy: „Öt gyertya ég! Hármat elfújok. Mennyi marad? A válasz gyorsan jött: „Kettő!" Pataki mosolyogva: „Nem! Három, hiszen a másik kettő csonkig ég!" 
Persze nem a sport játszotta a főszerepet. Gondolták volna, hogy Bodnár Attilának éppen a táborból indult el az énekesi karrierje? Emlékeznek rá? Fenyő Miklóssal a Modern Hungáriával arattak sikert, majd Papp Ritával közösen lettek népszerűek. Bodnár a HIT együttessel koncertezett többször is az ebédlőben. A buli végén az összes gyerek a padon ugrált. Soha sem lett slágerek, „a Bőrjakos srác", a „Főszezon" nagy népszerűségnek örvendett. Érdekes, Bodnár és Papp azóta elhagyta az országot, Ausztriában énekelnek, és egyre több lemezük jelenik meg – németül. Maradtak a gyerekeknél, nekik énekelnek.

Énekelt Vincze György is. A vásárhelyi zenetanár volt a tábor legnépszerűbb figurája. A koránál fogva Millának becézték a futballpályán, de a szintetizátor mellett is csodákra volt képes. Mindent játszott, a gyerekek imádták a dalesteket, hiszen népszerű világslágereket is megtanított énekelni. A pályán pedig érdekes felfogásban futballozott, néha felé lejtett a pálya…

Mi a titka a tábor népszerűségének? A pedagógusok! Olyan embereket talált meg a táborvezető, Talmácsi György, akik élvezték a nyári munkát. Kirándulások, éjszakai akadályversenyek, esti bulik, azaz diszkó és persze strandolás szerepelt a programban. A megye számos településéről érkeztek a gyerekek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Csongrád megyének nincs olyan városa, községe, faluja, ahonnan a harminc év alatt legalább százan ne üdültek volna Szárszón.

Mikor rengett a föld

A tábor „túlélte" az 1985-ös berhidai földrengést is. A gyerekek észre sem vették, hiszen még ébresztő előtt történt. Mozgott minden, remegtek a fák. A lurkók mégis egymást szidták: „Ne lökdösd már az ágyam!" megjegyzések hallatszottak ki a szobából. Később megdöbbenve értesültek, hogy földrengés volt.

A balatoni vihar is többször megmutatta magát. Nem egy kiscsoport derékszögben vitorlázott a tó közepén, ezután tengeribetegen kászálódtak ki a partra. Napok múlva mégis erről regéltek, meséltek, felejthetetlen élmény volt számukra.

Előfordult az is, hogy a rendőrök hozták vissza az egyik kissrácot, mert Badacsony és Fonyód között elaludt a katamaránon. Mivel a hajó érkezése és a vonat indulása közötti 10 percben a rohanó csoportból senkinek sem tűnt fel, hogy ő éppen délutáni álmát alussza. A lényeg, hogy meglett, a végén a rend őrei is jót mosolyogtak.

A tábor a nyolcvanas évek végén országos hírre tett szert. Még a Magyar Televízió is forgatott a helyszínen. A legnagyobb számítógépparkkal rendelkezett. Okos kis szervezés eredménye volt a közel 30 komputer. A Csongrád megyei iskolák Commodore 16 és 64 gépeit gyűjtötték össze, hiszen a nyári szünetben senki sem használta azokat. Egy tábori szobában alakították ki az ország akkori legnagyobb számítógépparkját.

Nosztalgiázós találka

Sok idő eltelt 1977 óta. Talmácsi György, az üdülő jelenlegi igazgatója a napokban összehívta a „nagy csapatot". Mindenkit. Régieket, maiakat. Az embernek olyan érzése volt, mintha nem is múlt volna el harminc év. A Révész és Halmos házaspár, Détár Ágnes, Süliné Staub Olga, Kocsis Mária, Pillér Ferenc, Gál Andrea, Talmácsiné Léber Ildi, Bánfi Péter, a Lábdi házaspár, Fodor Csaba, Kiri Ági, mind, mind ott voltak. Az ember nézte őket, és rájött, hogy bizony egyre kevesebb az olyan hivatástudattal rendelkező tanár, mint ők. Akkor is dolgoztak, a gyerekekkel foglalkoztak, amikor akár a hasukat is süttethették volna valamelyik strandon.

Persze Vincze Gyuri megint játszott – két év után ült ismét szintetizátorhoz –, és teremtett régi hangulatot. Csak az idő telt el kicsit. A tábor létezik, szeretik is a gyerekek. Csak már azok a tanár-diák meccsek, az éjszakai akadályversenyek, esti játékok nincsenek. Ez már nem divat. Pedig jó volt. Elhiszik? Negyvenezren ezt a megyében tudják, ők ott voltak Balatonszárszón, és ismerik a Neoton dalát: „Szárszó! Szárszó! Ott a fák alatt!"

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 08.02.

Tovább olvasom