Kisalföld logö

2017. 11. 21. kedd - Olivér 3°C | 9°C Még több cikk.

Szaloncukorgyártás gyerekfejjel

Nyulné Balaskó Vera több mint tíz éve segít receptjeivel a tanácstalan háziasszonyoknak és a Kisalföld olvasóinak.

A méltán híres Győri Keksz- és Ostyagyár laboratóriumából  ment nyugdíjba, ahol minőség-ellenőrzési feladatokat látott el Nyulné Balaskó Vera. A hölgy neve nem ismeretlen a Kisalföld Hölgyeknek Bizalmasan mellékletének olvasói előtt, mivel több mint tíz éve segít receptjeivel és heti vacsoraajánlataival a tanácstalan háziasszonyoknak. Oszlopos zsűritagja volt az általunk rendezett és oly nagy sikerű sütisütő versenyeknek, és számtalan esetben fordultak hozzá fiatal és idősebb hölgyek, ha főzési tanácsra volt szükségük.
Nyulné Balaskó Vera édességek iránt érzett szerelme nem felnőttkorában kezdődött, hiszen édesapjának Győrszentivánon volt cukrászdája, így gyermekfejjel segített szüleinek a „manufakturális" szaloncukorgyártásban.

Rendkívül fontos dolog technológiailag, hogy a cukorból főzött szirupot 112 és 113 Celsius-fokig kellett hevíteni, hogy a cukorfondant a hűlés során megszilárduljon. Ha a laikus nem várta ki a kellő hőfokot, akkor szétfolyt az alapanyag, nem lett belőle kemény cukorlepény.
A márványlapon kihűtött fondantot darabolás után kisebb  adagokban ismét felfőzték a cukrászok rézüstökben, miközben különböző aromával ízesítették. Fakaréjba étkezési keményítőt szórtak, amit a szakmán belül „púdernek" neveztek. Ebbe nyomták bele azt a falécet, amelyre a gipszből kiöntött szaloncukorformák voltak sorban felragasztva. A meleg szirupot nagy fémtölcsérből csöpögtették a „púderben" maradt szaloncukor formájú lyukakba. Kihűlés után a megszilárdult cukorkákról nagy lyukú rácson szitálták le az étkezési keményítőt. Ezután kezdődött csak a sziszifuszi munka, a cukorkák becsomagolása. Még „ritzelő" gépük is volt Balaskóéknak, amely bolyhosította a szalonpapír két végét. A vevők azt is kérhették, hogy milyen színű papírba és sztaniolba legyenek becsomagolva a karácsonyfa legfőbb díszei. A tevékenységnek volt egy békebeli kukoricafosztás hangulata, hiszen a háttérben zene szólt a rádióból és az unokatestvérek is beszálltak a csomagolásba: amíg a kis kezek dolgoztak, közben folyt a sztorizás.

A Balaskó manufaktúrában évente 80–120 kg szaloncukrot készítettek. Cukor hiányában a háború alatt természetesen nem érkezhetett sok megrendelés, csak azoknál díszelgett a karácsonyfán szaloncukor, aki tudott vinni alapanyagot a cukrászdába.
A szaloncukorgyártás során komoly nehézséget okozott, amikor az orosz katonák megtalálták és megitták a literes üvegben tárolt ízaromákat, hiszen a kávé-, vanília-, a puncsaroma, nagy töménységű szeszben voltak feloldva.

A cukrászdában sámlin állva szolgálta ki Verácska a vendéget. Ez komoly tiszteletet parancsolt, hiszen mindössze tízéves volt, amikor életében először „Kezét csókolom!"-ot köszönt neki egy fiatalember. Nagy fájdalom volt a család számára, az államosítás során elvették Balaskóéktól az üzletet.

Vera néni emlékezete szerint, amíg megvolt az üzletük, viszonylag jómódú karácsonyaik voltak. Nagyapjától kapott saját készítésű golyós számológépet, abakuszt. A háború végeztével, 1945 őszén lett elsős diák, amikor bolhából és poloskákból rengeteg volt, viszont tantermek és oktatási eszközök nem álltak a gyerekek rendelkezésére, így otthon gyártott füzeteket is kaptak a csöppségek karácsonyra.
Csomagolópapírt vágtak fel a szülők, amelyeket a hajtás mentén varrtak össze. A füzet borítóját is kidekorálták, kivágott mesefigurát ragasztottak az előlapra. Ráadásul belül minden oldalt akkurátusan megvonalaztak, négyzethálósítottak a hozzátartozók.

A falun élők között volt egy szokás, amelyet a mai fiatalok nem igazán ismernek, ezért érdemes róla megemlékezni. A mestergerendáról egy feldíszített fenyőág lógott az ünnepi asztal fölé, amelyen volt egy szép alma. Miután megjött a Jézuska, a családfő az almát annyi felé vágta, ahány tagú volt a család. Ez az összetartozás jelképe volt, és ezzel a családtagok kifejezték abbéli reményüket is, hogy a következő évben is együtt ünnepelnek. Az asztal alá helyeztek egy csutak szalmát és szénát, egy csuporban pedig, kukorica, búza, árpa, volt összekeverve, ezeket másnap az állatok kapták meg ajándék gyanánt a baromfiudvarban.
Húsz évvel ezelőtt, gyógyüdülés során Hévízen ismerkedett meg Balaskó Vera a férjével. Nyul János  Magyarkeresztúron volt sokáig pedagógus, házasságuk eredményként költözött Győrbe, a Kossuth-kollégiumban volt nevelőtanár.

János elmesélte, a háború után négy évvel sajnos már édesanyjuk vágta fel szenteste az almát. Másnap a reggeli misén egyedül ministrált, amelynek végén Kőházi Vincze plébános nem engedte haza. A fiúcska meg volt ijedve, hogy valami hibát vétett a latin szövegben, ezért komoly szidást fog kapni. A plébános azonban fehér selyempapírba csomagolt, világoskék szalaggal átkötött ajándékot nyújtott át neki, azzal a feltétellel, hogy csak otthon bonthatja ki. Díszkötésű Bibliát kapott a fiúcska, ez volt élete első becsomagolt ajándéka. Édesapja halála után a plébános felelősséget érzett János szellemi fejlődésének elősegítéséért.
János bácsi méhészkedik, így érthető, hogy két mézes alapanyagú süteménnyel is nevezett felesége a Kisalföld receptversenyére. A karácsonyi túrós kalács receptjét Vera néni osztrák barátnőjétől tanulta. Első alkalommal, amikor elkészítette a süteményt, az unokák pillanatok alatt eltüntették a tányérról, így nem csoda, hogy a nagy sikerre való tekintettel a sütinek bérelt helye van Nyuléknál az ünnepi asztalon.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pintér a Vasas edzője

labdarúgás

A Vasas vezetősége megállapodott Pintér Attilával, így a jövőben ő lesz… Tovább olvasom